A keresés eredménye oldal 70

Nyáréji város

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Az éjben, mikor új nap virrad,
S az első madár dalolni kezd,
A hasadó hajnal halvány fényében
Semmire sem érdemes emlékezni.
Álom csak, elérhetetlen.
Korhadt uszadék fák a parton.
 
Nyáréji város.
 
A napfelkeltét várva, lélektánc a sötétben.
Nyáréji város.
Holdfényben sétálva, szeretkezve a parkban.
Nyáréji város.
 
Nappal úgy érzem, hogy alszom,
Nem bírom már sokáig.
A türelmetlenség lassan kúszik
A gerincemen s egyre erősebb.
 
Tudom, hogy mi vár majd rám ott.
Ma éjjel szabadlelkű, s laza leszek.
 
Ha jön az éj az akcióval,
Érzem, ideje indulni,
Nem állhatok ellen az óriási
Dinamó furcsa vonzásának.
Sokat elvenni, sokat adni,
Ideje, hogy lélegezz és élj!
 
A napfelkeltét várva, lélektánc a sötétben.
Nyáréji város.
Holdfényben sétálva, szeretkezve a parkban.
Nyáréji város.
 
Megfoghatatlan, fénynek hívják,
Valahogy valami beindít.
Néhány ember csak a káoszt látja,
Nem hiányoznak, ha eltűnnek.
Imádom az érzést a légben:
Magamfajtám látom mindenhol.
 
Ha jön az éj az akcióval,
Érzem, ideje indulni,
Nem állhatok ellen az óriási
Dinamó furcsa vonzásának.
És holnap majd, ha hajnalodik,
S az első madár megszólal,
A pirkadat halvány fényében
Semmire sem érdemes emlékezni.
Álom csak, elérhetetlen.
Korhadt uszadék fák a parton.
 
A napfelkeltét várva, lélektánc a sötétben.
Nyáréji város.
Holdfényben sétálva, szeretkezve a parkban.
Nyáréji város.

 

A Pikulás

Click to see the original lyrics (English)
Jöttek a hegyekből,
S a völgyekből és a síkságról.
Küzdve a hideggel,
Hőségben, hóban és esőben.
Hogy hallják játszani,
Elméjükkel játszik.
 
Mindannyian egy furcsa dallamot
Követünk, ami megidéz.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt neki,
S táncolunk a Hold alatt.
 
Sub luna saltamus. (Táncolunk a Hold alatt.)
 
Délről jöttek ők,
Nyugatról, északról, s keletről.
Vártak a férfire,
Mint a nyája várja a papját.
Vágyták hallani,
Elméjükkel játszik.
 
Mindannyian egy furcsa dallamot
Követünk, ami megidéz.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt neki,
S táncolunk a Hold alatt.
 
Sub luna saltamus. (Táncolunk a Hold alatt.)
 
Álmot adott nekik,
A földön mindenkit elcsábított.
A szemében tűz,
S a félelem volt a fegyver kezében.
Így hagyták játszani,
Elméjükkel játszik.
 
Mindannyian egy furcsa dallamot
Követünk, ami megidéz.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt.
Követjük a pikulást,
S táncolunk a Hold alatt neki,
S táncolunk a Hold alatt.
S táncolunk a Hold alatt.

 

Látogatók

Click to see the original lyrics (English)
A csengőt hallom, és hirtelen elragad a pánik.
A hang oly baljóslatúan töri meg a csendet.
Lefagyok, és csak állok, kábán-zsibbadtan,
Könyvek, festmények s a bútorok között,
Melyeket annyira szeretek.
Segíts!
 
Újra megszólal a csengő, s valaki mozgatja a kilincset.
Egyik barátom sem lenne ilyen ostobán türelmetlen.
S nem mernek ide jönni, soha többé.
De hogy szerettem titkos együttlétünket!
Csendesen csevegtünk s csevegtünk, nevetve.
 
Most hallom, mozdulnak,
Fojtott zajok az ajtón túlról,
Érzem, megőrülök.
 
A hangok erősödnek,
Egyre nő a feszültség, s mindjárt elájulok.
Őrület!
 
Mostanra tudniuk kell
Itt vagyok remegve, rettegve, egyre jobban.
Őrület!
 
Az egész világom összedől, őrületbe űz,
Nincs menekvés, most
Megőrülök!
 
