A keresés eredménye

Csak emberek

A vágyaink teljesültek
De teljesnek érezzük magunkat?
Ahogy az ágyunkba lopózott
Próbáltam megőrizni a hidegvérem
De ezt az ürességet
Nem tudom helyrehozni
Tudom, hogy nem akartál semmi rosszat
Tudom, hogy az nem vallana rád
 
De emberek vagyunk, csak emberek
Gyönyörűek, akár a tenger
Olyan veszélyesen ragyogunk
Ó, emberek vagyunk, csak emberek
Mint lepke a lámpafénynek
Nem állhatunk ellen a szerelem játékának
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
Majd belepusztultam, hogy láttalak így eltűnni
Hagytad, hogy a fejed behódoljon
A testednek, csak a testeddel gondolkodsz
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
De együtt megoldjuk majd
Mert ami köztünk van, elég erős
És senki sem törhet össze minket, senki
 
Ittunk, míg bele nem süppedtünk
A talajba
Ahol olyan mélypontra értünk
Hogy szégyelltünk egy hangot is kiadni
Elkaptam a tekinteted, a kéksége
Vízeséshez hasonlatos
És abban a pillanatban tudtam, hogy
Egy szóra sincs szükség
 
Mert emberek vagyunk, csak emberek
Gyönyörűek, akár a tenger
Olyan veszélyesen ragyogunk
Ó, emberek vagyunk, csak emberek
Mint lepke a lámpafénynek
Nem állhatunk ellen a szerelem játékának, nem
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
Majd belepusztultam, hogy láttalak így eltűnni
Hagytad, hogy a fejed behódoljon
A testednek, csak a testeddel gondolkodsz
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
De együtt megoldjuk majd
Mert ami köztünk van, elég erős
És senki sem törhet össze minket, senki
 
Emberek, csak emberek...
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
Majd belepusztultam, hogy láttalak így eltűnni
Hagytad, hogy a fejed behódoljon
A testednek, csak a testeddel gondolkodsz
 
Ó, tudjuk, tudjuk, nem volt helyes
De együtt megoldjuk majd
Mert ami köztünk van, elég erős
És senki sem törhet össze minket, senki
 
Emberek, csak emberek...
 

Vándor

Arra indulsz, ott megpihensz
Meghúzod magad, sosem engeded ki a gőzt
Messzi tájakra vándorolsz, köddé válsz
A lábaid ott ragadnak, nem mozdulnak
 
Voltál fent és lent, lent
A padlón, padlón, padlón
Háborgó tenger, oly mély, zűrös otthon, alvás nélkül
Olyan magasra szálltál
Kerülve az utat
Tettetve, hogy nem vagy magányos [x2]
 
Merre szállj? Ki tudja
Viharos szél fúj
Ágról ágra röppensz
Ha meglátod a napot, drága barátom, hagyd, hagy ragyogjon
 
Ne menekülj minden elől
Ne hagyd kihullani
A kezedből, ahogy négykézláb csúsztál-másztál
Emelt fővel jársz, nem kell elrejtőznöd
A felhők mögé az égen
 
Voltál fent és lent, lent
A padlón, padlón, padlón
Háborgó tenger, oly mély, zűrös otthon, alvás nélkül
Olyan magasra szálltál
Kerülve az utat
Tettetve, hogy nem vagy magányos [x2]
 
Vándor, az vagy
Cipő nélkül futod a mérföldeket
Ha a nap túl korán nyugszik le
Tárt karokkal fogadod a csillagszemű holdat
 
Vándor, az vagy
A legsötétebb kéknél úszod át a tengert
Túlélted, túlélted
Túlélted, túlélted, ó
 
Voltál fent és lent, lent
A padlón, padlón, padlón
Háborgó tenger, oly mély, zűrös otthon, alvás nélkül
Olyan magasra szálltál
Kerülve az utat
Tettetve, hogy nem vagy magányos [x2]
 

Altatódal

Tarts a karjaidban, tekints rám a gyermekedként
Csak erre az időre, míg
A szemeidben tükröződik a mosolyom
Olyan törékenyek az itt töltött pillanatok
 
Mert itt vagyunk mi,
Magányos szívek,
A sebeink sosem gyógyulnak be
A pajzs nélkül vívott háborúból
Egyre nő a lelkünk közötti távolság
Az élet, amit meg akarok ismerni
Már nem sarjadzik többé [x5]
 
Ölelj át, szeress
Szeress úgy, ahogy régen
Egy vadonatúj világgal ismertettél meg
Hiányzik az altatódalod,
Minden este magamnak énekelem
Nem rejtőzhettél el minden bánatodtól,
A boldogságot csak kölcsönbe vetted,
Hozd vissza ezeket az erős kezeket
Emlékszel még, vagy már ilyen régen volt?
 
