2021.04.08.
Veszteglő hajók
Erőt kell találnom a búcsúzáshoz,minden erőmet összeszedni ehhez
Hajadat simítva viselem, hogy távozz,
Ennyit még engedj meg, aztán elmehetsz
Minden jókívánság, mi szívemből fakad
Ezt vidd, ha már önző énem oly hallgatag
Mert tudod, egy emberként is tudtam szeretni,
ha már Te nem tetted, s így el tudtál temetni.
Azt kívánom, felejts el örökre, kérlek,
Azt kívánom, bár tudna valaki jobban szeretni Téged
Ne is nézz hátra, ne tudd, mi van velem,
Ne aggódj értem, hisz miért is kellene...?
Ne nézz hátra, most ne, ne is törődj velem,
Mint lehorgonyzott hajó kinn a nyílt tengeren,
olyan leszek én, mint kit végül a sor végére tettek,
s mint kitől egy életet örökre elvettek.
Azt mondják néhányan, álljak bosszút érted,
Néhányuk számára tán jogos az ítélet,
de mit lehet tenni, ez is csupán az én keresztem lett...
Hisz vannak, akik oly könnyen felednek bármit,
kik könnyen menetelnek el egy új változásig,
és vannak, kik ha azt mondják: örökké,
nem másítják meg szavukat ... soha, soha többé.
Azt kívánom, bár elfelednél, s nem volnék számodra senki,
Bár valaki tudna nálam is jobban szeretni...
Hát ne is nézz hátra, ne tudd, hogy viselem,
Ne aggódj, hogy vagyok, ne is törődj velem,
Ne nézz magad mögé, hisz ott vagyok ... ne tedd,
Mint zátonyra futott hajók ... biz', én tán olyan leszek,
veszteglő hajók az üresség tengerén,
elhagyottan, árván ... majd olyan leszek én.