Loïc Nottet - dalszöveg fordítás

Mr/Mme

Jó estét, Uram és Hölgyem
Ma mindent elmondok neked
Inkább tegezlek,
Mert nem szeretek magázódni
Azt gondolom, hogy az öregít
És én bizony gyermek akarok maradni
Örök gyermek
Zsebkendõk és kiáltások nélkül
Gyerünk hát, elmondok most mindent
A drámáról amin épp keresztül megyek
A hétköznapokban, a pokolban
Hát itt tartok éppen
El szeretnék menni
Eliszkolni messze mindentõl
Ettõl az õrült világtól
Mindegy hová, csak el szeretnék menni
 
Ez a világ megfojt, széttipor, feléget
Elpusztít és nem hagy a buborékomban élni
Ezért hát el szeretnék menni
Mindentõl messze, csak elmenekülni
Hagyj messzire szaladni
Hogy ki tudjam zárni ezt a világot
 
Ha Isten azt mondja, hogy az öngyilkosság būn
Akkor mondja meg hogyan menjek el anélkül, hogy megtagadnám õt
Akkor alakítson át valakivé, akire az orvosok azt mondják 'õrült'
És talán akkor majd látni fogok a homályban
 
Tehát kedves D uraság
Segíts nekem, szeress engem
Én nekem nem megy
Ebben a világban ami elém tárul
Ebben a küzdelmekkel teli világban
Ahol az ember nem más, mint egy barbár
És a szerelem már nem más mint
Viszály és perpatvar
Szeretnék egy új világot írni magamnak
Egy bolygót ami csak az enyém
Egy. bolygót amelyen
Önmagam lehetek
Egy láncok nélküli újjászületést
Gyūlölködés nélkül
Egy bolygót amelyen
Szárnyakat adsz nekem
 
Egy új univerzumot
Amelyben a könnyek és a bánatok
Mindössze mítosz formájában léteznének
Nem lenne más, mint egy városi legenda
Hagyj hát elmenni
Mondd, mi módon szökhetnék el
Elég volt a kérdésekbõl
Hagyj, mindent magam mögött szeretnék hagyni
 
Az egyetlen dolog amit szeretek
Az alkotásodban: az emberben
Az az, hogy lehetõsége van álmodni minden éjjel, mint a gyerkõcök
Mindegy, hogy öreg, vagy fiatal, alávaló
Kedves, vagy akár rút
Jogunkban áll álmodni akkor is, ha semmi nincs a zsebünkben
 
Koldusként rimánkodom esténként
Reményért koldulok
De az éj fukar
Az asszonyság megtartja magának a morfiumot
Mert nem fizettem
Vagy legalábbis nem eleget
Pénztelen szülõk gyermeke vagyok
Nem kaphatom meg tehát a holdat
 
Merthát nyilvánvalóan ebben a világban
Nem tudunk élni ezeknélkül a számok nélkül
És a gyerekeid gonosz szörnyekké változnak emiatt
Minden hónapban kapsz
Minden nap költesz
A számla kegyetlen
Lerendezem hát a lerendezni valót és itt hagyom ezt a poklot
 
Igaz, bevallom, hogy talán vesztes vagyok
Bevallom, vállalom
Az élet miközben felfal, csak keserū szájízt érez utánam
Halld hát ordításom
Miközben kiokádom minden belsõségem
A dallamot, mely elmeséli egy pesszimista hülyegyerek életét
 
A picsába is, annyira egyedül érzem magam !
Senki nem fogja kezem
Senki nincs, akivel megoszthatnám ezt a dicsõséget, picsába
Egyedül járom utamat
S minden nap úgy érzem a holnap nem jön el
Felgyorsítom lépteim, de senki nem vár az út végén
 
Ígyhát minden este iszom,
Hülyére iszom magam,
Hogy elfelejtsem, hogy valójában
A népszerūség csak magányt hoz maga után
Kevés barát, kevés élet
Vákumba vagyok csomagolva
Rengeteg ellenség, kijárat meg sehol
Istenem, szükségem van egy útmutatóra
 
Nehány pojáca azt mondja majd
Hogy csak rinyálok és túlzok
De le se szarom õket,
Mert fiatal vagyok és gályázom
A fejemben semmi sem tiszta
Ki oltotta le a lámpát?
Anya, semmit nem látok már tisztán
Szükségem van egy kis fényre
 
Elõször jön a boldogság
Mikor éhezõ szívednek
Szerelmet adsz enni
Amely enyhíti fájdalmaid
És elfeledteti boldogtalanságod
De valójában ez csak egy hiú ábránd
A seggfejek generációjában, mely tele van hazugokkal
 
S mikor a szív összetörik
Anélkül, hogy hívnánk,
Betoppan a magány
Hamar rádtalál
Nem várja meg míg ajtót nyitsz neki, nem ám !
Kopogás nélkül beront
A magányos perceidet fogyasztja uzsonnára
 
Mondd csak, ki vagy te?
Tudod-e ott mélyen legbelül?
Mert én bizony már azt sem tudom ki vagyok, elvesztem
Az ambícióm hatalmas
Nehezen kielégíthetõ
A boldogságomnak kesernyés íze van
 
Most hát, Uram, Hölgyem
Bevallom, boldogtalan vagyok
Pedig gyerekkori álmomat élem
De ez a nyavalya erõsebb, mint én
Ezt akarom még,
Ezt meg még azt is ott
Mindig többre vágyom, ez vagyok én !
 
De remélem, hogy egy nap
Szerencsém lesz valaki olyannal szeretkezni
Aki igaz
És nem játszik felesleges játékokat
Elegem van abból,
Hogy csak adok és soha nem kapok
Felcsesz, hogy magamnak kell megadnom a szeretetet
Lelkitárs nélkül nehéz
 
De szeretném ha tudnátok azért,
Hogy a színpadon, nektek köszönhetõen
Úgy érzem, mintha messze lennék ettõl az õrült világtól
Mert kiírom, amit elrontok
És nevetek, mikor táncolok
És élek, mikor éneklek
És mindezért csak annyit szeretnék mondani:
Köszönöm
 


Az előadó további dalszöveg fordításait megtalálhatod a következő linken: Loïc Nottet

Az oldalon található minden zeneszöveg magyar fordítás másként dalszöveg fordítás vagy lyrics fordítás csak személyes és oktatási célokra használható fel.

Minden dalszöveg tulajdon és szerzői joga a szerzőket vagy a szám tulajdonosait illeti.