A keresés eredménye

Zúzós 6-os

Meg tudod mondani, mi nem megy
A szemeid sötétjében
Egy tükör összetört a mocskos zajtól
Mert elsőként a zúzós 6-osra várakozott
 
Megmutatom a palackot neked,
Melyben igazi fájdalmak rejlenek
És egy kis húgy, mi a szabadságodra való
Mint a szikra, mi neked ellenálló
Zúzó!
 
Háború!
Szemétként vittek le neked
A dicséret messze áll attól, amit teszel
Nem te vagy az egyetlen, aki megbolondul gondolataimtól
Egyszerűen elfújlak a fenébe…666(…zúzó)
 
Hé, amiről beszélsz minden idők legsötétebbje
Megpróbálom túlélni az egészet
Egy kis darab jut neked is belőle
Amit megpróbálsz rámsózni, s segíthet
 
A legzajosabb zúzós 6-os!
 

A szög

Mialatt szétválasztja az árnyékokat, a sötétben megöli őket
Az összes út fekete, a dühös sötétség műsora sosem ér véget
Egyetlen út van csak, ami kemény ebben a kicsi és emberi világban
Megölöm az első embert, ki halált hoz rám, istenek vagyunk a halálban
 
Gyerünk kelj fel…győzelem ez a halál
Várjunk a halálra, sírnom kéne talán
 
Érj el a legtávolabbi helyre és pusztítsd el léted értelmét
Hallgass meg, hogy félj majd ettől az értelemtől
Megmutatják, hogy nevetek a szívemért
Ezért virrasztanak ezek a kaszák, követnek engem ők
Hideg szelet fújnak ki, most elmennék
Hagyjatok elmenni ismét a kaszákkal együtt
 
(Néhány vad)
 
Megkapják a lángot, amit elfújnak benned
Sose hagyják, hogy eljöjjön a legjobb lövés, az a kibaszott Avalon, az egyetlen
Itt az idő, hogy érezzem a szikrámat…Lelkeim összeszedtem
Megvert éjjelem kinyírja őket bűneim közt (ébredj…végzetem!)
 
Szóval gyerünk, kelj fel…győzelem ez a halál
Várjunk a halálra, sírnom kéne talán
 
Nem tudok várni a szívemre…
Nem tudok felébredni, árnyékok…idelent (nem tudok felébredni)
Ők sokáig el tudják viselni az ilyet, az idő is jó lenne, de el nem jön soha
Ők rám várnak (rám várnak!)
 

Fojtogatás

Aknamezőnek hívják a helyet, ahol élek,
Gondosan nézve minden egyes lépésem.
A hosszú fehér kabát majd’ megfojt,
Szemeim elfáradtak…
 
Érzem homlokomon a hideg acélt,
Mint a halál kötelező örömét.
 
A jövő lefelé irányul! Én is leereszkedem…
Ellenállás!
És fojtogatás, amíg bírod…
 
Heves vagyok, amint a piát az asztalra csapom,
Mint egy darab szemét, amit újra és újra odébb rúgnak.
Mikor jön már el az idő egy jobb világnak?
Az ideges és részeg bajtársam majd mutatja az utat.
 

Jobb ha távol maradsz a haláltól

Rendben!
 
Hé, mi a helyzet veled,
Mivel próbálkozol, én az agyamat tönkreteszem
Sosem érek el semmit. Valaha tudok rajtad ejteni egy sebed,
Ha hallani fogod bocsánatkérésem: Ba.szd meg!
 
Bármit mondanék, hogy eltűnj a mélybe
Minden úton 6 láb mélyre
És miért kellene ezen a földön leállnom
Mialatt azt a csöppnyi kibaszott segged látom
 
A legfőbb neked az üzleted és egyedül hagysz magamnak
Egy pillanatra látod csak az igazi világot
Ez egy pokol a hősöknek és menny a bolondoknak,
Mit csinálsz te elfajzott korcs ezen a világon?!
 
Az elfogultságodban főleg magadon korlátolsz,
Én vagyok a rabszolga, míg te uralkodsz.
 
Ohhhhhohh,
A holnap talán egy jobb nap lehet
Ooohhohohoh,
Jobb, ha távol maradsz a haláltól, miután baszol velem
Ohooohhoooh,
Mi az, amiért nincs holnap…
Ohooohoho
Engedd, hogy elmondjam, ezek nem ma voltak!
 
