A keresés eredménye

Apa és lánya

Ha felébredsz egy rossz álomból
És a másodperc töredékéig sem emlékszel, hogy hol vagy
Csak nyissd ki az ablakod, és emlékezz vissza
A hegyi rétre, ahol minden hulló csillagot megszámoltunk
 
Hiszem, hogy egy fény, amely rád világít, örökké rád fog ragyogni
És bár nem garantálhatom, hogy semmi rémisztő nem rejtőzik az ágyad alatt
Úgy állok őrt, mint egy Golden Retriever a képeslapon
És soha ne távozz, amíg el nem bocsájtalak egy édes álommal a buksidban
 
[Énekkar:]
Figyelni fogom, ahogy ragyogsz
Figyelni fogom, ahogy nősz
Festeni fogok egy jelet
Szóval mindig tudni fogod
Amíg egy meg egy az kettő
Sohasem létezett olyan apa
Aki jobban szerette volna a lányát, mint én téged
 
Bízzál az megérzéseidben
Az olyan, mintha horgászni mennél
Kiveted a hálót, és reménykedsz, hogy lesz kapás
De nem kell az idődet pazarolnod
A piac miatt aggódnod
Próbálj meg segíteni az emberi fajnak
Azon küzdelmében, hogy túlélje legdurvább éjszakáját
 
[Énekkar 2x]
 

Még mindig

Betekerem a csontjaimat
és otthagyom őket,
ezen az otthonon kívül,
kint az úton.
 
Két láb áll egy elven,
két kéz vágyik a másik melegére.
Hideg füst szivárog még hidegebb torkokból,
beterít a sötétség, nem hagy kiutat.
 
Egyre mélyebbre süllyed,
maró szavak, akár a farkasüvöltés.
Gyűlölet záporozik a szánkból
de még mindig úgy alszunk mint a szerelmesek.
 
A lábfejünk még mindig összeér.
A tekintetünk még mindig találkozik.
A kezünk még mindig összeillik.
A szívünk még mindig ver.
(3x)
 
Két láb áll egy elven,
két kéz vágyik a másik melegére.
Hideg füst szivárog még hidegebb torkokból,
beterít a sötétség, nem hagy kiutat.
 
Egyre mélyebbre süllyed,
maró szavak, akár a farkasüvöltés.
Gyűlölet záporozik a szánkból
de még mindig úgy alszunk mint a szerelmesek.
 
A lábfejünk még mindig összeér.
A tekintetünk még mindig találkozik.
A kezünk még mindig összeillik.
A szívünk még mindig ver.
(3x)
 
Betekerem a csontjaimat
és otthagyom őket,
ezen az otthonon kívül,
kint az úton.
 
Két láb áll egy elven,
két kéz vágyik a másik melegére.
Hideg füst szivárog még hidegebb torkokból,
beterít a sötétség, nem hagy kiutat.
 

Let's be fully loyal to the Leader throughout generations

Even if we live only a short moment, for the Leader,
Comrades, giving our life, let's advance in battle.
Grasping firmly the bayonets of revolution,
Without fail, we will liberate the southern land1.
Loudly shouting 'Hurrah' to the leader,
Let's sweep away the inveterate enemy, the US imperialists!
 
Though the female soldier is no longer besides us,
Her desire will bloom as a flower on the homeland.
Following the only road of loyalty that she had walked,
The ranks of millions of heroes are advancing.
Paying off the fellow soldier's bitter grudge,
Holding the bayonets of revenge, let's advance in battle!
 
Giving complete loyalty to the leader throughout generations,
Running on the only road of victory, let's advance!
 

