Nicolae Guta - Zboară Milioanele dalszöveg fordítás angol nyelvre

Bumm

Click to see the original lyrics (English)



A metrómegállóban ülve
Várom, hogy a földalatti átrobogjon lábam alatt
Bumm, elment egy újabb nap
Hogy hova, nem tudnám megmondani
Most pedig várnom kell még egy hétig
Amikor mindent elmondtunk és megtettünk
Amit kimondtunk, sose lett megtéve
Ne pánikolj, nem igazán éri meg idődet
Bumm, elment egy újabb év
Egyik fülön be, másikon ki
Mindenki ezt teszi, csináld hát te is
 

Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
 

A korai buszon ülve
Átvágva a reggeli forgalmon
Nem is tesz különbséget, hogy nem vagyok veled
Bumm, elment egy újabb év
Egyik fülön be, másikon ki
Mindenki ezt teszi, hát én is ezt csinálom
 

Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
 

Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
 

Nincs szükségem senkire
De egy kis szeretet jobbá tenné a dolgokat
Nincs szükségem senkire
De egy kicsi a szeretetedből jobbá tenné a dolgokat
 

Alone

This is the end
Of every song that we sing
The fire burned out to ash
And the stars
Grown dim with tears
 

Cold and afraid
The ghosts of all that we’ve been
We toast with bitter dregs
To our emptiness
 

And the birds
Falling out of our skies
And the words
Falling out of our minds
And here is to love
To all the love
Falling out of our lives
 

Hopes and dreams are gone
The end of every song
 

And it all stops
We were always sure
That we would never change
And it all stops
We were always sure
That we would stay the same
But it all stops
And we close our eyes
To sleep
To dream
A boy and girl
Who dream the world is nothing
But a dream...
 

Where did it go?
Where did it go?
Broken voiced lament
To call us home
 

This is the end
Of every song we sing
Where did it go?
Where did it go?
 

Where did it go?
Where did it go?
Broken voiced lament
To call us home
 

This is the end
Of every song we sing
Alone
 

The Antikythera Mechanism

Unearth a weave of a lost world
Your fathers' voice no more unheard
 

Sixty times to the sun and back I return
Just imagine an awake tomorrow
 

Humankind, reconciled, human child, undefiled
Navigate, celebrate
History, mystery, afterlife will arrive
Outermost, reaches of human mind
Labyrinth, navigate, animate
Avatar of the tides
In the end, to the stars
 

Tools of mankind
All odds defied
This hour is ours
Dare us dare
 

From a brave old world, the days of yore
An ancient orrеry reading the gods
Aiming for truth, starbound, they saw
Thе library burns, prophets are crowned
 

Millenia of darkness for the fallow
 

Humankind, reconciled, human child, undefiled
Navigate, celebrate
History, mystery, afterlife will arrive
Outermost, reaches of human mind
Labyrinth, navigate, animate
Avatar of the tides
In the end, to the stars
 

Tools of mankind
All odds defied
This hour is ours
Dare us dare
 

From Lucy's prints
To those on the moon
And from the moon
To the...
 

Humankind, reconciled, human child, undefiled
Navigate, celebrate
History, mystery, afterlife will arrive
Outermost, reaches of human mind
Labyrinth, navigate, animate
Avatar of the tides
In the end, to the stars
Humankind, reconciled, human child, undefiled
Navigate, celebrate
History, mystery, afterlife will arrive
Outermost, reaches of human mind
Labyrinth, navigate, animate
Avatar of the tides
In the end, to the stars
 

Fald fel a Földet

Click to see the original lyrics (English)



Először felfalod az összes testet
Nem számít, hogy szabadságért imádkoznak, megölnek
Előre menet összezúzod a visszafelé haladókat
Most már a farkasok uralnak
Telhetetlen lángok tombolnak a Földön
 

Második lépés, felfalod az összes alkotást
Lenyeled a fákat, a tavakat és völgyeket
Összezúzod a Holdat, megiszod az áradó folyót
Mélyen hömpölygő óceánzúgás
Elégetve minden élőt
 

Megtanítanak elfoglalni, s uralni a világot
A tornyaid oly erősek, érinthetetlenek
Elárulják hogyan találd meg, és neveld a félelmeid
És hagyd a szívedben növekedni, nincs szükségük falakra
 

Van esélye, hogy szembenézel a belső űrrel?
A végzet szelei elfújják a büszkeséged
 

Nézd a fényeket, ahogy időben leszállnak
E fekete oltárok előtt, melyek az áldozatodból készültek
Alábecsülöd azt, ami évezredek óta ott van
Az anyaméhben az új vér harcra készül
 

Az őseink építményei
sötét rezgésekben omlanak össze
Fald fel azt, aki mindnyájunkat teremtett
Nincs remény, felfalod a Földet