A keresés eredménye

A Rózsa

Tekeredő csillagok mutatják a rózsa utat
Ahol szívek vívják a szerelem háborúját
Látod a sötét hercegnőt vörösben uralkodni
És a kastélyt, ami fentről ragyog le
 
Az egyik a szirén, a másik otthon
De vigyázz, több van ott, mint gondolod
Emlékezz az ígéretedre, oh sír gyermeke
Óvatosan válassz
 
A kedvesség elárult és ellened fordította
Azokat, akik rászednek és irányítanak
És mégis visszafizette egy annyira becses baráttal
Egy hasonló és kiegészítő lélek
 
Habár ő az örömöd és az ok, hogy élj
Elriadsz a szótól
Igen, a szerelem nem mindig olyan egyszerű
Tudtad, hallottad már?
 
Mikor a csillagok csak fények a plafonon
És mikor azt a végtelen valamit megtalálod
Bár a motorok dorombolása elhív téged
Ne add be a derekad a hangnak
 
Herceg, hozol majd forradalmat és átszúrod
A világ burkát egy karddal?
Az árnyékok kórusa rejtvényeket és figyelmeztetéseket mondd
A sorsról és a hős jutalmáról
 
A pecséted annyi éven át hordozott
Ilyen egyszerűen eldobod?
Védd meg a fehér rózsát, és győzd le a fájdalmat,
Ami bebörtönzi a menyasszonyodat
 
Mikor a csillagok csak fények a plafonon
És mikor azt a végtelen valamit megtalálod
Bár a motorok dorombolása elhív téged
Ne add be a derekad a hangnak
 

A Hold felkel

[Luna hercegnő]
 
Most, eljött végre az idő
A lágy és halványodó fény
Keresztezte a nyugati horizontot
És jó éjszakát rendelt el
 
És micsoda remek éjszaka ez
Hogy egy holdfényes mezőn sétáljunk
Hogy lássuk a lágyabb árnyékokat
Amelyeket most a csillagfény felfed
 
Szóval, miért is van az, hogy most
Mikor minden csendes és pihen
Mikor a gyertyák fénylenek és az egész világ
A legjobb
 
Equestria pónijai
El kellene zárniuk magukat
Hogy elrejtőzzenek a Hold elől és helyette várjanak
Nővérem napsütéses napjára?
 
[Kórus]
 
A Hold árnyékban van
 
[Luna hercegnő]
 
És olyan rossz vagyok, mert azt kívánom, bárcsak ők is
Úgy látnák a világot, mint én?
És olyan rossz vagyok, mert úgy hiszem
Hogy talán engem is szeretnének?
 
Miért ne kellene imádniuk engem?
Nincs jogom hozzá?
Nem leszek beárnyékolt!
Nem az enyém a kevesebb fény!
 
Eleget vártam már
Rájuk, hogy idejöjjenek
És bár a Nap könyöröghet és fenyegethet,
A Hold megállja a helyét
 
Nővérem
 
Végül eljött ez is
Nem fogom többé átengedni az eget
Ha nem tudnak, csak egy hercegnőt szeretni
Látod, a Hold felkel
Eljött, hogy magának követelje a mennyeket
 
És mind megtudják a csodáját
A sötét és ékesített egemnek
Mikor az egész világ egy
Örök altatódalba van becsomagolva
 
Szóval mondjatok jó éjszakát ennek
A Nap végső nyugvásának
 
[Luna hercegnő és Nightmare Moon]
 
A holnap sötétségre virrad
Az éjszaka...
 
[Nightmare Moon]
 
... elkezdődött!
 
[Kórus]
 
Ma este!
 
[Nightmare Moon]
 
[gonosz nevetés]
 

Ősz

A levelek nyugtalanok a táncuk alatt
Erősen nekitámaszkodok a szélnek
Eső illata a kövezeten
Elszáradt ágak ingadoznak és hajlonganak
 
Van egy suttogás az ablakoknál
És a búskomorság nehéz a levegőben
Az ősz pirosat és sárgát viselve jön be
És fekete fátyollal a hajában távozik
 
Az árnyékok elérik az alkonyatot
A sálak búcsút intenek
A Napnak és a nyárnak
Ahogy a Hold felkel
 
És az el nem felejtett dolgok körvonalai
Formát öltenek az elmém rezzenéstelen szemei előtt
Ahogy, még egyszer, azon kapjuk magunkat, hogy visszatérünk
Hogy még egy kört tegyünk az égen
 
Van egy suttogás az ablakoknál
És a búskomorság nehéz a levegőben
Az ősz pirosat és sárgát viselve jön be
És fekete fátyollal a hajában távozik