2019.04.26.
Ugyanaz a régi háború
Harcoltam ugyanabban a régi háborúban,A betegség ellen, gyógymód nélkul
Olyan sokáig tartott!
Sokáig, sokáig
Egy csillagot kívántam,
Ha az univerzumom darabokra esik
Olyan messze érzem magam az égtol, mint ahogy az álmaimtól.
És azt mondták, ez az a csata, amit nem tudunk megnyerni
Kellenek a késeink, kellenek puskáink.
El kellene szaladnom, és megváltoztatnom a nevem?
Vagy maradnom kéne harcolni az éjszakán át, és soha be nem csuknom a szemem?
Soha nem fogom.
Túl messzirol jöttem, ahhoz, hogy visszaforduljak, hogy egy arc legyek a tömegben
Sokáig voltam ezen az úton
Sokáig, Sokáig
Meggyozodésem, hogy nincs kiút, a világom a feje tetejére fordult
Az irányérzetem eltunt, sokáig, sokáig...
És azt mondták, ezt a csatát nem tudjuk megnyerni,
Kellenek a késeink, kellenek a puskáink.
El kellene szaladnom, és megváltoztatnom a nevem?
Vagy maradnom kéne harcolni az éjszakán át, és soha be nem csuknom a szemem?
Soha nem fogom.
Maradjunk erosek, menjunk tovább, nem engedhetjuk, hogy a sötétség elvakítson minket
Folytassuk, mi leszunk azok, akik lehozzák a csillagokat
El kellene szaladnom, és megváltoztatnom a nevem?
Vagy maradnom kéne harcolni az éjszakán át, és soha be nem csuknom a szemem?
Soha nem fogom.