A keresés eredménye

Mint Orfeusz

Click to see the original lyrics (English)
Csukd be szemem, és nem látok.
Hirtelen vakság felettem.
Ez a fénysugár ismeretlen,
Sötétség méhéből, hol születtem.
 
Emeld fel örökre az árnyék fátylát,
Mint gyertya, belsőmben, elfogadom a látás képességét.
S kelj fel!
 
Ez az élet a tovább dühöngő vihar.
Tűz, szél, föld s tenger mind egy,
Fáklyával kézben énekelek előttetek, mint Orfeusz.
 
Barlang, melyben fekszik még,
Mint egy örök tartó bűn.
Fesd e falakat bíborfénnyel,
A főnix felrepül mindjárt.
 
Meredj vissza a szakadékba,
„Az ott uralkodó Hádész megadja az üdvösséget.”
 
Mint a decembert elhozó hó,
Vagyok a szikra, mely felgyújtja az igazság lángját.
S küzdj!
 
Ez az élet a születés fájdalma.
Férfi, gyermek s nő mind egy.
Mindnyájatok előtt énekelek.
Mint Orfeusz
Mint Orfeusz
 

Testvér

Click to see the original lyrics (English)
Születésem előtt kezdődött e mese,
Gyermektelen nő sírt keservesen,
Cselédje nála szülte saját gyermekét,
Apám örült, de feldúlt volt azért.
Hajnalban tört ki egy nap a viszály,
A cseléd megfogva kezed köddé vált.
A semmibe tűntél, az ismeretlenbe,
Úgy érzem, oly egyedül voltál,
Az Úr meghall, én vérem.
Évekig bolyongtál sárban, mocsokban,
Elhagyottan, akár a nomád, az árban sodródva.
Bocsáss meg Testvér!
Rosszat nem tettél, szégyenünk vitted el,
Magam kínoztam, s magam hibáztatom.
Az Úr mindkettőnket megáldott, de még küzdünk, s követeljük a fiút a hegyről „Ki is ő?”
Testvér, halld most könyörgésem,
Belefáradtam a végtelen küzdelmünkbe.
Egy pici sarokkőre fényünk birodalmát építhetjük.
Hallgass meg, testvér!
 
Testvér, halld most könyörgésem,
Belefáradtam a végtelen küzdelmünkbe.
Egy pici sarokkőre fényünk birodalmát építhetjük.
Hallgass meg, testvér!
 

Mind egyek

Click to see the original lyrics (English)
A szent föld árvái vagyunk, Jeruzsálem
Könnyei,
A sötétben imádkozva esküdtük, hogy egyszer
Fellázadunk még.
 
A lángoló nap fiai mi vagyunk.
Megosztva hitünk a puskacsövén át.
Szent vízen sétálva mégis elégünk,
Keleti Testvérek, mi egyek vagyunk!
 
Az árvák földjének ősi ígérete,
Összeszorított ököl válik nyílt kézzé,
Szent homokon haderők ontják vérük,
Újra s újra elbukunk, hogy lássuk egyek vagyunk.
 
Szavak, mint méreg áradnak ereinkben,
Eltűnt csalárd remény szövi hálóját.
Háborúk kínját kell újraélnünk inkább?
Vagy mi legyünk a fény, az új folklór?
 
Gonosz támad közénk, nincs benne semmi új,
Mit számít, ha Muszlim vagy, vagy Zsidó,
Csak oly kevesen ébredtek rá erre még,
S az, ki megváltoztatja ezt, most Te leszel!
 
Közel-Kelet földjeiről érkezünk mind, Abraham
gyermekei,
Egyetlen kardunk, belső fényünk, mely a Napnál is fényesebb.
Árvák vagyunk mi a Szent Földről, az
Or-Shalem őrzői.
Így meghajlunk előtted, hogy harcosaink egyszerű emberek legyenek.