A keresés eredménye

To She Who Lies

I know you’ll cheat on me tomorrow…
But since today you give your whole to me,
You are forgiven -
The sin is old
And you are not the first to wrong!…
 
To honor you,
The prettiest of liars,
In silver censers, poisonous incense I’ve burned
Your bed I’ve sprinkled full of poppies
And clove pinks -
All bloody flowers -
I’ve stained your pillow’s lace with smell of pine,
And in the carpet on the wall like in a vase I stung
Three leafy branches of thyme
And one of crusty Eucalitpus.
 
But see,
Midnight is here…
The time when lovers, in older eras,
Together devoured the blessed poison…
So come,
Come and untie your hair from your ivory chest,
Stick The Lie in your eyes
And The Truth in your lips’ warmth.
 
From all the lucky ones who had you
How many dead
And others cursing that they can’t forget you?…
 
I know you’ll cheat on me tomorrow…
But since today you give your whole to me,
You are forgiven -
The sin is old
And you are not the first to wrong!…
 
So I don’t ask for words paired up with kisses,
I do not ask of you to say
Things you have told the others,
But, what a soul you haven’t told.
 
And I don’t ask for endless crazy ardor,
I do not ask
A thing of what the pale poet
Begs, always alone,
I want but you to change a moment
From all the moments that are like,
To pour a hydromel’s glass infinity into my soul,
My hair to braid with fresh laurel wreath
And in my looks
To petrify for good the lie of all pure loves
 
So, quiet -
As shadows, flung upon a flower pile -
To start the rite at midnight
And finish on the morrow’s dawn!
 

Románc leszálóban

Semmi sem lett a lehetőségből
És ami lehetett volna, annak is vége lett.
Kivérzett egy fényes penge éltől,
Nem volt több mint szikrányi őrület…
 
Utasként ketten voltunk,
Jegy nélkül szálltunk fel a vonatra.
Poggyász nélkül, egymáshoz nem szóltunk
A vészfék hangjának csendjét kottáztuk a falra!
 
De, együtt tovább nem utazhattunk ...
Mindegyikünk megérkezett egy-egy állomásra,
Mint két vihartól ijedt mókus ugrottunk
Első tavaszi éjszakánk zivatarába!
 
És ez minden! ...Mindabból, ami lehetet,
Nem több mint egy halvány próbálkozás
Egy egyszerű 'tücsök-bogár', szösszenet
Azt sem tudva mikor és hol történt e kalandozás!
 

Polikróm románc

Semmit sem kérek tőle…
Mégis, ha akarná-
O, ha nekem akarná adni mindazt amit még nem kérek -
A tavat sós tengerré változtatná,
És a csigát Szfinxként kőbe ásná.
Semmit sem kérek tőle…
De ha mégis úgy esne, hogy kérnék
Mit tudna adni és én mit szeretnék kapni
Morfiumot
Egy éterrel teli kupába csepegtetném
És tőle utána ezeket kérném:
 
Adj, mindent miről gondolod, hogy nem lehet,
Add a fagyos nap szőke nyugodtságát,
Add az első naprendszer béli tűzszünetet.
És a Golgotának kezdő félhomályát.
 
Add nekem a szépséged önellentmondását,
Add az elcsépelt strófák reményvesztettségét,
Add a lázadó álmok próféciáját
És verseimnek örök perlekedését.
 
Add a földalatti élet A.B.C- jét
Add a néma fuvolák szimfóniáját
Add a profán ajkak értelmezését
És a szótlan szentképek örök talányát.
 
Add nekem a nő első áldozatának az árát
Add az opál és az achát jelképét
Add Szalóme megmételyezett ritmusát
És Traviatának f-mollos köhögését.
 
Add a vízen járók neuraszténiáját
Add a halál utáni létnek arzénzöld spektrumát
Add a sír felé tartó tetemek magasztosságát
És a halottas menet komikumát.
 
Add mindazt, amit eltékozolsz az első pillanatban
És mindent, ami az utolsó percig összeállt
Add a királyi sziluettek fényűzését
És add meg a tébolyda távlatát.
 
Semmit sem kérek tőle…
Mégis, ha akarná-
O, ha nekem akarná adni mindazt amit még nem kérek -
A tavat sós tengerré változtatná,
És a csigát Szfinxként kőbe ásná.
.
 

Ma nekem, holnap neked

Bennem,
Benned,
És benne is
Szintúgy dalol
és sír a szív.
 
Dalol és sír
Belénk döfve
Dalol a születés pillanatával
És sír az elmúlás fuvallatával.
 
Mikor széllel susog
Eltorlaszoljuk sírboltunkat
Mikor záporral zokog
Zárjuk szobánkat.
És mindhárman egyezően
És bennem is.
És benned is
és benne is.