• 1. the southern part of Korea

Lakókocsi Szemét

Láttam barátokat drogosokhoz fordulva, pénz nélkül
Eltölthetem az éjszakát? Össze kell, hogy zuhanjak
A cuccaimat leadtam a zálogházban
A kábszeres faszfej elvette a laptopom
Leégettem egy hidat egy kis dopaminért és egy kevés pénzért
 
Lakókocsi szemét vagyok, kurvára részeg
És a megtakarításom likörre költöttem, szóval semmi pénzem
Gyorsan élek (gyors az életem), utálom a múltam
És a cipőm régi és pocsék, de úgy néz ki, még mindig tartanak
 
A gyomrom mindig felfordul
Annyit iszom, hogy a belsőszerveim elkezdtek égni
Kéne egy kis fény, hogy megírjam ezt a zenét
De megint elfelejtettem kifizetni a számlát, ez az este hosszú lesz
A pénz szart se tud rendbe hozni
Nem akarok sírni, szóval éneklek
Nincs tartalékom
Vannnak emberek, akiknek van, az élet nem igaszságos
 
Lakókocsi szemét vagyok, kurvára részeg
És a megtakarításom likörre költöttem, szóval semmi pénzem
Gyorsan élek (gyors az életem), utálom a múltam
És a cipőm régi és pocsék, de úgy néz ki, még mindig tartanak
 
A változás nem egy olyan dolog, amit akarok
Én évek óta itt vagyok, ez a hely mindig kísérteni fog
A babám (barátnőm/csajom) kilépett az életemből
Úgy csinálok, mintha nem hiányozna, nem tudom megkülömböztetni a jót a rossztól
 
Lakókocsi szemét vagyok, kurvára részeg
És a megtakarításom likörre költöttem, szóval semmi pénzem
Gyorsan élek (gyors az életem), utálom a múltam
És a cipőm régi és pocsék, de úgy néz ki, még mindig tartanak
 
Nem mosom a ruháimat mosodában
Mert a legjobb barátomnak van egy mosógépe, szóval csak elrontom azt
Lakókócsi szemét vagyok
 

Anyja lánya

Hallelujah, egy szörny vagyok, egy szörny vagyok.
Hallelujah, a hét minden napján
megcsinállak, úgy, ahogyan én akarom.
Egy nílusi krokodil vagyok, egy piranha.
 
Oh Istenem, ott van benn az erő,
oh, nézz rá, ott van benne az erő,
úgyhogy, úgyhogy, úgyhogy...
 
ne baszakodj a szabadságommal.
Visszatértem, hogy megkapjam ami az enyém,
mocskos vagyok és gonosz,
valaminek lennie kell a vízben, vagy csak anyám lánya vagyok.
Ne baszakodj a szabadságommal.
Visszatértem, hogy megkapjam ami az enyém,
mocskos vagyok és gonosz,
valaminek lennie kell a vízben, vagy csak anyám lánya vagyok.
 
Úgyhogy, hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
Hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
 
Hallelujah, egy boszorkány vagyok, egy boszorkány vagyok.
Hallelujah, huss-huss,
simán zsákolok,
keresztülsuhanok rajtad,
mint a forró szellő, yeah.
 
Oh Istenem, ott van benn az erő,
oh, nézz rá, ott van benne az erő.
 
Ne baszakodj a szabadságommal.
Visszatértem, hogy megkapjam ami az enyém,
mocskos vagyok és gonosz,
valaminek lennie kell a vízben, vagy csak anyám lánya vagyok.
Ne baszakodj a szabadságommal.
Visszatértem, hogy megkapjam ami az enyém,
mocskos vagyok és gonosz,
valaminek lennie kell a vízben, vagy csak anyám lánya vagyok.
 
Úgyhogy, hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
Hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
Hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
Hátrálj, hátrálj, hátrálj, hátrálj baby, ooh.
 
Anyám mindig azt mondta, hogy meg tudom csinálni, úgyhogy megcsináltam,
hogy meg tudom csinálni, úgyhogy megcsináltam.
Beleadtam a szívemet és a lelkemet,
és megcsináltam, megcsináltam.
Anyám mindig azt mondta, hogy meg tudom csinálni, úgyhogy megcsináltam,
hogy meg tudom csinálni, úgyhogy megcsináltam.
Beleadtam a szívemet és a lelkemet,
és megcsináltam, megcsináltam.
 
Ne baszakodj a szabadságommal.
Visszatértem, hogy megkapjam ami az enyém,
mocskos vagyok és gonosz,
valaminek lennie kell a vízben, vagy csak anyám lánya vagyok.
 
