2021.01.07.
Természetesen újra egyedül
Versions: #1Ha rövidesen
egy kicsit sem leszek vidámabb,
megígérem magamnak, hogy
megjutalmazom magam,
és meglátogatom a közeli tornyot
Felmászok a tetejére,
és levetem magam,
erőfeszítésként, hogy megmutassam akárkinek
hogy hogyan néz ki, amikor darabokra törsz
Bennehagytak a pácban
A templomban, mondták a népek hogy
'Istenem, ez kemény. Jól átverte a menyasszony
nincs értelme itt maradnunk,
akár haza is mehetünk'
Csakúgy mint én, egyedül
Természetesen újra egymagamban
Ha csak arra gondolok, hogy tegnap
még örömteli voltam, derűs és vidám
Alig vártam - hisz ki ne tenné? -
a szerepet, ami rám várt
De mintha letaglózott volna,
rámtalált a valóság
És még anélkül, hogy mégcsak hozzám is ért volna
darabokra szabdalt,
Kétségbe taszítva
Istenről és a kegyelméről beszélünk,
de ki is az Isten, ha létezik egyáltalán
Miért hagyott el?
És a legnagyobb szükségemben
persze teljesen egyedül vagyok
Úgy tűnik hogy több megtört szív
van a világon, mint amennyit meggyógyíthatnánk
Magukra vannak hagyva
Mit tehetnénk?
Mit tehetnénk?
Természetesen, újra egyedül
Most hogy visszanézek az elmúlt évekre,
minden más mellett emlékszem
mennyire sírtam, amikor meghalt az apám
nem is rejtve könnyeim
És hatvanöt évesen
az anyám - Isten nyugosztalja -
nem értette hogy miért ragadták el tőle
az egyetlen férfit, akit valaha szeretett
És szörnyen összetört szívvel kellett
újrakezdenie az életét
Habár támogattam,
soha többé nem szóltunk erről
És amikor meghalt,
csak sírtam és sírtam egész nap
Természetesen, egymagam
Természetesen, egymagam