Hé, mersz engem kívánni,
Pedig tudom, miért kell nekem leállni
És egyetlen egy helyes út létezik
És az mélyen a halál húsába esik.
 

Döfködő 24/7

Egy napja durva lettem és a távolban vagyok
Nem nevethetek, nem sírhatok…
Mielőtt engem bírálsz, nézz magadba!
Ereszkedj le, ne élj hazugságban
 
Minden nyomasztó seb ellenére, ami van a szívedben,
Nem lehet, hogy utálj, amiért én utálom amit teszel az életben.
 
Minden szépséged ellenére felhasználnak a távolban,
Hátba döf egy kurva, bele a csontba és te vagy az.
 
És minden nap, mikor egy kés a hátamba döf és forog benne,
Megfertőzi a tűz a szemeimet és a szívem ég
Úgy gyalogolok feléd, mint egy kis zár a mennyben
Miután megint olyan vagy, mint egy döfködő 24/7.
 
Lenézel rám, látod a létező világ söpredékét
Igen baszd meg, gyarló és trágár, ez vagyok én
Nem vagyok miatt boldog, de ez van, én nem bírálok és nem rendelkezek
Jobban, mint más emberek.
 
Minden nap, mikor egy kés a hátamba döf és forog benne,
Megfertőzi a tűz a szemeimet és a szívem ég
Úgy gyalogolok feléd, mint egy kis zár a mennyben
Miután megint olyan vagy, mint egy döfködő 24/7.
 
Minden szépséged ellenére a távolban felhasználnak,
Valaki, bárki meg tudja mondani, még mi a fasz várhat?
 
Minden nap, mikor egy kés a hátamba döf és forog benne,
Megfertőzi a tűz a szemeimet és a szívem ég
Úgy gyalogolok feléd, mint egy kis zár a mennyben
Miután megint olyan vagy, mint egy döfködő 24/7.
 

A Holtéj harcosa

Mielőtt a világosság belezuhan a sírokba
Az árnyékok közt
Nemsokára kirándulást teszek a fekete éjszakában
Az eget átrepülöm
 
Ez nem egy magányos szárnyalás
Az egyetlen társ fekete
Az égen a halál mindig hazugság
Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
 
Ha meghal a világosság, az árnyékok rám zuhannak
 
A te oldalad után a haláléra állok, ki van adva az utam
Megkorbácsolnak a holdfény árnyékában
Nem jutok ki onnan
Elvesztem a lehetőségét az örökkévalóságnak
 
(Ólom párt)
 
Az egyedüli legfőbb halott őre vagy
Az éjszakában megtalálom italom, a véred az
A halott éjjelének friss húsa vagy kezeimben
Ő az éjszaka vége miatt halt meg
 
Ne várj, hívj engem, halál a nevem!
Ők mind állhatatosak, mikor a seb terjed
Én várni nem vagyok képes!
 
(Seggbe rúgom az egyedülit)
 
(Miután az egyedüli párt visszatér)
 
Ez egy ilyen magányos harc
Az egyetlen társ fekete
A halál mindig hazugság, ha az égen vagy
Tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
 
Egy ilyen seb most meghal végleg
De előbb hatalmassá válik a szélben
Mindig is azt mondtam, állj meg [talán keményen?]
A holdfény árnyékában végre
Hasíts ketté most, kérlek!
 

Bukás

A végtelenség tüzének éjszakája rajzol itt a közelben
Menekülök... a romlás évein keresztül
Átnézni egy tükrön, mint ahogy zuhanok
Látok egy roncsot, égek
 
Látom az angyalok égését, bukását
Lenézek, látom magam, egyetlen ellenségem vagyok
 
Nézem a saját romlásom, zuhanok a magas szellemből
Menekülök... a saját romjaimon keresztül
Vágyok a kivezető utam megtalálására
Elhagyom magam, semmi nem maradt itt nekem
A romok ledőlni készülnek.
 
