A keresés eredménye

Jól van, nagyszerű!

Utálok a jövő miatt aggódni,
Mert az összes problémám a múltban gyökeredzik.
És utálom amikor éjszaka felhívsz,
Csak hogy leellenőrizd, hogy minden rendben és nem vagyok-e szomorú.
De ez rendben van.
És én rendben vagyok.
Amúgy sem fog kelleni a segítséged.
Nos,
Utálok a jövőmön rágódni,
Mikor minden amit akarok, hogy aggódj másért és ne értem.
 
Annyira belefáradtam,
Vagy inkább csak unom az egészet,
Nem igazán tudom eldönteni, amikor veled beszélgetek.
És tudom, hogy imádod
Amikor velem lógsz és meg se fordul a fejemben,
Hogy az időmet pocsékolnád,
Amikor rám öntöd az összes problémád, hogy az Instagrammod nem működik,
És hogy a barátaid
ma is cserben hagytak,
De tudod vicces ez, mert ez volt az a nap amit velem töltöttél.
 
(.... Amúgy meg....)
 
Én is nyakig sáros vagyok, hogy az orrodnál fogva vezettelek
Egy hazugsággal, amin könnyű átlátni,
de muszáj volt elfedni, hogy talán nekem is vannak érzéseim.
És soha nem kérdezted meg, hogy hogy vagyok,
Soha nem erőlködtél,
Hogy meséljek neked a problémáimról,
Igazából le se szartál,
Le se szartál.
 
Utálok a jövő miatt aggódni,
Mert az összes kibaszott problémám a múltban gyökeredzik.
És utálom amikor éjszaka felhívsz,
Csak hogy leellenőrizd, hogy minden rendben és nem vagyok-e szomorú.
De ez rendben van.
És én rendben vagyok.
Amúgy sem fog kelleni a segítséged.
Nos,
Utálok a jövőmön rágódni,
Mikor minden amit akarok, hogy aggódj másért és ne értem.
 

Cooke

A kiborulásokat kerülgetem,
Kezemben az összes problémámmal,
Mondanám, hogy milyen szép kezem van,
De ezek az új ékszerdobozok ugyanott törnek el.
 
Az első néhány kő a legrosszabb,
Mert nem vagy rá felkészülve,
És jobban megijedsz, mint kellene,
Hirtelen még a saját gondolataidat sem hallod.
 
Minden szar és te egy áldozat vagy,
Ugyanabban a cipőben járunk. Legalábbis ezt mondtad.
De vicces, hogy ezt midig az eszünkbe kell juttatnod,
Újra és újra.
 
Ez mind időpazarlás, szóval muszáj továbblépnem,
Kimászok,
Pont ahogy bemásztam ide
Változatlanul szakad és szemhéjam záródik,
Lehúz egészen a földig, le egészen a kibaszott csatornafedélig.
 
Lehet csak szerencsés vagyok,
De a múltam patyolat tiszta,
Talán a nehezebb út az, ha maradok,
És már az elejétől fogva tévedtünk,
Lehet ez mind meg volt írva a csillagokban,
Vagy csak ez is egy újabb kifogás,
Talán minden ott van a szívünkben,
De én sem tudom miket beszélek.
 
Kerülgetem az összeomlásokat,
De ezeket a csontvázakat most felveszem,
Mert már úgy is mindegy nekik,
És én meg nem akarom hallani a ropogásukat.
 
Isten tudja, de inkább meghalnék, mint hosszasan haldokolnék.
Ez nem egy klisé, hanem egy logikus érvelés,
Annak fényében, hogy miként alakultak a dolgok idén.
Ez elgondolkoztat, hogy minden milyen jó lehetett volna
És milyen jól végződhetett volna.
 
Lehet csak szerencsés vagyok,
De a múltam patyolat tiszta,
Talán a nehezebb út az, ha maradok,
És már az elejétől fogva tévedtünk,
Lehet ez mind meg volt írva a csillagokban,
Vagy csak ez is egy újabb kifogás,
Talán minden ott van a szívünkben,
De én sem tudom miket beszélek.