Ne baszakodj a szabadságommal.
Oh Istenem, oh Istenem.
Ne baszakodj a szabadságommal.
Oh Istenem, oh Istenem.
Ne baszakodj a szabadságommal.
Oh Istenem, oh Istenem.
Ne baszakodj a szabadságommal.
Oh Istenem, oh Istenem.
Huss-huss te anyaszomorító (Ow)
 
HU: Ezen a webhelyen minden fordítás szerzői jogvédelem alatt áll. A szövegek másolása és publikálása egy másik weboldalon, vagy egyéb médián nem engedélyezett a szerző írásos engedélye nélkül, még forrásmegjelölés esetén sem. Tehát ha szeretnéd máshol is publikálni a fordításaimat, kérlek kérj előtte engedélyt.

EN: All translations in this website are protected by copyright law. Copying and publishing on other websites or in other media, even with the source link, is not allowed without a written permission of the author. So, if you want to republish my translations in other sites, please ask me before doing that.

A Hold Lánya

Ezüstfény, arcát a csillagfényes égre emelte
És ezen az éjszakán, tűnődni kezdett
Tudta, hogy hamarosan eljön a nap
 
Szépség és nyugalom örökösének született
Ebbe a világba csendesen érkezett
Meglepetésére, ő volt a kiválasztott
 
A végzete közel járt
Kölcsönkapott élete fantomja
És a tenger egy emlékeztető volt
A kapott fény tükre
 
Aztán egy nap, a jel, amire a szürke égbolton várt
Áthaladt egy kanyargó úton és keresztezte útját
Megtalálta a szerelmet, amiben reménykedett
 
De tudta, hogy be kellett tartania az ígéreteit
Az ezüst hold alvó lányának
Aztán hirtelen megértett mindent
 
A végzete közel járt
Kölcsönkapott élete fantomja
És a tenger egy emlékeztető volt
A kapott fény tükre
 
Az égből nézte az életet, amiről tudta, hogy hátra kell hagynia
Elköszönt és életet adott a népének áldozatán keresztül
 

Cactus

On a party like this
You feel irreality
Of everything that happens
Of everything that will happen
Where does it all disappear?
 
The moon (moon), who dances (dances) around me
And me (me), who dances (dances) around the moon
High (high), low (low), around me
It's the moon who dances around me
 
Let's dance around the cactus1, near the cactus, near the cactus (x2)
 
Or the best friends in the world
Or the most loving parents
Or the most tender lovers
Where does it all disappear?
 
Have lies one for another
(Lies from the very beginning...)
/Let's dance around the cactus/
 
Cause we really... need water...
(Like always.., and now... again...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
Is it me, who dances around the moon...
(Or... the moon... around... me...)
/Let's dance around the cactus/
 
This moon who dances around me...
(Is it... me... around... the moon...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
Is it me who dances around the moon,
This moon who dances around me...
(The moon...who dances...around...me...)
/Let's dance around the cactus/
 
Here and there, high and low, to the left and to the right, and in a spiral...
(And me...who dances...around...the moon...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
And is it me, who dances around the moon,
This moon who dances around me...
(High...low...around...me)
/Let's dance around the cactus/
 
Here and there, high and low, to the left and to the right, and in a spiral...
(This moon...who dances...around...me...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
/Let's dance around the cactus/
 
Is it me, who dances around the moon,
This moon who dances around me...
(To the left...to the right...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
/Let's dance around the cactus/
 
Is it me, is it you who dance around the moon...
(Here...there...I don't understand)
/Near the cactus, near the cactus/
 
Is it me, who dances around the moon,
This moon who dances around me...
(Here...there...)
/Let's dance around the cactus/
 
Here and there, high and low, to the left and to the right, and in a spiral...
(High...low...to the left...to the right...)
/Near the cactus, near the cactus/
 
And is it me who dances around the moon
(Is it...the moon...)
/Let's dance around the cactus/
 
This moon who dances around me
(Around...me)
/Near the cactus/
High, low...
(Is it...me...)
To the left, to the right, and in a...
 

• 1. It can be a reference to the fifth section of the poem 'Hollow Men' by T.S.Eliot

Fiatalság

Versions: #2
Árnyékok telepedtek oda, ahonnan elmentél.
A fejünket összezavarta az üresség.
Radírozd ki a közepét, nem más, csak időpocsékolás,
a tökéletes kezdet és a célszalag között.
 