A láng haldoklik a sugárfekete egek borzongó szelei által
Ez tükrözi a gyűlöletet a szemeimben
 
Látom az angyalok égését, bukását
Lenézek, látom a hamvaim szét vannak szórva a sírom körül
 
Az angyalok suttogó fénye, nem leszek tovább élő
Lezárul, végeztem az utazással a királyságom jöveteléhez
 

Pengék ágyán

Látom a tüzet szemedben,
Pillantásom lángra lobban
A kínnak és fájdalomnak
E szuroksötét éjjelén.
 
A penge megsimogatta testem,
És kezem vörösre festette. - Óriási vágyat érzek…
Az évek gondjai lecsurognak kezemen.
Édes, vörös, meleg patak, melyet megiszol, felszabadítva engem.
Nyújtsd hát kezed, hogy vágyad enyhítsem,
S a pengék ágyán örökké vérezzünk…
 
Érzem, ahogy a tűz ég szívemben,
Látom, ahogy beragyogja szemeidet,
S látom a halhatatlan szikrát, melynek te sem állhatsz ellen.
 
A penge megsimogatta tested, és kezed vörösre festette
Érzem, vágyad óriási…
A szaggató kín lefolyik kezeden.
Édes, vörös, meleg patak, melyet megiszom, s felszabadítalak.
Kéz a kézben, csendes nyugalomban
Fekszünk a pengék ágyában mindörökké…
 

Csendes éj, Bodom éj

Végzetük előestjén
Megkeresztelkednek
Bodom szentségtelen vizeiben
Nem is sejtve a szenvedést, mely rájuk vár,
S köszönti majd őket a hajnal hasadtával.
Mikor beáll a csend,
Hirtelen majd eltűnik.
Túl sok volt a nyugodt év-
Hamarosan visszatér.
 
A Kaszás
most hazahív
egy kés szúrásával
egy őrült markába bújva.
És Bodom vizei
vörös színekben játszanak
miként Bodom gyermekei
az utolsót sóhajtották.
 
Mikor beáll a csend,
Hirtelen majd eltűnik.
Túl sok volt a nyugodt év-
Hamarosan visszatér
 

Akárhányszor meghalok

Gyarló életem gyenge gyertyafénye
Lassan elalszik, akár a tűz a szakadó esőben.
Számomra nincs több reményszikra,
Az én égboltomon nincs többé hullócsillag.
Törött szárnyaimon már nem szállhatok a magasba.
 
Egy újabb éj, egy újabb csalódás
Bomlasztó szél fúj hidegen, mint a jég.
Hagyni fogom, hogy a szél elfújja a lángot,
Mert egyre jobban fáj, akárhányszor meghalok.
 
Nincs erőm harcba szállni.
Nincs több éjszakám,
Nem kaphatok többé semmit.
A fény iránti vágy átcsúszik ujjaim között,
Mint vér a kezeimen.
A fekete viasz eltemetett…
 
Egy újabb éj, egy újabb csalódás
Bomlasztó szél fúj hidegen, mint a jég.
Hagyni fogom, hogy a szél elfújja a lángot,
Mert egyre jobban fáj, akárhányszor meghalok
 

Közel a halálhoz

Az ösvény végén nem lobban a fény
A múlt elnyomásával szembesít
Félelem…uralkodik…őrült…engedelmeskedik
Visszahúz a csendbe, hogy szorongásban maradjak itt
Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok úgyis
Összeomlottak álmaim
Ezer futó könnycseppbe
Csöpögnek a könnyek, csöpögnek a könnyek le, le
Mélyre, le az ereimbe
 
Sétálok közel a halához, sétálok egyedül
Két lépésre az őrülettől
Nincs vezércsillagfény, gondolataim lefelé
Eveznek a halál felé
Hamarosan eljön az idő, hogy elmenjek én
 
Vissza húz a csendbe, hogy szorongásban maradjak
Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok. Kisírom magamat
A véres könnyeket kivérzem, szóval a világ bassza meg
Elmegyek, nem érdekel (Kit érdekel)
 
Lépésről lépésre
Közeledik a vége
Egy másik éjszaka és annyi vér, hogy megmentse
(Te bánthatsz ... de nem tudsz birtokolni engem.
 
Ölj meg, sebezz meg, bassz meg, erőszakolj meg, de nem kapsz meg!
 
