A keresés eredménye

Illúzió és álmok

Click to see the original lyrics (English)
Szemembe nézz,
Láttatom veled,
Céltalanul sodródunk,
Vakon a látszat világában.
 
Halld, ahogy hamis dalaikat éneklik,
Intve, mintha egyetértenének
Vásárlás az igény, hogy diszkrét legyen.
 
Kezem mosom világi dolgokban,
Nem éppen érdekel,
Ami történik, mert nem tartozik rám.,
Mert falam mögé vagyok zárva.
De tudod, mi űzi ki belőlem,
Kiverni fejemből.
 
Bármi, mi látásra késztet, elhiteti veled,
S felejtsd el az előérzetet, mi a megértéshez kell,
Hogy az általuk eladott képek illúzió s álom,
Más szóval becstelenség.
 
Ha rosszat mondok, tégy kedvemre,
Nem riogat a végtelenségig
Csak gondoltam, megpróbálom, hogy láss!
 
Nem oldja meg a dolgot, ha szép gúnyába öltözteti
A kővel nem kell sejtetni, ha
Ha mégis megfulladsz,
Szóval tudod, mi űzi ki belőlem,
Kiverni a fejemből.
 
Bármi, mi látásra késztet, elhiteti veled,
S felejtsd el az előérzetet, mi a megértéshez kell,
Hogy az általuk eladott képek illúzió s álom,
Más szóval becstelenség.
 
Nos meg tudod nevezni démonodat,
Érteni a cselszövését?
Emelem poharam, s mondom: 'Itt vagyok neked'
El tudod űzni démonodat,
Vagy elveszi a szabadságod?
Emelem poharam, s mondom: 'Itt vagyok neked'
 
Kezem mosom világi dolgokban,
Nem éppen érdekel,
Ami történik, mert nem tartozik rám.,
Mert falam mögé vagyok zárva.
De tudod, mi űzi ki belőlem,
Kiverni fejemből.
 
Bármi, mi látásra késztet, elhiteti veled,
S felejtsd el az előérzetet, mi a megértéshez kell,
Hogy az általuk eladott képek illúzió s álom,
Más szóval becstelenség.
 

Bőr

Click to see the original lyrics (English)
Álmainkból otthont teremtettünk magunknak,
Elhozva szerelmünket, mely most keserédes.
S talán most azt mondhatnám, mindig úgy gondoltam rád,
Mintha futnál, hogy velem járj egész életedben.
 
És tudom, a bőrnél mélyebbre jutunk,
De ami belül van, az
Mélyebben van, mint sejtjük.
S mindezért a néma játékért,
Látnod kell, hová jutottam,
Az Idő nem gyógyíthatott meg engem, egyedül.
A bőrömre tetováltattalak.
 
Ez a ház tele van kettőnk történeteivel,
E szobák a színpad, hol kibontakoztak.
Eme falak titkokat és emlékeket suttognak arról,
De ez az ajtó nem vezet többé ahhoz a szerelemhez.
 
És tudom, a bőrnél mélyebbre jutunk,
De ami belül van, az
Mélyebben van, mint sejtjük.
S mindezért a néma játékért,
Látnod kell, hová jutottam,
Az Idő nem gyógyíthatott meg engem, egyedül.
A bőrömre tetováltattalak.
 
Mindig csak ölelni akartak,
Mit tehetek most, hogy újjá tegyünk mindent?
Nem is próbállak dalba írni téged,
Mert túl szent vagy, s rosszul érezném magam.
De az élet mily iróniát rejt,
Végül készen álltam félúton találkozni veled,
Megfordultál s elmentél.
 
S mindezért a néma játékért,
Látnod kell, hová jutottam,
Az Idő nem gyógyíthatott meg engem, egyedül.
A bőrömre tetováltattalak.
 
Az Idő nem gyógyíthatott meg engem, egyedül.
A bőrömre tetováltattalak.

 

Kábulat

Döngetek végig az autópályán, a fénysebesség mestere vagyok
Felkiáltok az égbe, átzúgok az éjszakán
Nincs pihenés, túl régóta vagyok itt, ideje továbbállni
 
A valóság három irányba1kiterjed, megszabja a tájat
Holnapra már homályba vész és a múlt csak elmosódott vonalak
Ha valaha igazságtalanságot követtek el a nevemben, meghajlok a vád előtt
 
És így megadhatsz mindent, ami nekem kell
Szerelmesek leszünk, amíg eljön a reggel
 
Lángba borítani a világot keserédes vággyal
Hadd égjen az egész világ, ha így elűzhetjük az éjszakát
Felégetni a világot a szándékos tudatlanság édes gyönyöréért, feledésért és a békéért
Engeded hát, hogy elégjek?
 
Sodródom mint egy számkivetett, az árnyékok jól jártak
Állandó társaságban, tenném ha tudnám
Messzebb a távolban, az ősellenségeim gólyalábakon egyre közelebb érnek
 
Úgyhogy átkúszom az államhatáron, egy másik létezésbe
Elkeseredetten kapaszkodok, a jobb napokba, amiket láttam
Vágyom a szerető karjaidban érzett megnyugvásra, a szenvedélyedre és a bájaidra
 
És így megadhatsz mindent, ami nekem kell...
 