És ha még mindig lélegzel, igen szerencsés vagy.
Mert a legtöbbünk tüdeje beteg.
Tüzet lobbantunk magunkban, csak úgy viccből,
csokorba szedjük azokat a kapcsolatainkat, amelyek tönkrementek.
Azokat a kapcsolatainkat, amelyek tönkrementek.
 
Meggondolatlanok vagyunk,
fiatalok, vadak.
Jövőnk álomképeit kergetjük,
de egy nap feltárjuk a valóságot:
meghalunk, mielőtt elérnénk őket.
 
És ha még mindig folyik az ereidben a vér, igen szerencsés vagy.
Mert az érzéseink többsége elhalt, és nincs többé.
Tüzet lobbantunk magunkban, csak úgy viccből,
képeket gyűjtünk az árról, amely összedöntötte az otthonunkat.
Egy áradás, amely összedöntötte ezt az otthont.
 
És ennek te vagy az oka,
te vagy az oka,
te vagy az oka.
 
Hát, mindent elveszítettem, csak árnykép vagyok,
egy élettelen arc, amit hamarosan elfelejtesz.
A szemeim könnyesek a szavaidtól,
a fülemben csengenek, miközben összetöröd a szívemet,
a fülemben csengenek, miközben összetöröd a szívemet.
 
És ha szerelmes vagy, igen szerencsés vagy.
Mert legtöbbünk nagyon szomorú valaki miatt.
Tüzet lobbantunk magunkban, csak úgy viccből,
hogy elfeledtessük a szívünkkel, mennyire hiányzik.
Pedig örökké hiányozni fog.
 
És ennek te vagy az oka,
te vagy az oka,
te vagy az oka.
 

Ayla

She doesn't have an age or a name
You can't restart the life
She can't carry the weight
Her small hands can't know the war
She cries - gunpowder hurts her eyes
She can't talk - war killed everyone she loves
 
We cut her hair
Kept watch her sleep
Just not to make her hear the bombs
We tell the tales
 
Being fire in the dark
To share everything you got
Making peace without fight
Ayla will teach you all
 
To leave guns and bullets
To be sun and to get green
To love people whoever it is
Ayla will teach you all
 

The Daughter of the Sea

Beware, beware, O daughter of the sea, says the voice comes from waves
His words sways in storms, his heart buried beneath the tides
Sailors died at Kalimdor, blood spilled by leagues
The Admiral fell at Thermore, because she left
 
Why you, left us, O daughter of the sea
Why you, abandoned your memories
The proud of our Nation
Why... you stepped on the unfair way
 
When she did flee across the ocean deep, the Admiral followed west
Sailed afar just to save her, on his own life
Search and seek, until peril landed, as foes flooded
The Admiral fought heroically, yet she...watches
And buried deep beneth the waves, for her cold stone heart
Warned to the nation with his last breath, 'Beware the daughter of the sea.'
 
Now I know, father
On the windy sunless sea, grief voices cometh, in famaliar manner
'Don't believe, O daughter of the sea.' Don't...forget...the past
 

Daughter of the Sea

Beware, beware, the daughter of the sea
Hear, hear, he is calling
Heart broken voices drifts along sea breeze
Sway with the wind, sinks to the deep
 
Blood soaks the Kalimdor tides
Sailor fought for whom
Hero felled at Theramore
Because she left
 
Why this? Why this? O daughter of the sea
Why you? Why you abandoned your past?
Our glory was brought by you
Why you, left us?
 
When she headed west, across the oceans
Her father followed
Sailed afar just to find her
Prayed she still safe
 
Waves brought him on distant land
Peril awaits
As he facing tides of foes
The daughts stood aside
 
The grief buried beneath the ocean deep
Sins of betrayed by family
Become desprate cry for the nation
'Beware the daughter of the sea'
 
I hear you, father
 
Hear, hear, that old voice
Pierced my heart like a spear
Beware, beware, the daughter of the sea
Beware, I'm coming
 

Princess of the Sea

'Beware the Princess of the Sea!'
The father warned
His declaration traveled abroad
As he receded into the ocean.
 
Corpses line the edge of Kalimdor
They died in battle
And their leader died at Theramore
The reason: his princess.
 
Why, why, oh Princess of the Sea
Why have you betrayed us
You were our beacon of trust
And now we've fallen into oblivion.
 