Visszahúz a csendbe, hogy szorongásban maradjak itt
Nem számít, hol vagyok, egyedül vagyok úgyis
Összeomlottak álmaim
Ezer futó könnycseppbe
Csöpögnek a könnyek, csöpögnek a könnyek le, le
Mélyre, le az ereimbe
 
Sétálok közel a halához, sétálok egyedül
Két lépésre az őrülettől
Nincs vezércsillagfény, gondolataim lefelé
Eveznek a halál felé
Hamarosan eljön az idő, hogy elmenjek én
 

Árnyak között

Az iszonyatos sírástól nem tudok felébredni
Ez igazolja, a halál után mennyire sóvárgom
Képes a mélybe eltemetni
Rágondolok, milyen az árnyékok közt és zokogom
 
Egy ollóval gyógyítom meg a könnyek könnyének emberét
Attól, hogy elgyengülök félek belül itt,
A lepelben mellettem fog majd állni a kaszás
Álmodok, fekete ruhában vagyok azon az éjszakán!
 
Ma este létezem
És feketébe öltözöm csendesen …Oh igen!
Talán most vak vagyok
De talán próbálkozhatok…
 
Nem látod, hogy a látomások miért hívogatnak téged
 
Horrorisztikus az álmom és az egyetlen!
A véres álmok, a háború álmai!
Érzéketlen szemek figyelték félelmemet
Így üdvözölve az örök éjszakában itt
 
Nem leszel egy hentes
Nem, nem ez lesz a végzeted
Csicskája valaki ravasznak
Tegyél le erről azonnal!
Mi, te egy pap fia vagy? Akkor baszd meg-
Akkor ba.szd meg és fordulj fel!
 
A küszöbén állok, hogy a halál ellen legyek!
Most egy árnyék vagyok én is?
Mindig ébren vagyok és mindig feketében!
A küszöbén állok, hogy merjem a Lordot dicsérni -
Nem juttatom el a Lordnak, nem
Viszlát-nem…
 
Az őr vár
A határon vár
A büntetnivalót hagyd rám
Itt az idő, hogy eltöröljük a határt
 
Elhalványul a gyertyaláng
Ez nem minden, de én… [a régi párt]
Mereven nézem az egyedüli sötétséget és a halált
Figyel engem hideg szemeivel
Az árnyékok közt az Isten van velem
Elvesztem az okot a gyűlöletre!
 
(Ez igaz…)
(El tudom hagyni az árnyékokat!)
(Az utolsó túlélte!)
Yaww!
Wow-igaz!
 
Az én fényemmel fénylik ragyogva
Az út, mit megkaptam, talán sajnálatból?? (A szívemért)??!
Az utolsó elhalt rímemmel befejezem világomat
Ami elárulja azt, hogy a kurva szívemmel mit tudtam megtenni
 
Az árnyékok a tisztesség és a szerelem szélén vonaglanak!
Engedelmeskednek és átvágják a torkodat
Ha nem beszélek, nem te leszel a következőáldozat,
Az árnyékok sztrájkolnak a pengéd alatt – Yaw
 

Bodom tó

Ossz lapot nekem is,
Az éjszakában hívom a halottat az istenhez!
 
A káoszt csillapítsd!
Láncokkal az utolsó győzelemhez!
 
A fény utat tör az égen
Pallosom a Lord miatt éled
A halált hívod elfeketedett rögeszmédben
Az egyetlen út a siker!
IGEN!
 
Szóval várj a menekülésre
Gyere velem
Élj szent életet
Élj értem
 
A te urad,
Ki a véres isten miatt a földön tönkremegy,
Ma este az én oldalamon van
Mutass egy helyet, ahol meghalhatok érted
És adj nekem életet a lángokban
 
A fény után beköszönt a feketeség
A vég Odüsszeiája
A káosz ura él
Igaz álmaim az életről szólnak látomásaimban
Ez az éj a háborúé, - Igen!
 
Az éjszaka fia volt az,
A baloldal elpusztítója
Én most várok a pusztulásra
 
Mondd,
A földön miért van ez a véres isten
És az én oldalamon is folyton?
Vigyél el a helyre, ahol meghalhatok érted
 
Yaaaaawwww!!!
A gyűlöleté az utolsó dal
Átváltozok ma este – igen
Vad leszek végre!
 

Gyűlölet tenyésztő

Rátaláltam az ülésre, mindent elárultam, mostantól kezdve
Figyelem az embert, így érzem
Jónak magamat, de biztosan nem tudom, hogy kéne
A többi léleknek a mosolyt kivéve.
 