Mert itt vagyunk mi,
Magányos szívek,
A sebeink sosem gyógyulnak be
A pajzs nélkül vívott háborúból
Egyre nő a lelkünk közötti távolság
Az élet, amit meg akarok ismerni
Már nem sarjadzik többé [x5]
 
Látják a homokból épített falakat,
Amik a parancsodra leomlanak
Találj célba,
Most már tudod
Ó, én szomorúfűzfám
Hogy magukra maradtak
Oh Oh Ohhh Ohhh
 
Mert itt vagyunk mi,
Magányos szívek,
A sebeink sosem gyógyulnak be
A pajzs nélkül vívott háborúból
Egyre nő a lelkünk közötti távolság
Az élet, amit meg akarok ismerni
Már nem sarjadzik többé
 
Nem sarjadzik többé [x5]
 

Superbloom

Talpraesett kis csöppség, épp, ahogy mama a világra hozott
Nincs szükséged rá, hogy megóvjanak, na na, na na, na na, na
Mimóza tavasszal, nem állhatnak az utadba, kitörsz a réseken keresztül, na na, na na, na, na na na
 
Dicséretet érdemlek, hogy átértem a túloldalra
Rájöttem dolgokra, és hagyom, hadd ragyogjanak
Dicséretet érdemlek, nem hittem volna, hogy túlélem
Ha azt mondod, nem fog sikerülni, akkor, akkor
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
 
Talpraesett kis csöppség, mama pont ilyennek nevelt, úgyhogy futótűz perzseli a lelked, soha ne add fel, ragyogj olyan fényesen, hogy mindenki lássa
 
Dicséretet érdemlek, hogy átértem a túloldalra
Rájöttem dolgokra, és hagyom, hadd ragyogjanak
Dicséretet érdemlek, nem hittem volna, hogy túlélem
Ha azt mondod, nem fog sikerülni, akkor, akkor
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
 
Kivirágzom
Kivirágzom
Kivirágzom
Kivirágzom
 
Sosem esett a sivatagban, amíg
Életemben először magamat nem választottam
Ekkor
 
Sosem esett a sivatagban, amíg
Életemben először magamat nem választottam
Ekkor
 
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
 
Dicséretet érdemlek, hogy átértem a túloldalra
Rájöttem dolgokra, és hagyom, hadd ragyogjanak
Dicséretet érdemlek, nem hittem volna, hogy túlélem
Ha azt mondod, nem fog sikerülni, akkor, akkor
 
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
Virágzok ki egészen
 
Kivirágzom
Kivirágzom
Kivirágzom
Kivirágzom
 

Testvérem

Ó, megszakad a szívem
Hogy végig kell néznem, ahogy darabokra hullassz
Látom a csontjaidra nehezedő súlyt
Ne cipeld egyedül ezt a terhed
Folyton a leveledre gondolok
Arról, hogy jobbá akarsz válni
Újra szállni fogsz, tudom
Nem számít, hogy süvít a szél
 
Ó, testvérem
Úgy fáj újra itt látni téged
Ó, testvérem
Veled tartok ezen az úton a legvégéig
 
És sosem hagylak magadra, sosem hagylak magadra, sosem hagylak magadra
 
Nyílnak a virágok, eljött a tavasz
És rettegést hoz magával
Mert ideje búcsúzni
Míg a vihar ki nem facsar
Mikor felébredsz ebből a rémálomból
Tudnod kell, itt vagyunk, hogy letöröljük a könnyeidet
És átöleljünk, míg fel nem kel a nap
A szeretetünk sosem apad ki
 
Ó, testvérem
Úgy fáj újra itt látni téged
Ó, testvérem
Veled tartok ezen az úton a legvégéig
 
