A keresés eredménye

Ruler of the Hidden Truth

Far away in the darkness
Through the treetops where moonlight creeps
Far away in the fog
The black dread tears into my soul
 
They show themselves on the moss-covered stones
When the darkness of night subsides
The echoes from their gruesome moans
Endlessly can be heard
 
Far away on the horizon
A glimpse of that telling mist
Hordes of flames ride the moonlight in unison
At dawn, they gather in a hidden place
 
The ice-cold snow
Has come
This time
In eternal winds
 

Kapuk

A szabad alapelve
Csak a szándék, hogy engedelmeskedj
Az evolúció és bűn képlete
Vezet az úton
 
Az újjászületés majdnem befejezett
Ahogy lassan felébredünk álmunkból
Ahogy lassan felébredünk álmunkból
 
A lélek szabálytalansága véget ér
Kapuk
Mikor az adomány még egyszer elnyertük
Kapuk
A szabályok vagy megszorítások már nem érvényesek
Kapuk
Mikor az ősi jövőt visszaszereztük
Kapuk
A szabályok vagy megszorítások már nem érvényesek
Kapuk
Mikor az ősi jövőt visszaszereztük
Kapuk
 
Minden ott van a szemnek, ami lát
A vakok mindig szenvedni fognak titokban
Mivel ez az előjele annak, ami lesüllyedt, vérzik
Érintetlenül bennünk, vérzik
 
A szabad alapelve
Csak a szándék, hogy engedelmeskedj
Az evolúció és bűn képlete
Vezet az úton
 
Az újjászületés majdnem befejezett
Ahogy lassan felébredünk álmunkból
Hogy megkapjuk a fényt, ami a sötétségben ragyog
A fény, ami mindörökké ragyog
Mindörökké
 
Légy törött vagy az eltörő
Légy adó vagy a kezes
Nyisd és tárd ki az ajtót
Légy a gyógyító vagy a csaló
 
A kulcsok a kezedben vannak
Vedd észre, hogy te vagy az egyedüli teremtője
A saját mestertervednek
 
Légy törött vagy az eltörő
Légy adó vagy a kezes
Nyisd és tárd ki az ajtót
Légy a gyógyító vagy a csaló
 
A kulcsok a kezedben vannak
Vedd észre, hogy te vagy az egyedüli teremtője
A saját mestertervednek
 

Sorrows chamber part 2

Echo of silence sets the hour
Gagged in the chains of depression I fall away
No more I will be bolted fast in the anchor of melancholy
But finally get my longing fulfilled for leaving
Did I drink too much from the glass of life hope?
Did I take the vanity of joy for granted?
For my battle against the pain of emptiness
This intoxication of the angst of death
All that is left that is mine
In my loneliness I still know
That I have no one to thank but myself
That is why I remain calm as the rope is tightening around my neck
Silent witnesses cannot give comfort
To the ordinary man in the assembly of grave choir
The land of perdition I created with my own hands
The intense attraction to the portal of deaths
(I have as) as a wondering study of the black mass
Controlled since dawn of time
But something I would never let go was the sorrow