2018.02.07.
Nem lehet
Elismerem, még mindig Te kellenél nekemNincsen rá mód, sem esély, hogy képed elfeledjem
Mert bár azt mondottam: mennem kell, távozom
Hisz pont Te kérted, szálljak új szárnyakon
Mert más utat kívánnál követni eztán
Hisz kevésnek bizonyult, amit tőlem kaptál
Senki sem tehet már semmit, ez már így marad
Tán egyszer újra egymáséi leszünk, ha lesz még rá alkalmas pillanat.
Nem, az nem lehet, hogy így legyen vége,
Még kell, hogy érezz valamit, s kell, hogy harcolj érte,
Ne kérd, hogy szakítsak el minden köteléket,
S minden mást is, mi egykor hozzám kötött Téged.
Nem, még nem lehet, hogy így jöjjön el a vége,
Hányszor álmodtunk közös jövőt, egymás szemébe nézve,
Eztán hiába nézek majd más után esengve,
Tudd meg: szívem csak Téged vár, csak Tenálad lehetne!
Elismerem, még mindig itt vagyok,
Menekülni Tőled: hiába-állapot,
Megannyi szó, mely végül mind kimondatlan maradt
s az emlékek tengerén hányódó számtalan gondolat...
Egyszer talán én is más szerelem után nézek,
Csak hogy betöltse valaki e nagy ürességet
De abban biztos vagyok, hogy Te soha meg nem leled
Azt a nagy szerelmet, mit egykoron én adtam Neked.