És végigcsináljuk együtt, végigcsináljuk, végigcsináljuk, végigcsináljuk
 
Engedd, hogy hazavessen a szeretet
Vándorlás közben, vándorlás közben
Ne hagyd, hogy a valódi éned kővé váljon
Vándorlás közben, vándorlás közben
Tudd, hogy ez is el fog múlni egyszer
Hagyd, hogy a hullámok összecsapjanak, hagyd, hogy a hullámok összecsapjanak
És megtisztítsanak
A fájdalom hamuvá válik, a fájdalom hamuvá válik
Hamuvá válik
 
És sosem hagylak magadra, sosem hagylak magadra, sosem hagylak magadra
Együtt végigcsináljuk, végigcsináljuk, végigcsináljuk
 

Kitalációk

Próbálok rálelni a szerelemre, akárhol is van
Próbálok szerelmes maradni, a segítéged nélkül is
És már látom magam előtt, ahogy hotelekben alszom
Hazugságba csomagolt altatódalokkal és kitalációkkal
 
Ooh, ooh
 
Fejben
Meghosszabbítod a nyarat
Olyan régóta bámulok a napba
De nem akartam, hogy megvakítson
 
Aprócska szemek
Nagy zokogássá válnak
Vehetnénk az egész óceánt
És ezerszer meg tudnánk tölteni
 
De az elménk őrült egy dolog
Abban hisz, amiben akar
A folyosón állunk
Mintha ez nem szomorítana el minket
 
Próbálok rálelni a szerelemre, akárhol is van
Próbálok szerelmes maradni, a segítéged nélkül is
És már látom magam előtt, ahogy hotelekben alszom
Hazugságba csomagolt altatódalokkal és kitalációkkal
 
Ooh, ooh
 
Háttérbe szorultam
Magamban azt mondtam, nem is fájt
Mindig megvolt az oka, hogy
Miért nem mi voltunk az első helyen
 
És még mindig hordom ezt a szégyenfoltot
Viseltem a gyűrű ígéretét
Az évszakokkal együtt te is változtál
És most reszketek tavasszal
 
De az elménk őrült egy dolog
Abban hisz, amiben akar
A folyosón állunk
Mintha ez nem szomorítana el minket
 
Próbálok rálelni a szerelemre, akárhol is van
Próbálok szerelmes maradni, a segítéged nélkül is
És már látom magam előtt, ahogy hotelekben alszom
Hazugságba csomagolt altatódalokkal és kitalációkkal
 
Kitalációkkal
Kitalációkkal
Kitalációkkal
Kitalációkkal
 

Királyok és királynők

Túlcsordulok, tölts fel egészen
Úgy, hogy egy talpalatnyi hely sem maradjon
Áraszd el a gondolataim, amik gátat szabtak
Minden jónak, amit az élet nekem szánt
Kiszabadulok a fogságból
Ami megkötötte a reményeim, így kellett lennie
Kivetek magamból mindent, amit újonnan találok
Megyek és világgá kürtölöm
 
Nem, nem, nem, nem, nem
Sohasem fogtok megtörni
Már a földre taszítottak, mikor
A bensőmből felremegett egy dürbörgés
Szélsebesen növekedett
Így jöttek létre az újjászületett
Királyok és királynők
 
A csillagzatok ráébresztettek
Milyen törékeny is a létünk
Olyan aprónak lenni, mégis ilyen csodásan érezni magad
Felfedezni téged, figyelmen kívül hagyva a parancsokat
Időtlen órák, végül
Megállnak majd
Belélegezlek
Rezonálok azzal, ami
Jó és bűn közé esik
 
Nem, nem, nem, nem, nem
Sohasem fogtok megtörni
Már a földre taszítottak, mikor
A bensőmből felremegett egy dürbörgés
Szélsebesen növekedett
Így jöttek létre az újjászületett
Királyok és királynők
Oh oh oh oh oh oh
Oh oh oh oh oh oh [x2]
 
A tükörképekből önvizsgálat lesz
Hogy milyen vagy és mi lakozik benned
Álruhába öltöztetett szemek
Az élet kapui és pusztulása
Csoda, ami olyan hangos, mint a mennydörgés
A fény hozta a felismerést
 
Nem, nem, nem, nem, nem
Sohasem fogtok megtörni
Már a földre taszítottak, mikor
A bensőmből felremegett egy dürbörgés
Szélsebesen növekedett
Így jöttek létre az újjászületett
Királyok és királynők
Oh oh oh oh oh oh
Oh oh oh oh oh ohhhh