She fled across the watery expanse
The father, too
To save his only princess,
'Light give me strength.'
 
He saw there upon the shores
Enemies approaching
He began his assault on the Horde
As the daughter fled.
 
Buried in the ocean
With the pain of betrayal
A final plea to his people,
'Beware of the Princess!'
 
['Pardon me, father.']
 
I'm here, I'm here, I know your beloved voice
It beckons to me,
'Beware of the Princess of the Sea
Beware... of -- of me.'
 
'Work hard in silence, let your success be your noise!'

Daughter of the Sea

'Don't trust the Daughter of the Sea'
'Beware of her', in the wind his voice echoed
But then, the wave gripped him.
 
The sailors who died in Kalimdor, nobody buried them.
And the Admiral died in Theramore because she betrayed him
 
Why?, why?, oh you Daughter of the Sea?
'Why did you do that?', I'd like to ask you
You were the pride of your people
And what are you now?
 
When she crossed the wide ocean
Her father followed her
With the only hope in his heart, to see her again one day
 
But in those far away beaches he found people to fight against
And when he fought against those savages
She stood there, watching
 
Betrayed by the filial love
Left to drown
With his last breath he shouted:
'Beware of the Daughter of the Sea!'
 
Now I listen to you... Father.
 
In the moonlight it keeps echo the voice who is still there
'Don't trust the Daughter of the Sea'
'Don't... Trust... Me.'
 

The Daughter of the Sea

'Confide ye not in the Daughter of the Sea
Beware ye of her!'
Thus he exclaimed
As he was swallowed by the sea
And sunk in the dark of night.
 
Blood red are the shores of Kalimdor1
Dost thou hearest the crying of men?
Her father fell in Theramore
For she had left him there alone.
 
Why, why, oh Daughter of the Sea
Why hast thou forgotten who thou art?
Thou wast the Guiding Star2of our nation
Yet now thy light has all but extinguished.
 
She fled westwards over the Great Sea
The father did follow with haste
And in his heavy heart, he held just one request
'Oh Sea, wherefore is my child?'
 
Yet suddenly in the distant shore
The enemy approaches
The daughter beheld the merciless onslaught
But turned away.
 
Betrayed from the only child
He cried out full of grief and pain
As he sank deep into the watery abyss,
'Confide ye not in the Daughter of the Sea!'
 
I hear the call far over the silvery3sea
It still resounds to this day,
'Confide ye not in the Daughter of the Sea.
Beware ye.
Beware... of me.'
 

• 1. a fictional continent in the World of Warcraft universe where the city of Theramore is situated.
• 2. lit. north star
• 3. lit. gray

'Work hard in silence, let your success be your noise!'

Another Town

Tomorrow I’ll go to another town
There I’ll become someone else
There I’ll be as I should be
There everything will be simple
 
[Refrain]
In another town
Everything is in its place
In another town
Another I
In another town
Everything is in its place
In another town
Another life
 
In another town I’ll sing a song
That I’m tomorrow in another town
When it becomes tight in another town
I’ll get up and drive to another town
 
[refrain]
 
There people are like people
There things are like things
There everything is appropriate
Indisputably
There everything is in order
Wherever I go
There everything is in fine feather
There is another life
 
[refrain]
 
That far
That transparent
Like a stork
Long-sighted
When it becomes tight in another town
I’ll go…
 
[refrain]
 
In another town I’ll wake up earlier,
I’ll do everything I have to and even more
And maybe I’ll even do something else
In another town everything will be…
 
[refrain]
 
[Spoken]
Tomorrow I’ll get up and drive to another town
There I’ll become someone else
There I’ll be as I should be
There everything will be simple
In another town everything is in its place
In another town another I -
As I should be, as I am
In another town another life –
As it should be, as I am
Departure and arrival -
That's life, that's life
 
Departure and arrival –
That’s life, that’s life [9x]
 

A Temetkezési Vállalkozó Leánya

Egyszer volt, hol nem volt,
Egy messzi helyen
Volt egy pici város
Minek senki nem adott nevet
 
A város határán
Fűzfűk alá rejtve
Némán, mint a halál
Állt egy kis sírkert
 
A temetkezési vállalkozó leánya volt a legszépségesebb hajadon
Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával
Nap nap után, apja mesterségét kitanulta
Nap nap után, elbarangolt a sírokhoz
 
Egyedül a sarokban,
Ahova nem süt a fény,
Volt ott egy kőangyal,
Ki az égre tekintett.
 
