2022.06.04.
Elveszve a gondolatokban, egyes egyedül
Ti, Óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!Karnyújtásnyira a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
A fehér fényben egy kéz nyúl át,
Egy kétélű penge vágja ketté szívedet.
Éber álmok eltűnnek,
Öleld az új napot!
Dalolj velem dalt az élet-jogról s szerelemről!
Fény az ég felé szóródik, fenn,
Hajnal töri át a homályt, csont-fehéren,
Magány-gondolatok.
Ti, óceán szürke hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
A vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Utat neked kell bejárnod!
Öleld át a sötétet, mit otthonnak hívsz,
Nézd az üres, hófehér trónt!
Ismerős álca,
Hazugság öröksége.
Dalold velem a sors s hódítás dalát!
Az ében oszlop megreped súlya alatt,
Az éj áttöri a nappalt, kőkeményen,
Magány-gondolatok.
Az út, min jársz, a sorshoz tartozik,
Hadd áradjon!
Minden örömöd s kínod dagályként zubog,
Hadd folyjon!
Az Élet nem csak boldogsággal teli,
Vagy bánattal.
Még a tövis is a
Szívedben, idővel rózsa lehet.
A terhelt szív a földbe süllyed el,
A fátyol hangtalan lehull.
Nem nappal, éj, rossz s helyes,
A Valóért s békéért küzdesz.
Énekeld velem a csend s a vér dalát!
Esik, de nem tudja elmosni a sarat.
Ősi szívemben őrület s büszkeség él,
Nem hallják kiáltásom.
Ti, óceán sötét hullámai, kutatni hivatottak!
Elérhetetlen a parton túli élet.
Ám a vizek mindig változnak, folynak, mint Idő.
Az út tiéd, át kell hágnod.
Ti vagytok az óceán szürke hullámai!