A keresés eredménye oldal 9

New epitaph for a poet

On the naked earth, the wings spread,
They seeded,
They bloomed.
If someone may pass there
That has the keen sense of smell and the gift of good spirit,
They would say that that dead man is a love:
It blooms and it smells well.
 

Loose pearl

Without me expecting it,
That tear rolled
On the cold and aridity of my face.
It rolled so slowly . . . ,
It opened a road down to my mouth.
Thirst! what I have is thirst!
I collected it again in my lips and I drank it.
Like how in a wall
The flower that the morning covers with dew rejuvenates
In the mouth it sung me,
Brief like that tear,
This brief elegy.
 

Epitaph for an old damsel

From palmetto and chapel,
Whichever one commands the tradition,
Erect, there she shall
Be cast to the ground.
From a rosary in her hand,
She fought heroically
Against the vile temptation
That begs us for meat and devours our souls.
Secret, anxious, august, disgruntled
Inside of her seamless tunic,
She pleated all to hunger,
At last she died to thirst,
In her futile heroism.
Bugs! penetrate the poor useless body!
 

Tedd a kezed a szívedre

Egy dolog szerelembe esni,
de egy másik lobogni hosszú-hosszú időn át.
Én azt hittem, a kezdet vagyunk,
és most meg azt mondod, inkább a vég.
 
Nézz a szemembe,
és úgy mondd, hogy köztünk ennek már vége.
 
Tudod, egy dolog, hogy azt mondod, szeretsz,
de egy másik, hogy mindez szívből jön-e.
Ha nem akarod ezt végigcsinálni,
akkor egyáltalán minek kezdtél bele?
 
Akarom hallani, amint azt mondod,
nincs szükséged a szerelmemre.
 
Tedd a kezed a szívedre,
és mondd, mindennek vége.
Addig nem hiszem el,
amíg a szívedre nem teszed a kezed,
és azt nem mondod, ennyi volt.
Tedd a szívedre a kezed!
 
Az emberek szeretnek állandóan erről beszélni,
de a többségnek nincs ebben szerencséje.
El akarod dobni a szerelmünket?
Keresni akarsz egy másikat?
 
Tedd a kezed a szívedre,
és mondd, mindennek vége.
Addig nem hiszem el,
amíg a szívedre nem teszed a kezed,
és azt nem mondod, ennyi volt.
Tedd a szívedre a kezed!
 
Nézz a szemembe,
és úgy mondd, hogy köztünk ennek már tényleg vége.
 

Nyitott könyv

Úgy érzem magam, akár egy nyitott könyv,
kitárom magam a kerület közepén,
úgy beszélgetek az emberekkel, mintha jól ismerném őket,
és azt gondolom, mindenki átélte már a saját poklát.
 
Később kételkedni kezdek,
azt kérdezem magamtól, vajon mi ez az egész,
mit keresek itt és hova vezet ez,
mi értelme ennek, ha nem vagy velem?
 
Szóval kaptam jó pár ígéretet,
de – akár a macska – én is talpra esek,
valahányszor elbukom.
 
Néha, álmomban
a fánk alatt állok a folyóparton,
a levelek sárgában, vörösben és barnában tündökölnek,
hallom, ahogy a fülembe suttogod,
hogy a szerelmed mindenkié.
 
Elég volt néhány szó,
és úgy érzem, nyitott könyv vagyok.
Szabadon, üres tekintettel bámulok a ragyogóan fehér vászonra,
pedig de rossz ez.
 
Bár az emlékek tovább élnek,
nem úgy a sérülések.
Lapról lapra töltik meg az oldalakat
más napok melegénél.
 

Pont mint a tegnap

Rémült vagy,
Mikor azt mondod,
Beszéltél ma velük,
Amikor megkérdeztek a hitedről
 
Sírni fogsz,
Semmi hang,
Töröld le a könnyeidet a kétségeiddel,
És rejtőzz el újra
 
Nem tudok aludni,
Kiadom a szabadságot a lábaimnak,
De a fejem helyette ezer kilométer per ütemmel megy
És gondolkozom ahogy süllyedek,
És ő pedig rám kacsint,
Mert tudják,
A kétségbeesés és a kísértés ingyen van
Látod?
Nem élhetek így
Csak hogy írjak egy dalt amit játszhatok
Csak hogy életben maradjak
Csak éppen elég, hogy lélegzetet vegyek,
Még egy nap
Még egy arc
Még egy verseny, amit el fogok veszíteni
Ments meg most
Mert a holnap elment,
Pont mint a tegnap
 
