A keresés eredménye

Az Erőszak

[1. versszak]
Az omladozó szakadékon táncolva
A szélén túl lazák a kövek
Nevetünk? Sírunk?
Fulladozunk? Meghaltunk?
Vagy mindez csak álom volt?
 
A bombák mindennap közelebb jönnek
'Az sosem történhet meg itt', mondtuk régebben
Végül eljött a háború a küszöbünkre?
Végre eljött ez a pillanat?
Vagy mindez csak álom volt?
 
[Kórus]
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Ez az erőszak a természetünkben csak a teremtőnk képzelete?
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Hogy valami jobbak legyünk
Mint az erőszak a természetünkben?
Nem vagyunk elég jók vagy mindez csak álom volt?
 
[2. versszak]
Szép időkre és sorsra vagyunk-e ítélve
Vagy talán egy könyv vagyunk, aminek nincs vége
Nem vagyunk történetek, nem vagyunk színészek
Ébren vagyunk és irányítunk
És ez nem egy álom
 
Szóval tudunk változást hozni
És valami újat kezdeni
Elfelejtjük, amit tudunk
Egy esedékes fejlődés
Harcolj az árral
Húzd meg a kioldózsinórt
Szökj el!
 
[Kórus]
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Ez az erőszak a természetünkben csak a teremtőnk képzelete?
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Hogy valami jobbak legyünk
Mint az erőszak a természetünkben?
Nem vagyunk elég jók vagy mindez csak álom volt?
 
[Átkötés]
Visszautazunk
Hogy amit teszünk
Kell egy vihar
Imádkozzunk most az esőért
Hogy elmossa ezeket az utakat
Menjünk le az ösvényről és barangoljunk messze
Ugyanazok az utak lecsökkentik a végállomást
Ne tegyünk semmit, csak mutassuk a szívünket
Álmunkban beszélünk
És keresztülalusszuk az életünket
Olyan helyekről álmodunk, ahol sosem halunk meg
Kilépünk az árnyékunkból
És belépünk a fénybe
 
[Kórus]
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Ez az erőszak a természetünkben csak a teremtőnk képzelete?
Nem vagyunk elég jók? Nem vagyunk elég bátrak?
Hogy valami jobbak legyünk
Mint az erőszak a természetünkben?
Nem vagyunk elég jók?
Nem vagyunk elég bátrak?
Nem vagyunk elég jók, jók?
Vagy mindez csak álom volt?
 

Csak elengedlek

Réges-régen még képes voltam bármire, bármire.
Mindig jókor léptem, bármilyen ritmusra.
Lépkedtem, nagy súlyt cipeltem,
Ami nem ment, azt színleltem.
És ástam, kincset keresve
De csak egy korai sírban ébredtem.
Ezért megálltam és ezt mondtam
 
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd, a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
 
Ez az a rész, ahol a tű ugrik egyet
És a refrén úgy hangzik, mint a csöpögő csap,
Egy ismétlődő szótag, mint a riasztó, amire ügyet sem vetettünk
Egészen addig, amíg hirtelen észre nem vettük.
Mikor kormány forogna, de az abroncs megfogja
A térkép, amit végig rosszul olvastunk
A kudarc, amit nem ismertünk el
Egészen mostanáig
Kell, hogy legyen ebből kiút.
 
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
 
(Hay! Hey! Hey! Hey!)
 
Elállt a szél
Az egész világ megmerevedett
Hatalmas csend
A szívdobogása felerősödött
Becsuktuk a szemünket
Csak néhány másodpercre
Azt kérdezte miért
'Nem tudom miért' válaszoltam
'Csak... tudom'
 
Elállt a szél
Az egész világ megmerevedett
Hatalmas csend
A szívdobogása felerősödött
Becsuktuk a szemünket
Csak néhány másodpercre
Azt kérdezte miért
'Nem tudom miért' válaszoltam
'Csak... tudom
Csak tudom'
 
Menj egyedül, mert többé nem követlek.
Nem feladom, csak elengedlek téged,
A régi álmokkal együtt, amiket kölcsön vettem tőled.
Az út, amin ezután járok majd a sajátom lesz.
A saját utam lesz.
 
Elengedlek téged
Elengedlek téged
 
Réges-régen még képes voltam bármire, bármire.