A keresés eredménye

Te nem tudod

Te nem tudod, hogy a poharat
Folyton a szám előtt tartom,
Az éjszakákon én vagyok, ki egyedül maradt...
Te nem tudod, hogy néz ki a szoba, mióta nem vagy része,
Hasztalan tárgyak között, a magány útjára térve,
Üresen, elhagyatva élek.
 
Hol lehetsz? Tudod, még a gondolattól is félek,
Hogy esetleg más karjában lássalak meg én.
Hol is lehetsz? E gondolattól már
alig-alig élek,
Hol is lehetsz, merre jársz? Az idő nekem ott megállt
S egyedül töltök eztán minden éjszakát.
S amíg csak emlékezni tudok Rád, nem lehet,
Hogy újra zavartalan álmaim legyenek.
 
Te nem tudod, hogy azóta folyton könnyezem,
Mióta külön váltunk, s Te nem vagy többé velem,
Mióta végleg elveszítettelek.
Te nem tudod, hogy azóta minden csak szürke és megfakult,
Minden szó, melyet kimondok, vissza, a múltba húz,
A múltba, ahol még együtt lehettem Veled.
 
Hol lehetsz? Jóllehet, még a gondolattól is félek,
Hogy esetleg valahol mással látlak majd meg Téged.
Hol járhatsz, merre lehetsz? Minden gondolat riaszt,
S azóta nekem még élni sem vígasz.
Hol is lehetsz mot? Számomra az idő ott megállt, megfagyott,
S minden éjszakán magamban, egyedül vagyok,
S amíg csak Rólad szólnak az emlékek,
Addig, tudd, addig még álmodni is félek.