Az arcodba röhögnek,
Mert elvették a kegyelmed,
De te továbbadtad azt
Ők sírnak, semmi hang,
Töröld le a könnyeidet a kétségeiddel,
És halj meg újra
Egy hamis is elfelejtett nap estéjén,
A fák, ők várakoznak és a felhők megérzik
A nap kezdetét, amin mi felvesszük az arcunkat,
Egy maszkot, ami megmutatja, nincs szükségünk kegyelemre,
És a lényeget, és a nap súlyát, amit elvesztettünk nyom nélkül
Egy nap estéjén, ami nagyobb mint mi,
De mi kinyitjuk a szemünket, csak mert azt mondták, ki kellene nyitnunk,
És a fák integetnek a kezükkel és a felhők megpróbálnak segíteni,
Kétségbeesetten kikiáltják, van valami a földön, amire szükségünk van,
És úgy tűnik, ez ingyen van
 
Nem fogok félni,
Nem fogok félni
Nem fogok félni,
Ő erős,
És még egy napot fogok élni
Még egy napot fogok élni
Még egy napot fogok élni
Ő erős,
És én nem fogok félni
Nem fogok félni
Nem fogok félni
Ő erős,
És még egy napot fogok élni
Még egy napot fogok élni
Még egy napot
 
Nem tudok aludni,
Kiadom a szabadságot a lábaimnak,
De a fejem helyette ezer kilométer per ütemmel megy
És gondolkozom ahogy süllyedek,
És ő pedig rám kacsint,
Mert tudják,
A kétségbeesés és a kísértés ingyen van
Látod?
Nem élhetek így
Csak hogy írjak egy dalt amit játszhatok
Csak hogy életben maradjak
Csak éppen elég, hogy lélegzetet vegyek,
Még egy nap
Még egy arc
Még egy verseny, amit el fogok veszíteni
Ments meg most
Mert a holnap elment,
Pont mint a tegnap
 

Istenkáromlás

Elkezdem szétválasztani a szívem két felét a sötétben és én
Nem tudom, merre kellene mennem
És a könnyek és a félelem kezd megsokszorozódni
Sokáig időzök egy egyszerű helyen
Az ágyamban, ahol a fejem egy párnahuzaton pihen
És azt mondják, hogy háború van, de elfelejtem
Hogy egy újabb napot hagyok elveszni
Félni akarok, de úgy tűnik, ezekben a napokban
Víz alatt vagyok és az Atyát hívom
A szívem egyre nehezedik, az Atyámat hívom
Egy üres égbe kiáltok?
Üres ég, egy frászt, az én vagyok, mert a szívem egyik fele szabad
Üres ég, egy frászt, az én vagyok, mert a szívem másik fele alszik
 
Énekelj egy dalt, de ne higgy
Az Istenkáromlás pont nekem való
Képmutató, válassz
Mert a méreg már az ajkamon van
 
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
 
Fények, kamera, felvétel, elégedettség
Az ujjbegyeidnél senki sem hiányol semmit
De ez nem elég, mikor úgy tűnik, hogy
Van elég cuccunk, hogy csak felrobbantsunk cuccokat
 
Fények, kamera, állj! Megöljük magunkat
Csak hogy a csúcsra jussunk
De nem tudunk nem arról beszélni, amink van
És hogy mennyire szeretjük, mikor szeretnek minket
 
Elég ennyi rólad, beszéljünk rólam
És hogy mindenki mennyire azt hiszi, hogyan olyan szabad vagyok
Szabad? Hallod az első versszakot
És hogy a saját testem hogyan visel hadat ellenem?
 
Fogadok, hogy nem tudtál ilyen abszurd dologról
Van egy szó, amit sokkal többször mondunk, mint mást
Sajnálom, sajnálom
És imádkozom, hogy ez a szó meghallgatásra találjon
 
Énekelj egy dalt, de ne higgy
Az Istenkáromlás pont nekem való
Képmutató, válassz
Mert a méreg már az ajkamon van
 
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
Megérthetlek téged?
 
Élni akarok
Mikor meglátod a szemeimet
Láthatom a szemeidet?
Láthatom a szemeidet?
 
Láthatom a szemeidet?
Láthatom a szemeidet?
Láthatom a szemeidet?
Láthatom?
Élni akarok
Mikor meglátod a szemeimet
Láthatom a szemeidet?
Láthatom a szemeidet?
 
Hagyd, hogy a víz elmosson
Mindent, amivé lettél
Térden állva, a ma eltűnt
És a holnap biztos eljön
A holnap biztos eljon