A keresés eredménye

The Invention

And for thanking
The oddness of simply being
A curious, singular soul
Complex in its calm and tempest
 
Tell me why it may be
Tell me where you are going
Tell me
 
And at dawn
When everything changes colour
And we watch appear
A world full of beauty and sorrow
 
Tell me why it may be
Tell me where you are going
Tell me where we are from
Tell me
And tell me why it may be
Tell me where we are
Tell me
Why?
 
And for belonging
To the people of the book
Pretending to understand
The enigmas of the universe
 
Tell me why it may be
Tell me where you are going
Tell me where we are from
Tell me, tell me
And tell me why it may be
Tell me where we are
Tell me why
 

Szívdobbanás

Versions: #2
Egy összezavarodott éjszaka,
egy éjszaka, amely kirobbantotta az igazságot.
Volt egy fogadalmunk,
négy kéz kulcsolódott össze és vált szét.
 
Míg tartott,
isteni illat lengett körül mindkettőnket.
Tudtuk, mit kell mondanunk,
éles az elme, mint a penge.
 
Segítő kézért fohászkodni az ég felé,
amibe kapaszkodhatunk –
nem elég,
nekem nem …
 
Egy varázslatos, felpörgött éjszaka,
egyszerű érintéssel kezdődött.
Sikolyok éjszakája –
és aztán az ellazulásé.
 
Tíznapnyi tökéletes dallam,
vörös és kék színekkel.
Volt egy fogadalmunk,
szerelmesek voltunk.
 
Segítő kézért fohászkodni az ég felé,
amibe kapaszkodhatunk –
nem elég,
nekem nem …
 
Segítő kézért fohászkodni az ég felé,
amibe kapaszkodhatunk –
nem elég …
 
És te, te ismerted az ördög szorítását.
És te, erőnek erejével őrizted az éberségünket.
Különböző szívverések egyesülése
az éjszakában.
 
Segítő kézért fohászkodni az ég felé,
amibe kapaszkodhatunk –
nem elég,
nekem nem …
 
Segítő kézért fohászkodni az ég felé,
amibe kapaszkodhatunk –
nem elég …
 

Jelentéktelenségek körforgása

Túl vak vagy ahhoz, hogy tisztában legyél azzal, melyik a legerősebb oldalad,
útelágazásokon keresztül haladsz rendületlenül,
de most minden lépés olyan nehéz, mintha egy mérföldet gyalogolnál,
minden fény egy villanás, amint haladsz.
 
Szóval hogyan tovább,
amikor minden összeomlik? Jelentéktelenségek körforgása.
 
De nem tudod, melyik irányba menj,
minden apróság hatalmas problémává nő,
mindeddig álmokat kergettél,
anélkül, hogy tudtad volna, mit akarnak jelenteni számodra.
 
Szóval hogyan tovább,
amikor minden összeomlik? Jelentéktelenségek körforgása.
Szóval hogyan tovább,
amikor minden összeomlik? Jelentéktelenségek körforgása.
 
Kit érdekel majd száz év múlva
minden kis lépésed, minden kis nehézséged?
Kit érdekel majd száz év múlva?
Ki fog emlékezni az összes játékosra?
Ki fog emlékezni az összes bohócra?
 
Szóval hogyan tovább,
amikor minden összeomlik? Jelentéktelenségek körforgása.
Szóval hogyan tovább,
amikor minden összeomlik? Jelentéktelenségek körforgása.
 
Jelentéktelenségek körforgása.
Jelentéktelenségek körforgása.
Jelentéktelenségek körforgása.
Jelentéktelenségek körforgása.
 
Jelentéktelenségek körforgása.
Jelentéktelenségek körforgása.
Jelentéktelenségek körforgása.
 

Tedd a kezed a szívedre

Egy dolog szerelembe esni,
de egy másik lobogni hosszú-hosszú időn át.
Én azt hittem, a kezdet vagyunk,
és most meg azt mondod, inkább a vég.
 
Nézz a szemembe,
és úgy mondd, hogy köztünk ennek már vége.
 
Tudod, egy dolog, hogy azt mondod, szeretsz,
de egy másik, hogy mindez szívből jön-e.
Ha nem akarod ezt végigcsinálni,
akkor egyáltalán minek kezdtél bele?
 
Akarom hallani, amint azt mondod,
nincs szükséged a szerelmemre.
 
Tedd a kezed a szívedre,
és mondd, mindennek vége.
Addig nem hiszem el,
amíg a szívedre nem teszed a kezed,
és azt nem mondod, ennyi volt.
Tedd a szívedre a kezed!
 
Az emberek szeretnek állandóan erről beszélni,
de a többségnek nincs ebben szerencséje.
El akarod dobni a szerelmünket?
Keresni akarsz egy másikat?
 
Tedd a kezed a szívedre,
és mondd, mindennek vége.
Addig nem hiszem el,
amíg a szívedre nem teszed a kezed,
és azt nem mondod, ennyi volt.
Tedd a szívedre a kezed!
 
Nézz a szemembe,
és úgy mondd, hogy köztünk ennek már tényleg vége.
 

Nyitott könyv

Úgy érzem magam, akár egy nyitott könyv,
kitárom magam a kerület közepén,
úgy beszélgetek az emberekkel, mintha jól ismerném őket,
és azt gondolom, mindenki átélte már a saját poklát.
 
Később kételkedni kezdek,
azt kérdezem magamtól, vajon mi ez az egész,
mit keresek itt és hova vezet ez,
mi értelme ennek, ha nem vagy velem?
 
Szóval kaptam jó pár ígéretet,
de – akár a macska – én is talpra esek,
valahányszor elbukom.
 
Néha, álmomban
a fánk alatt állok a folyóparton,
a levelek sárgában, vörösben és barnában tündökölnek,
hallom, ahogy a fülembe suttogod,
hogy a szerelmed mindenkié.
 
Elég volt néhány szó,
és úgy érzem, nyitott könyv vagyok.
Szabadon, üres tekintettel bámulok a ragyogóan fehér vászonra,
pedig de rossz ez.
 
Bár az emlékek tovább élnek,
nem úgy a sérülések.
Lapról lapra töltik meg az oldalakat
más napok melegénél.