2019.03.25.
Papírkorona
Mikor rózsákat adtak neked és hittek a vad kifogásaidbanLepecsételted az alkut
Félúton jársz és hát nem
Vicces, hogyan tűnnek el és bukkannak
Fel hirtelen a szellemet?
Túl messzire mentél
Ó, nő, most érzed a félelmet
Mert sosem voltál még egyedül, ó
És a farkas az ajtónál van, ó
Most jobb, ha visszatartod a lélegzeted és nem nézel le
A papírkoronád lapjaira
Még többért nyúltál
És ahogy a hullámok elérik a partot, érezted
Az akarod eltűnését
Nyeld vissza a metaforákat
A létra legalja kérdezi tőlem
Hogy még mindig szeretlek-e
Túl messzire mentél
Ó, nő, most érzed a félelmet
Mert sosem voltál még egyedül, ó
És a farkas az ajtónál van, ó
És a pokol vérebei, nem fog fognak lefeküdni
A papírkoronád hamuira
A nap élénk fényében
Megbizonyosodsz róla, hogy mindenki láthatja az arcodat?
Viccet csinálsz mindenkiből, aki elbukik
És ezalatt ők foglaltak neked egy helyet
Mert sosem voltál még egyedül, ó
És a farkas az ajtónál van, ó
És a riporterek meg sem szólalnak
A papírkoronád öregedése láttán
Jobb, mikor nem nézel le
A papírkoronád lapjaira