Kezeit imára fonta
Lábai kosszal borítva
És rajta feküdvén
Egy tábla volt, mely oly' régi, mint az idő
 
A temetkezési vállalkozó leánya arra barangolt,
Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával
Ránézett a táblára, és azt gondolta, fura volt
Ránézett a táblára, és a sírfelirat eltűnt
 
Onnantól kezdve mindennap
A leány odament,
A sírhoz, rajta az angyallal,
A táblával, mely üres volt
 
Ott ülvén egymagában,
Ez szomorú, a leány gondolta
Soha, senki nem hozott virágot
Még ajándék sem volt
 
Egy nap a leány
Elment a tengerpartra
Játszott a homokban
Ahogy a nap parázslott
 
Míg ott keresett
A leány ráakadt
Egy oly gyönyörű kagylóra,
Gyöngyösre és kerekre
 
A temetkezési vállalkozó leánya tovább keresett
Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával
Azokból a bájos kagylókból többet akart
És többet akart, és ráadásul volt egy terve...
 
A temetkezési vállalkozó leánya volt a legszépségesebb hajadon
Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával
Egy ajándék a sírra, amelyen nem volt név sehol
Egy ajándék a sírra, ezek a fényes kagylók
 
A temetkezési vállalkozó leánya ott hagyta őket
Az édes, rózsaszínű orcájával és hosszú lenszőke hajával
De bár ez oly' rég volt, a lány már elment
A kagylók még mindig ragyogtak
A sír nem volt egyedül...
A sír nem volt egyedül...
A sít nem volt egyedül...
 

Gannusia

It's strangers who are holding me back.
So many things I've been given in life!
Probably all I lacked was only pigeon's milk1, and that's all.
And I have no children,
My first child became my last one.
I have no relatives,
I have some, but remote, distant.
My husband passed away because he was weak.
When I was in good health I kept a cow and a piglet,
And was happy about it.
I cared for them and tend them.
And now I can't take care of the catle, I can't do anything in this world.
I have a pension, oh, it's not that much, but I don't mind that.
We need kind people, who will bring the victory.
Because we still have those old people who complain about their children, and I already know things he has no idea of.
And we have those old people who complain about their children shouting at them, and now I know what it's like.
I suffered the way I had no joy in life, many things happened, a war...
 
But I ate any food I could find and survived.
Glory be to Jesus Christ!
Glory be to grey headed God!
 
Hey! Hey!
The Earth and God can't take it anymore.
Everything is coming on us just like ancient people predicted from the earliest times.
And they were wise soothsayers!
People are flying in the sky, the Hutsuls2 can't choose a ribbon3,
Forget their traditions, the only thing we're missing here it's the Devil himself.
It's the end of the world!
 

• 1. Pigeon's milk is something which is difficult to obtain.
• 2. An ethnographic group of Ukrainian pastoral highlanders inhabiting the Hutsul region in the Carpathian Mountains.
• 3. I'm not sure what the part about the Hutsuls mean, but I suppose it's about being too picky? Or maybe not.

Égesd le

Mindig azt mondta, jó gyerek vagyok
Mindig azt mondta, jól bánok a szavakkal
Sosem tudtam, hogy valaha szótlan leszek
Nem tudom, hogy törjem meg ezt az átkot
A világ most már csak fehér zaj
Ismétlődések, miket nem értek
Nem érdekelnek a tanárok
Mindig meg akarják mondani, mit tegyek
(Égesd le, égesd le, égesd le, égesd le)
 
Tüzet borítok az egész helyre
Még a házunk se érdekel
Hiszen semmi sem ugyanolyan, mióta ő lelépett
(Égesd le, égesd le, égesd le, égesd le)
 
[Első verszak]
 
Anyu elmondta, mi folyik itt
Ez csak egy hely, ahova letelepedtünk
Mi egyáltalán nem az, miről álmodozunk
Folyton csak csalódottak leszünk
 