E falak tanúi voltak a megaláztatás minden kínjának,
S az arcokon láttam izzani a szabadság reményét.
S azért jöttek, hogy elvigyenek,
Megtörjenek,
S mégsem volt igazán váratlan.
Már vártam ezeket a látogatókat.
Segíts!
 
Most hallom, mozdulnak,
Fojtott zajok az ajtón túlról,
Érzem, megőrülök.
 
A hangok erősödnek,
Egyre nő a feszültség, s mindjárt elájulok.
Őrület!
 
Mostanra tudniuk kell
Itt vagyok remegve, rettegve, egyre jobban.
Őrület!
 
Az egész világom összedől, őrületbe űz,
Nincs menekvés, most
Megőrülök!

 

Katonák

Versions: #1
Click to see the original lyrics (English)
Hallom, vagy csak hiszem, hogy hallom?
Jeleket látok, vagy csak azt hiszem?
Vagy ez mind csak képzelődés?
Igaz, hogy a fenevad ébred,
Nyugtalan álmában fetreng ma éjjel
A halvány holdfényben.
A hideg december markában
Mindkettőnknek van oka emlékezni.
 
Dalokat katonák írják, s éneklik,
Te és én nem tesszük.
Kürtjüket fújják s menetelnek,
Dobjaikat verik, s néznek keményen,
Azt hihetnéd, hogy nincs a világon semmi baj.
Dalokat katonák írják, s éneklik,
Mi nem énekeljük.
Ne nézzünk sosem félre,
Legyen esély,
Mert ha a kürtös fújni kezd,
Táncolnunk kell!
 
Mi ez a hang?
Mi ez az iszonyú dörgés?
Nem mondja meg senki, mit hallok,
A távolban, de egyre közelebb
Vajon csak vihar közeledik,
Mennydörgéssel s vakító fénnyel jő
A téli éjszakában?
A rideg december szorításában
Mindkettőnknek van oka emlékezni.
 
Dalokat katonák írják, s éneklik,
Te és én nem tesszük.
Kürtjüket fújják s menetelnek,
Dobjaikat verik, s néznek keményen,
Azt hihetnéd, hogy nincs a világon semmi baj.
Dalokat katonák írják, s éneklik,
Mi nem énekeljük.
Ne nézzünk sosem félre,
Legyen esély,
Mert ha a kürtös fújni kezd,
Táncolnunk kell!

 

Az ördög küldött téged Laredóba

Click to see the original lyrics (English)
Még emlékszem a pianóra,
Ugyanaz a régi dallamot szól.
Késő esti tömeg,
Vad volt s hangos,
De akkor egy lövés
A bárhelyiségen kívül.
 
S én akkor láttalak először téged,
Ahogy kiléptél a sötétből,
Fel a bárba,
Mondván: „Itt vagyunk!
Whisky nekem, neked Tequila!”
 
Az ördög küldött Laredóba,
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
Egy ilyen arcú ember
Egy ily magányos helyen,
Csak is (desperado) orgyilkos lehet.
 
Az ördög küldött Laredóba,
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
S mikor hallottam, maradsz,
Én rögtön éreztem,
Megráztad éltem,
Mint egy tornádó.
 
Még emlékszem a pianóra,
Más dallamok szólnak rajt’,
Nyertél kártyában,
S a dartsban is.
Minden férfit kifosztottál. (dollár nélkül távozott.)
 
S most el kell hagynod Laredót,
Azt akarják, tűnj el innen délre.
Ó, mondhatom, bűbáj alatt állok,
Tehát itt megyünk Amarillóba.
 
Az ördög küldött Laredóba, (az ördög, az ördög.)
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
Egy ilyen arcú ember
Egy ily magányos helyen,
Csak is (desperado) orgyilkos lehet.
 
Az ördög küldött Laredóba, (az ördög, az ördög.)
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
S mikor hallottam, maradsz,
Én rögtön éreztem,
Megráztad éltem,
Mint egy tornádó.
 
Az ördög!
Az ördög!
Az ördög!
Az ördög, ördög, ördög!
Az ördög küldött Laredóba, (az ördög, az ördög.)
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
Egy ilyen arcú ember
Egy ily magányos helyen,
Csak is (desperado) orgyilkos lehet.
 
Az ördög küldött Laredóba, (az ördög, az ördög.)
Mert tudta, hogy én ott vagyok.
S mikor hallottam, maradsz,
Én rögtön éreztem,
Megráztad éltem,
Mint egy tornádó.