A keresés eredménye

Tavasz

Csordultig tölti szívemet
s a völgyet az arany meleg.
Hogy zengnek lépteid, Isten!
Az erdő sóhajt mély gyönyörben,
virágtól részegen szakad
alá a megduzzadt patak,
a bimbók feje szinte pattog,
a madarak nászéneke csattog,
fent aranyszárnyú fellegek:
szerelmi diadalmenet!
 
Mindenütt szeretnék heverni,
minden madárral énekelni,
menni szeretnék és maradni,
lenyűgözötten is rohanni.
Mint édesbús vágy, perhsel az
izzó és ujjongó tavasz,
ézem ellentmondásait:
megnyugtat és nyugtalanít,
oly otthonos és békevágyó
és oly idegen és messzejáró!
 
A fény ezer csodás színe
lelkem tisztán ragyogja be:
dermedt örömvillám e tűz,
aztán viharzó szédület,
égbolt, mely vándorútra megy,
lidérc, mely tétovázva száll,
de bús szívünket viszi már.
Lidérc, szállok az ég után,
mely záporozva hull reám!
Ó, tavasz! szívem mámora!
Tavasz, nem hagylak el soha.