Szomorú vagyok, szomorú vagyok, szomorú vagyok, szomorú vagyok,
Égesd le, égesd le, égesd le, égesd le
 

Brenn es ab

Sagten immer, ich wäre ein gutes Kind
Sagten immer, ich wäre gut mit Worten
Dachte nie, ich könnte mal sprachlos sein
Weiß nicht, wie ich diesen Fluch je brechen soll
Jetzt ist die Welt nur weißes Rauschen
Frequenzen, die ich nicht erfassen kann
Ist mir doch egal, was die Lehrer sagen
Dauernd mein Verhalten formen zu wollen
(Brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab)
 
Ich fackel den ganzen Laden hier ab
Nicht mal unser Haus interessiert mich noch
Ist doch eh nicht mehr dasselbe, seit er weg ist
(Brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab)
 
[Strophe 1]
 
Mama sagte, all das seien eben
Umstände, mit denen man sich abfinden muss
Weniger als alles, was wir je erträumten
Und man wird einfach immer weiterenttäuscht
 
Ich bin am Boden, bin am Boden, bin am Boden, bin am Boden
Brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab, brenn es ab
 

Ein Loch in der Erde

In meinem eigenen Tempo
Versuche ich euch zu erreichen
Ich weiß, ich schaffe es bald
Hier ist ein Loch in der Erde
Und wir tänzeln um den Rand
Du prahltest mit all deinen offenen Wunden
Ich kann sie nicht besser bekunden als du
 
[Refrain:]
Du hast verschüttete kindliche Eigenschaften
Freund, besinne mich, Freund, besinne mich1
Ich habe viele zerstörerische Eigenschaften
Freund, beisnne mich, Freund, besinne mich
 
Es ist wie in einem alten Reim
Dein Vater ist ein Lügner
Während mein Vater, der liegt da
Unten in einem Loch in der Erde
Und ich habe Angst, ich könnte ihn vergessen
Mich verfolgen noch immer diese offenen Wunden
Ich kann sie nicht ehrlich bekunden vor dir
 
[Refrain]
 
Ich trage so viel Kummer in mir
Freund, besinne mich, Freund, besinne mich
Ich trage so viel Kummer in mir
Freund, besinne mich, Freund, besinne mich
 

• 1. 'To make sense of something' heißt eigentlich 'sich auf etwas einen Reim machen'. Die Verdrehung 'Friend, make sense of me!' ist also der flehentliche Ruf 'Freund, erkläre mir, wer ich bin!'. Ich fand es vor dem Hintergrund des Gesamttextes hier spannend und passend, mit unserem Ausdruck 'besinne dich' zu spielen.

A lányom szemében

Versions: #1#2
A lányom szemében
Én vagyok a hős
Erős vagyok 's bölcs,
Én nem tudom mi a félelem.
Az igazság számomra lételem,
Őt küldték, mentse meg életem.
A lányom szemében már látom,
A jövőm szép lesz, mint egy álom.
 
A lányom szemében
Mindenki egyenlő,
Sötétség háttérbe szorul,
A világ békébe borul.
A csoda, mit Isten adott
Erősít mikor gyönge vagyok,
A lányom szemében:
A hitem és a reményem.
 
S mikor kezét nyakam köré fonja
Mosollyal oltódik szívemnek szomja,
Az ember ilyenkor hírtelen ráébred,
Hogy miről is szól ez a földi élet.
Ő felemel mikor az élet sűrűje leteper
És felsegít, ha netán csak elesel.
Láttam az ékességét:
Lelkének fényességét.
 
A lányom szemében
Látom a jövőt.
Ki vagyok ? létem megváltozik ?
Ő is majd felnő, egyszer csak távozik,
Családot alapít.
Mikor majd elmegyek,
Remélem látni fogod,
Mily boldog leszek
Mert a lányom szemében,
én tovább létezem...
 

Az Ő lánya

'Minden rendben lesz.'
- suttogta magának.
Csak 6 éves volt, aznap éjjel,
amikor elrejtőzött a szekrény mögé.
Mert Apu kicsit többet ivott a kelleténél,
és Anyu nem akarta hogy érezze a szenvedését,
de mégis érezte...
 
