A keresés eredménye

Anya, ezt neked küldöm

Mindenért, amit sosem mondtam el
Bocsáss meg, hogy sosem tettem
Köszönöm neked az értékes idődet!
Hogy megtanítottál mászni
 
Jobban szeretlek mint a nyarakat
Annyira jó barátom vagy
És igaz minden egyes szent szó
Hogy szeretni megtanultam, az neked betudható
 
Ó, anya, láttam a világot
És jó volt
És tele volt jósággal
Minden egyes lépésnél fogtad a kezem
És figyelted hogyan növekszem
Sosem fogod megtudni
Hogy mennyire szeretlek
És nem félek, nem félek
Felnőttem végre
Anya, ezt neked küldöm
 
A szemed mindig túllátott a sötétségen
Azt mondtad nekem, hogy az öröm a szívben van
És az élet az, amihez kezdesz vele
Gondoskodj róla, hogy megbecsülöd minden egyes pillanatát
 
Ó, anya, láttam a világot
És jó volt
És tele volt jósággal
Minden egyes lépésnél fogtad a kezem
És figyelted hogyan növekszem
Sosem fogod megtudni
Hogy mennyire szeretlek
És nem félek, nem félek
Felnőttem végre
Anya, ezt neked küldöm
Neked, neked, neked
Anya, ezt neked küldöm
Neked, neked, neked
Anya, ezt neked küldöm
 

Mindennap veled

Gondolom, erőfeszítésed nem volt hiábavaló
Mindent megtettem, hogy kitérjek utadból,
De mégis mindennap beléd szerettem
 
Tudom, nem volt könnyű
Valószínűleg számos éjszaka elviselhetetlenek tűnt
De én mindennap beléd szerettem
 
Valahányszor felkel a nap
Visszafordulok
Átmászok a falakon, amit azért építettem
Hogy távol tartsanak tőled
És az összes híd, amit fel akartál égetni
Mind a mélybe hullt
Most együtt vagyunk
 
Melléd akarok dőlni
Amikor sírhatnékom, a válladra borulni,
Olyan boldog vagyok, hogy eljöttél
Mérsékelni a sötétséget, csillapítani a fájdalmat
És én beléd szerettem
Beléd szerettem
Beléd szerettem
Beléd szerettem, beléd
Nap mint nap
 
Mindennap beléd szerettem
 

Érted

Magányosabb az éjszaka, mint egy alámerülő kavics,
alig tudok lélegezni.
Fuldoklom a sötétben,
ami rossz az rossz, még mindig darabokban vagyok,
minden porcikámban érzem,
ahogy a szívem zakatol.
 
Mama, alig várom,
hogy adjon a sors némi esélyt.
Rágd meg jól és köpd ki –
végül is erről szól a szerelem.
 
Élek, szeretek, nevetek – miattad,
hánykolódok, forgolódok, gyötrődöm – miattad,
kézzel-lábbal küzdök, sírok – miattad,
akarlak, vágyom rád, meghalok – érted.
 
A mama mindig azt mondta, bölcsebb leszel majd,
ha felnősz,
annyit kell tenned, hogy lélegzel,
egy kicsit befelé figyelsz,
és keresed, hogy mi indít be,
és végül megtalálod majd.
 
Mama, alig várom,
hogy adjon a sors némi esélyt.
Az egekig emeljen,
végül meglátom, milyen a szerelem.
 
Élek, szeretek, nevetek – miattad,
hánykolódok, forgolódok, gyötrődöm – miattad,
kézzel-lábbal küzdök, sírok – miattad,
akarlak, vágyom rád, meghalok – érted.