2018.07.22.
Haver
Ó, ó, óÚgy alszom, hogy átjárod a gondolataimat,
biztos, hogy meg fogod próbálni
elűzni a szelet,
és lecsendesíteni az elmémet.
Ó, ó, ó …
Valaki odakiált a bátyádnak,
ő téged szólít,
ó, ó, ó …
Takargatom,
de senki más nem hibáztatható,
ó, ó, ó,
nem tudtál segíteni a saját haverodnak,
nem tudtad a szemébe mondani,
összezavart a szégyen.
Odakuporodsz a sarokba,
Atyádban bízol,
kibeszéled magadból,
elengeded.
Úgy alszom, hogy átjárod a gondolataimat,
biztos, hogy meg fogod próbálni
elűzni a szelet,
és lecsendesíteni az elmémet.
És azt mondtam,
ó, ó, ó …
Valaki odakiált a bátyádnak,
ő téged szólít,
ó, ó, ó …
Takargatom,
de senki más nem hibáztatható,
ó, ó, ó,
nem tudtál segíteni a saját haverodnak,
nem tudtad a szemébe mondani,
összezavart a szégyen.
Odakuporodsz a sarokba,
Atyádban bízol,
kibeszéled magadból.
Odakuporodsz a sarokba,
Atyádban bízol,
kibeszéled magadból,
elengeded.
Várj,
rángasd ki magad ebből az állapotból, drágám!
Valld be, hogy szemét voltál,
innen csak felfelé vezet az út,
ó, ó, ó …
Valaki odakiált a bátyádnak,
ő téged szólít,
ó, ó, ó …
Takargatom,
de senki más nem hibáztatható,
ó, ó, ó,
nem tudtál segíteni a saját haverodnak,
nem tudtad a szemébe mondani,
összezavart a szégyen.