Lángba borítani a világot...
 
Érezted valaha, hogy a szerelmed elhomályosítja a Napot?
Megadom neked az okát, hogy miért futok még mindig
Eltűnök a vakító neonfényben
 
Lángba borítani a világot...
 

• 1. A 'three way' (három út vagy három irány) jelenthet hármas szexet is.

Faux Rois

Perdu en chantant leur chanson
Piégé dans tout ce que j'ai fait
Tout ce que je sais, mais pas ce dont j'ai besoin
Blessé par mon amour, blessé à en saigner
 
Alors je veux m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir vers le refuge ce soir
Unis dans la silencieuse résistance
De saluer des faux rois
 
Alors laisse-moi m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir de cet insensé pantomime
Je ravalerai ma fierté, abandonnerai le faux-semblant
De saluer des faux rois
 
Acheté leurs sourires, liquides et doux
Pris leurs mots pour des vérités
Au bord de la lumière et l'ombre
Mon âme meurtrie de nouveau esclave
 
Alors je veux m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir vers le refuge ce soir
Unis dans la silencieuse résistance
De saluer des faux rois
 
Alors laisse-moi m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir de cet insensé pantomime
Je ravalerai ma fierté, abandonnerai le faux-semblant
De saluer des faux rois
 
Quand il n'y a plus d'amour dans mon étreinte
Un sang froid coule dans mes veines
Si je m'envole sans élégance
Est-ce que je m'envole ?
 
J'ai besoin de l'amour dans ton étreinte
Des portes ouvertes, de nouveaux chemins
Achever mes guerres et effacer
Et je suis à toi
 
Alors je veux m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir vers le refuge ce soir
Unis dans la silencieuse résistance
De saluer des faux rois
 
Alors laisse-moi m'enfuir vers ton refuge ce soir
M'enfuir de cet insensé pantomime
Je ravalerai ma fierté, abandonnerai le faux-semblant
 
Oui, j'ai bu le vin et, et j'ai dîné sur, sur ce cyanure
 

Füst és tükrök

Tangót táncoltam az önteltségemmel, beállva a fiatalságomtól
Végigsöpörtünk a táncparketten a szubjektív igazságig
 
De ott nem volt harmónia
Nem volt ok az együttélésre
Semmi, amivel a távolságot elaraszolhattuk volna, most
 
Tudjuk egyáltalán, kik vagyunk
Élünk, mintha minden élet bírság lenne
Mintha csak újradefiniálhatnánk
Nem számítva, mit törtünk el
 
Aki meghalt, és csillagokká tett bennünket
A szellemi áldozatainkkal
A milliós ösztönünkkel és a bohóckodásunkkal
Olyanok vagyunk, mint a füstön át nézett tükrök
 
Próbáltam egy nótát a bolonddal, hogy megtaláljam a sebességemet
Bármit, a szóviccektől kezdve a gúnyig, hogy beleavatkozzon a módszereinkbe
 
De nem voltunk hűségesek a reményhez
És vicces, hogy ahogy szükségünk van a kegyelemre,
Az véreztet minket a kegyelemért, most
 
Tudjuk egyáltalán, kik vagyunk...
 
Most a dallam üres a szimpátiától
Mert az byte-méretű darabokban van YouTube-on
Szóval mondd el, mit kéne tennem
Amikor a bajra már nincs ellenszer
Amíg elérjük a lehető legmélyebben lévőt
És a szükség végre áthoz valamit a falaidon
 
Tudjuk egyáltalán, kik vagyunk...
 

A költő és a múzsa

Van egy régi mese, amit rejtély leng körül, a költő Tomról és múzsájáról
És egy varázslatos tóról, ami életet adott a költő minden szavának
A múzsa volt a boldogsága, és kegyéről verselt
És mesélt neki kincsekről a mély, fekete hullámok alatt
Míg egy mozdulatlan hajnalon a reggeli homályban
A múzsa lement a folyóhoz, s a hullámok közt megfulladt.
 
És most, ha azt szeretnéd, hogy szerelmed szabad legyen
Kelleni fog a boszorkány házának kulcsa
Keresd meg a fény asszonyát, ki beleőrült az éjbe
Így tudod megváltoztatni sorsod
 
A költő lejött a tóhoz, hogy kedvesét hívja
Amikor nem kapott választ, félelem töltötte el
Hiába kereste elveszett kincsét, és túl korán este lett
Csak a saját visszhangja válaszolt hívó szavára
És amikor megesküdött, hogy visszahozza szerelmét saját meséi által
Rémálmok mozdultak meg a tó sötétjében.
 
És most, ha azt szeretnéd, hogy szerelmed szabad legyen
Kelleni fog a boszorkány házának kulcsa
Keresd meg a fény asszonyát, ki még mindig az éjben tombol
Így tudod megváltoztatni sorsod
 
Az éjszaka közepén jött el hozzá, sötétséggel szemében
Gyászruhában, édes szavakat öltve álcának
Ő szó nélkül befogadta, látva gyászos hibáját
És a tó mélyén mindkettőjüket örök csöndre eskette
Egy rejtély ami marad, hogy ez igaz-e, vagy csak egy álom
Mert azt mondják, holdtalan éjszakákon talán még mindig itt kísértenek