2019.03.09.
A találkozás
Már két éve…Deauville nem változott.
Te sem, ugye tudod ...
Vicces…..
Mindig ez a találkozó az utolsó pillanatban.
Mind ott vannak, mint korábban,
a vitorlások, a sirályok.
A kabátod a vállamon,
hogy megvédjen a széltől.
De még nem csókoltál meg.
Szerettelek volna újralátni.
Végül is, mis soha nem hagytuk el egymást.
Az élet választott el minket.
Igen, így van.
Még mindig gondolok
a romantikus vacsoráinkra,
a virágcsokrokra, a táviratainkra.
Azt mondják, a szenvedély csak egyszer talál ránk.
Szeretted a veszélyes szerelmet…
Úgy érzem esni fog.
Már két éve…..
Deauville nem változott.
Én sem, tudod…..
Rendben…..
Visszamegyek a szállodába,
te visszatérsz Párizsba
és aztán egy nap majd felhívsz, talán…..
Mondod majd nekem: gyere, és én jönni fogok.
Mint mindig, te nem szólsz egy szót sem. Miért?
Adj nekem megint egy cigarettát…
Lesznek emlékeim, rengeteg emlék
és megannyi múltidézés…..
Őrültség, nekem is
jó érzés rá gondolni
és nehezemre esik felejteni.
Látod, szerettem volna elmondani neked, hogy szeretlek.
Itt, most ezen a normandiai tengerparton.
De….de azt hiszem, túl késő.
Igen, késő van. Vissza kell menned…….