2017.07.27.
Fekete Kisasszony
Egy férfi rátalált erre az öreg toronyra egy nap
Pont olyan volt, mint a könyvben, amit egyszer olvasott
Felemelte a fejét és meglátta ezt a fiatal lányt
És itt van, mint mondott:
'Én, az én nevem Fekete Kisasszony
És ahogy látod,
Nem tudok mosolyogni, sem nevetni, sem élni'
És csak ennyit mondott
A férfi annyira megijedt, hogy elfutott
Elszaladt a városba és azt mondta:
'Láttam egy lányt, a leghosszabb sötét hajjal
És azt hiszem, ő egy élőhalott!'
Az emberek, félve, elővették a pisztolyukat és kardjaikat
A toronyhoz futottak és aztán
Meglátták a sápadt lányt és nagyon megrettentek
Mikor meghallották, hogyan mondta újra:
'Én, az én nevem Fekete Kisasszony
És ahogy látod,
Nem tudok mosolyogni, sem nevetni, sem élni'
És csak ennyit mondott
Az emberek tudták, miről szólt ez az egész
A lány nyilvánvalóan egy démon volt a pokolból
Úgy döntöttek, felgyújtják a haját
És végül ő is elégne
De a lány nem volt démon, csak egy magányos lélek
Pont, mint a könyvben, amit egyszer olvastak
Még mindig a hercegre várva, míg a haja lángolt
Még egyszer utoljára elmondta:
'Én, az én nevem Fekete Kisasszony
És ahogy látod,
Nem tudok mosolyogni, sem nevetni, sem élni'
És csak ennyit mondott
2017.07.27.
Szépség és a Szörnyeteg
Egyszer volt, hol nem volt, egy régi történetben
Volt egy Szépség és egy Szörnyeteg, vagyis így mondták
Két idegen, két magányos lélek
Nem úgy van, ahogy gondolod, nem, így történt:
Kezdjük a Szörnyeteggel, csúnya és ijesztő volt
Szánalmas és szegény, és borzalmasan szőrös
A külső durva volt, de mikor mosolygott
Láthattad, hogy aranyszíve van
A szörnyeteg szerette a Szépséget, ezt a csinos kis dolgot
Ő volt a legszebb, és táncolt és énekelt
De a Szörnyeteggel ellentétben, akinek a szeretete a legjobban ragyogott
Ő csak magát szerette, nem érdekelte a többi
Oh, a Szépség és a Szörnyeteg
Micsoda tragédia
A lány, mint a nap
A fiú, mint az éj
A fiú szerelmes volt
A lányt nem érdekelte
Egyedül fognak meghalni?
Meglátjuk.
Egy nap, a Szörnyeteg rátalált a Szépség 'tökéletességére'
A tónál ülve, csodálta tükörképét
A Szörnyeteg aztán úgy döntött, itt az idő
Hogy elmondja érzéseit a csinos Szépségnek
Kilépett az árnyékból, egy virággal a kezében
Bátran azt mondta: 'Hölgyem, a legszebb a vidéken
Talán nem vagyok egy herceg, de a szívem érted dobog!'
Oh, a Szépség csak nevetett, hidegen és kegyetlenül
'Te büdös, öreg, kövér, szőrös malac', mondta
'Azt hitted, szeretnélek? Inkább meghalok!'
Még mindig nevetve megfordult és hazatáncolt
Ott hagyva a Szörnyet, vérző szívvel és teljesen egyedül...
Oh, a Szépség és a Szörnyeteg
Micsoda tragédia
A lány, mint a nap
A fiú, mint az éj
A fiú szerelmes volt
A lány le se szarta
Ki lesz boldog
A végén?
Míg a Szépség a mai napig egyedül él
A Szörnyeteg megtanulta a leckét és változtatott
Rájött, hogy az igaz szépség nem látható
És hogy a dolgok nem azok, amiknek látszanak