A szívem mélyén gyűlöllek
Most kibaszottul nem jó semmi, így érzek
 
Melletted láttam (?)
A többi lelket, mosolyukat kizártan
Úgy gondoltam, jó, ha mondom, amit látok (?)
Láttam gondolkodásmódod, hiúságod (?)
 
Sosem láttam a megtébolyult vadállatot magamban
Igaz, hogy egy segg vagyok és az is maradok
De miért most, oh hagyjatok magamra
Ez egy hatalmas faszság, oh ha meghalok, felszabadulok
 
Szénné fogsz égni, űrt hagyva magad után, amit megszívnak, mert ki vezet, az megszívja
Szükségünk van valamire, ami nyitva áll előttünk és életem külön kis pártjára
(Elmondom neked)
 
Behatolok minden keleti fény közé
Tudod, hogy nincs több kibaszott lelkem, üres vagyok
Nincs bennem semmi jó, nincsenek kibaszott gondolataim, ezért
Hozom össze kibaszott halálod.
 

Bodom gyermekei

Halljuk holt árnyak közt, a sötétség csöndjében
A sír gyermekeit fölébreszteni egy farkas üvölt éhesen
(Éretlen bosszú!) A tisztelet, mi bosszúállásként szolgál,
Hogy megüzenjük e háborút, kimutatta éles fogát
 
Csak a holttestek nyughatatlan szellemei haladnak el
a Bodom oltárához, hol minden hazugság, csak a halál nem
(a halál egy hazugság)
Kiömlő véred lesz borunkká
A valóságba fogunk újjászületni
ahol csak a vad tud bármit is túlélni
 
A gonoszság összecsapása vérvörösbe vonja
a Bodom tavat
Lelkeink gyűlnek dícsérni a halál győzelmét
 
Bodom gyermekei, dühösen ébrednek
Gyilkos ámokfutásukban elszabadultak, a vágy érzésével
A múlt szürkületéből, holt áldozatok közt
egy vad túlélte
 
(Ebben a sötétségben rálelek rettegésedre
Lelkeink gyűlnek körülölelni a halál igaz csábítását
Engedelmeskedni fogsz a sötétségnek
Árulóink közül leszel egy)
 

Belső harag

Egyszer ara vágyom, hogy eljöjjön, mikor örökké lehet élni
Fogj vissza, a történet fekete, mi mind meg akarunk halni
Azt mondtad, rontsak be a látomásaidba – téged megnyugtatni
 
Egyszer visszanézek, csoda van
A jászolon az éjszakával
Szenzációs, hívj a halálodban
 
Nézz le, ültetünk és várunk, hogy megszólaljon ez itt
Egyszer arra vágyom, hogy visszatérjek hallani a sírást: engedjetek ki!
 
(És én vagyok az első, aki meg akar halni?!)
 
Üdvözítésemmel a sebedben
Vágyaidban magadat sebezed
Miért van ez mindig: fokozod sebedet
Miért nem vágysz rá, hogy visszanyerd a hideget
Gyere, vesd le mindened!
 
Megérintem a lábad, hideg, elhidegít a tűzben engem
És én égek sebmentesen
A sebed, úgy tűnik, messzire száll
Így minden, ami hideg meghal a tűzben talán.
 
Fokozod sebed, kiölöm belőled a feszültséget
Valahogy kapok utat vágyaiban
A sebedért könyörgök neked
Nem tudom lenyelni sebed: miért fordulsz vissza?
 

A halál angyala

Egy mély pillantás szembe felfedi mindenem:
Egy kimerült harcos háborgó lelke ez.
’’Megkínozlak’’…Elmúlt érzések tengere,
Teljes káosz dúl megszállt fejemben.
Éjszakánként vágyom, hogy érezzem lehelleted,
És érintésed, akár a halál angyaláé.
Pirkadatkor vad dühöm láncbaver,
S kényszerít, hogy megöljelek.
 
A lánc megfeszül vérző nyakamon,
Nem adhatok neked mást, csak a fájó ajándékot.
 
