A keresés eredménye

Sötét a lelkem

Sötét a lelkem -- Ó! gyorsan húrozd
A hárfát, annak hangját még elviselem
Hadd keltsenek gyengéd ujjaid
Fülem felett puha duruzsolást
Ha akad remény e szívben, légy kedves
Az a hang újra előcsalogatja majd
Ha rejtezik könny e szemekben
Kiáradnak majd és nem perzselik tovább az agyam
 
De nem szabad, hogy a hang túl vad s mély legyen!
S ne az öröm trilláival kezdj!
Megmondom neked dalnok, zokognom kell!
Máskülönben kifakad ez a nehéz szív
Mert a bánat csecsén nevelkedett
És régóta senyved álmatlan csendben
És arra kárhoztatott, hogy tudja a legrosszabb dolgokat
És vagy megszakad -- vagy átadja magát egy dalnak
 
(Héber Dallamok – 1815. április)
 

Csak síri csönd, könnyek

Csak síri csönd, könnyek,
tört szív – ez maradt.
Balladánk szövete
most kettéhasadt.
Halott-színű arcod,
s egy jéghideg csók
vászonra festik,
amit rám mér a Sors.
 
Hűs reggeli harmat
mosta arcomat,
vészjele (ez) annak,
mi belőlünk maradt.
Hamis ígéretek
szövik napjaidat,
s a szégyen belém mar,
ha hallom, ki vagy.
 
Ha kiejtik előttem
a nevedet,
bús lélekharang szól,
s összerezzenek.
Hogy szerettelek,
nem tudja senki sem.
Évekig gyászolom
még emlékedet.
 
Titkos együttlétek,
néma fájdalom.
Gondolsz-e még rám?
Megtévesztesz, tudom.
S ha évek múltán
utam keresztezed,
csak síri csönd, könnyek,
így köszöntelek.