A keresés eredménye oldal 2

Autumn Waltz

At windows, autumn plays a funeral march
In monotone, a waltz of mourning ... - Come,
Let's waltz, my darling, through the drawing-room
To the tune of autumn's mortuary dirge.
 
Listen, as the music clearly sounds
Across the stately, antique, solemn park, -
From sorrow-laden wooden instruments
At windows, autumn plays a funeral march.
 
Now as the waltz sighs, softly whispering,
O let me clasp you to me now ... - And come,
Let's waltz, my darling, shrieking as we turn
To the tune of autumn's mortuary dirge.
 

Monosyllables of Autumn

Autumn strikes my window with metal leaves,
wind.
Unbearable silence, a thought, an animal:
tired.
 
In my room the silent floor snaps:
crack!
Shadows jump all over the empty, silent
place.
 
I try to write.  In vain.
Scratch.
The lamp shudders.  My years and yours
pass.
 
Should I lie on the bed?  Close my eyes?
Chance.
Hope will slowly fall into emptiness
all.
 
Will times ever be normal?
Bis.
Autumn strikes the window with metal leaves.
Dream.
 
 

A világ végén

Mondd, jól vagy-e,
vajon boldog vagy? Hiányzol nekem.
Mondd, megtaláltál-e
mellette mindent, amit kívánsz?
 
Mondd te is magadról,
annyi ideje vártam, hogy szólj hozzám.
Hiányzott nekem, hogy halljalak,
elfelejtettük, hogy mesékben éltünk.
 
És ha ezer év eltelik felettünk,
ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.
 
És ha a kezeid más kezeket érintenek,
te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.
 
Az emlékeink elhajítva
idővel egy sarokba, elfelejtve.
Nekem a lelkemben maradtak,
nem törölhetőek könnyen az éjszaka alatt.
 
Nem tudom, hány telt el,
amin keresztül mentünk mi ketten.
Ők nem tudják, amink volt,
ami volt kettőnk között.
Mondd, jól vagy-e,
vajon boldog vagy?
 
És ha ezer év eltelik felettünk,
ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.
 
És ha a kezeid más kezeket érintenek,
te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.
 
Nem, nem, nem, nem, a szemeidben,
túl sok könny, sok eső.
Bármennyire szeretnék elszabadulni,
újra közeledek magunkhoz.
Az üres titkok ódája,
tele emlékekkel kettőnkről.
Őt választottad, de engem álmodsz,
az élet útján rossz és jó között.
 
És ha ezer év eltelik felettünk,
ha az élet megpróbáltat mindkettőnket,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.
 
És ha a kezeid más kezeket érintenek,
te az ő karjaiban, én az ő karjaiban,
Ne felejtsd, hogy őrülten szerettük egymást
valahol a világ végén.