Szürkületben betakarlak szárnyaimmal,
Ígérem, örökké melletted állok majd.
De az éj alkonyán felnevetek,
Míg száztizenhármat vágok testedb
 
. Hát nem látod, hogy gonosz vagyok? Kétélű tőr,
A örök gyűlölet szülötte, ki az életedre tör.
És kínoz, mint egy rohadt kurvát,
Célja, hogy holtodig sírjál.
 
Bármit megtennék, hogy enyém légy,
Hisz neved a húsomba vésték
A késsel, melyet most is használnék.
 
Éjszakánként vágyom lehelletedre,
S te megérintesz, mint halál angyala…
Vad haragom szívembe árad,
S kényszerít, hogy öljelek meg
 

Kövesd a kaszást

Elveszíteni a háborút színlelek, hogy nyerjek
bár én soha nem próbáltam mélyre törekedni
belülről. Az élet lehet szép
bárkinek bárminek, de megesküdnék, hogy
ez a kibaszott szar rothadt a velejéig.
 
Bementünk a bejáraton és
Itt az ideje, hogy egy fordulatot tegyünk, hogy kövessük a kaszást
amíg nem lesz visszaút
 
Amikor a vakon halál-sugárzó penge
söpri el a szomorúságot és a félelmet.
Keresztezem a szívem és remélem, hogy meghal és a szabadság
az enyém lesz.
 
Süllyedni a kiszolgáló érzelmek óceánjába
Megragadni az öveget, hogy kiidd a fájdalom-csillapító italt.
De mind ezután, ez túl unalmassá válik, tehát ne aggódj
mi történik, nem tudlak elátkozni vagy is.
 
Bementünk a bejáraton amíg
nem volt visszaút. Nincs több út, hogy kereszteződjön,
nincs több híd, hogy égjen
 
Most, amikor a vakonon halál-sugárzó pengéd
elsöpörte a szomorúságaim és könnyeim. Soha nem mennék vissza,
hogy keresztezzem azt az utat.
Keresztezem a szívem és remélem a halálát.
 

Romlás gyermekei

Rohanok a holdfény borítójának árnyékába
Halálos evezés. Az éjszakába
Vadul rohanunk a holnap reménye nélkül
Nincs holnap nekünk.
 
Úgy sétálunk át a tűzön,
Hogy bent mind megégünk. Megkaparintani akarod rögtön
A seb lángját, te sosem vagy
Ugyan az.
 
Be akarsz zárkózni és érezni
A halál ízét? Tudom, hogy le akarsz baszni
Még vörösen nem vérzek. Nem lehet gondom kisebb
Szóval, befejezem a rohadást a sárban, úgyhogy gyere te kurva ide
És add meg nekem a legjobb lövéseidet.
 
Te tényleg keresztül látsz, amin akarsz és át
Rajtam és azon, amit akarok, mi vagyunk a lázadás
Gyermekei, harcolunk, vérzünk
Nem próbálunk meg visszatérni, hogy prédikáljanak értünk
És rólam, mi vagyunk a romlás gyermekei
Mi jók vagyunk, igaziak vagyunk, harcolni fogunk és vérezni
Kurvára halálosak vagyunk, meghalunk és ennyi.
 
Mindenki szerencsétlen fasz, aki szerint csodás vagyok és ez az út is, amin ma
Látszólag elmegyek. De ez minden, amit kapok valaha
És minden, mit valaha is kaptam, így most el vagyok bocsátva.
 

Öldüğüm her seferde

Hayatımın mumunun zayıf alevi
Yavaşça ölüyor, dökülen yağmurdaki bir alev gibi.
İçimde umut kıvılcımları yok
Gökyüzümde kayan yıldızlar yok
Kırılmış kanatlarımla, yükseklere uçamıyorum...
 
Bir başka gece bir başka ölüm
Ölüm rüzgarı buz gibi esiyor...
Rüzgarın alevi söndürmesine izin vereceğim
Çünkü her ölümüm daha acılı oluyor.
 
Savaşacak gücüm yok
Bir geceye daha dayanamam
Daha fazla dayanamıyorum
Aydınlık isteği parmaklarımdan,
Kolumdaki kan gibi kayıp gidiyor
Siyah mumun balmumu beni gömdü...
 
Bir başka gece bir başka ölüm
Ölüm rüzgarı buz gibi esiyor...
Rüzgarın alevi söndürmesine izin vereceğim
Çünkü her ölümüm daha acılı oluyor.