A keresés eredménye

A nap egy vörös róka

A nap, ez a vörös róka,
Sötét lyukból, éjből ébred,
Álom-puhán lopakodva,
Fény-mancsával bizseregtet.
 
Az álmok lecsúszó plédek,
Napfényben már másként látunk.
Egész kicsi volt a vétek,
A válasz fogott csak ki rajtunk.
 
Az idő meg csak kullog körbe,
Pont, mint a mi vörös rókánk,
Se nem veled, se nélküled,
Nem számít, hogy hányszor válnánk.
 
Nincs kérdés, és válasz sincsen.
Túl nehéz a megbocsátás.
Ez is a fény műve lenne...
Hallgatás és meg nem hallás.
 
Felejts el, ha menni akarsz,
Felejtenél? Kelj hát útra!
Lényeget nem változtathatsz:
Útjait csak Isten tudja.
 
Szakítani - vékonyka szál,
Keményebb az acélláncnál.
Alig feledsz - duzzog máris,
Helyrehozni talán kár is.
 
Végtelen idő elfolyhat,
Semmit az meg nem változtat.
A nap, ez a vörös róka,
Néz le majd ránk, vigyorogva.
 
Felejts el, ha menni akarsz!
Felejtenél? Kelj hát útra!
Lényeget nem változtathatsz:
Útjait csak Isten tudja.
 

Az égbe

Ablak túlfelén
ezüstös az éj
felhők közt, látod,
ott a sárgás Hold.
Csordul ránk fénye
millió éve,
és úszik a Föld
csillagos mezőn.
 
És látszik vaskos jég alól
tejszínű folyó.
 
Bárcsak gyúlna tűz még a szívembe,
kék madárként szállnék fel az égbe,
szállnék az égbe.
Égbe, messze el, mint kék madarak,
lennék gondtalan, égő pirkadat,
égő pirkadat.
 
Tudom én azt már:
szerelmem vár rám,
vár rám, ahol az
est a földre száll.
S mint az ifjúkor,
fakad a zápor,
friss, nyári zápor,
Uram, irgalom!
 
Szív jege olvad, itt a pirkadat,
Visszatérek, add bocsánatodat.
 
Bárcsak gyúlna tűz még a szívembe,
kék madárként szállnék fel az égbe,
szállnék az égbe.
Égbe messze el, mint kék madarak,
lennék gondtalan, égő pirkadat,
égő pirkadat..
 
Tudom én azt már:
szerelmem vár rám,
vár rám, ahol az
est a földre száll.
S mint az ifjúkor,
fakad a zápor,
friss, nyári zápor,
Uram, irgalom!
 
Bárcsak szállhatnék mint kék madarak,
lennék gondtalan, égő pirkadat,
égő pirkadat.
 
Tejszínű folyó...