10 év telt-múlt,
és az Apa elment.
Elkezdete hát más férfiak szerelmét keresni,
és erősnek látszani.
Oh, törött szívek és hegek, csak ezeket látta maga előtt,
mert érezni, érezni akart valamit.
 
És ahogyan az ágyon ült,
azon gondolkodva mit mondtak azok a lányok,
könnyek indultak a szeméből
és csak sírt...
 
'Ha van Isten,
hallgasd meg imáimat.
Elvesztem és félek,
nincs hová mennem.
De nem vagyok biztos benne, hogy sokáig kihúzom...
Úgyhogy ha hallasz, légy kérlek a segítő keze
a Te lányodnak.'
 
Ezután az útja másfelé haladt.
Nyújtotta a kezét, és megragadta Isten kegyelmét,
végre meglátta a fényt
egészen addig az éjszakáig...
Amikor eldöntötte, hogy egy ital belefér,
és egyik dolog vezetett a másikhoz.
A következő dolog mit tudnunk kell, hogy 9 hónap elrepült,
és anyává vált.
 
Ahogyan feküdt azon az ágyon,
egy aprócska angyal kezét fogva,
könnyek indultak a szeméből
és csak sírt...
 
'Ha van Isten,
hallgasd meg imáimat.
Elvesztem és félek,
nincs hová rohannom.
De nem vagyok biztos benne, hogy a legjobb anya lehetek...
Úgyhogy ha hallasz, légy kérlek a segítő keze
a Te lányodnak.'
 
A gyermek fiúvá cseperedett,
anyja öröme és büszkesége lett,
úgy szerette őt, ahogyan egy férfi sem tudta.
A szíve érezte a békét, mert végre megértette
Isten szeretetét.
 
Ahogy feküdt az ágyon,
99 évesen,
megragadta a fia kezét és azt mondta.
'Van valami, amit tudnod kell.'
 
'Van egy Isten, fent az égben,
ki meghallgatta imámat.
El voltam veszve és rettegtem,
nem tudtam hová menni.
Fogalmam sem volt, hogy mit tegyek,
és akkor, Ő elküldött hozzám téged.'
 
Ha elveszel és félsz,
magányosnak érzed magad,
ne aggódj gyermekem,
mert van egy Apa aki a sajátjaként szeret.
Úgy, ahogyan tette azt a lányával is,
ahogyan tette azt a lányával is.
 
HU: Ezen a webhelyen minden fordítás szerzői jogvédelem alatt áll. A szövegek másolása és publikálása egy másik weboldalon, vagy egyéb médián nem engedélyezett a szerző írásos engedélye nélkül, még forrásmegjelölés esetén sem. Tehát ha szeretnéd máshol is publikálni a fordításaimat, kérlek kérj előtte engedélyt.

EN: All translations in this website are protected by copyright law. Copying and publishing on other websites or in other media, even with the source link, is not allowed without a written permission of the author. So, if you want to republish my translations in other sites, please ask me before doing that.

Ember

Állatként ébredsz,
harcra készen,
az elmém eltévedt a sötét látomások útvesztőjében,
próbáltam kimászni ebből, de visszacsúsztam megint.
 
Kezeim-lábaim ólmosan hevernek,
a koponyám börtönrácsok mögött,
és ő – nem hisz már, nem fog olyannak látni soha,
lehet, hogy egyszer azért még eszébe jutottam.
 
A bőröm alatt ott az ember,
mélyen eltemetve, legbelül, ott az ember,
mindezek ellenére még mindig ember vagyok,
de azt hiszem, haldoklom.
 
Állatként ébredsz,
még nem állok készen a gyógyulásra,
az elmém elmerült a rémálmok özönében,
ébredni (rúgva és sikoltva).
 
Vigyél el innen, ahová kerültem,
szakíts ki innen, ahová úgy beszorultam, mintha kagylóban lennék.
 
A bőröm alatt ott az ember,
mélyen eltemetve, legbelül, ott az ember,
mindezek ellenére még mindig ember vagyok.
 
Azt hiszem, még mindig ember vagyok.
 
A bőröm alatt ott az ember,
mélyen eltemetve, legbelül, ott az ember,
mindezek ellenére még mindig ember vagyok,
de azt hiszem, haldoklom.