2021.05.10.
Elítélnek engem
Egy magunkfajta vitéz könyvet ír,leláncolva, távoli földön.
Hűséges szerelmének küldi
a fehér város falai alá.
Óh, szerelmem, tündérem
Napok jöttek, évek mentek
mióta nem vagy mellettem,
mióta testvéreim kiadtak.
Elítélnek engem, mert kötődök ahhoz, ami az enyém,
amit legjobban szeretek, és mert megvédelmeztem
ami a legdrágább nekem.
Elítélnek engem ellenségeim, szerelmem.
De nem tudják, hogy az igazság vize milyen mély.
Óh, édes gyerekeim, csapkodó hajtásaim,
Emlékezzetek mit mondok:
Aki nem szereti és nem óvja mi sajátja,
nem láthatja meg az Úr arcát.
Elítélnek engem, mert kötődök ahhoz, ami az enyém,
amit legjobban szeretek, és mert megvédelmeztem
ami a legdrágább nekem.
Elítélnek engem ellenségeim, szerelmem.
De nem tudják, hogy az igazság vize milyen mély.