A keresés eredménye

Hipnotizált

Click to see the original lyrics (English)
Ideje összepakolnod
Többé vissza se nézz
Hát hagyd abba a bőgést
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik teljesen
Elvarázsoltál
És most elvesztetted az esélyed
Hát ne is próbálkozz
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik, hipnotizáltál
 
Idefigyelj (Ssss)
Tudom, hogy ez neked nehéz (Tudom)
Nem vagy teljesen hozzászokva a vulgaritáshoz
És szóbeli bántalmazáshoz (Készülj fel)
Először is, a faszom beléd és abba, amit képviselsz
Elvennéd a pénzt, amit meg se kerestél
Egy kibaszott centet sem látsz majd
Bocsánat, felzaklattalak?
Nem akarsz hozzáadni még egy szokást és rágyújtani kábé 30 cigire? (Rád férne)
Csak azért hőbörögsz, mert rávilágítottam a titkaidra
Szinte pauszpapírből vagy
Mikor csak átlátunk rajtad!
Ki nem szereti a többjelentésű analógiákat
Főleg, ha felbosszantanak egy hozzád hasonló pöcsöt
Látom, nem egészen esett le az, amit előbb mondtam
Pauszpapír alatt azt értem, hogy
Átlátható és eldobható vagy
Viszlát
 
Ideje összepakolnod
Többé vissza se nézz
Hát hagyd abba a bőgést
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik teljesen
Elvarázsoltál
És most elvesztetted az esélyed
Hát ne is próbálkozz
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik, hipnotizáltál
 
Jaj ne, ne
Hipnotizáltál
Jaj ne. ne
Hipno...
 
Hallom, hazudoztál és megpróbáltad bemocskolni a nevem, kibeszéltél a hátam mögött
Soha ne várd el a legjobbtól, hogy pihenjen, ehelyett ezt a faszságot szajkózod!
Ne csináld, nem értesz az őszinteséghez (Nem)
És őszintén, látom, sosem osztogattál bocsánatkérést
Mert mindig: 'Az ő hibájuk, vagy valami történt'
Mit akarsz azért, hogy folyton elbaszod? Egy kibaszott szobrot? (Gratu)
A neve, hmm, 'Óda Mr. Nyomihoz'
Hívhatsz durvának amiért dartsot dobálok és az üres fejedre célzok
Ó, hogy én? Cody meghalt és nincs többé jófiú szezon
Mert most felkapta a vizet és...
 
Ideje összepakolnod
Többé vissza se nézz
Hát hagyd abba a bőgést
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik teljesen
Elvarázsoltál
És most elvesztetted az esélyed
Hát ne is próbálkozz
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik, hipnotizáltál
 
Jaj ne, ne
Hipnotizáltál
Jaj ne. ne
Hipno...
 
Olyan természetellenes
Bemocskolod a részleteket
Egy közönséges bűnöző
És most a kisiklás felé tartasz
Hazug, hazug
Tüntesd el megint a nyomaidat
Mind a fedélzeten vagyunk és perzselő
Tűz, tűz
Felégeti a hátad
A bűnöd a kínod
 
Ideje összepakolnod
Többé vissza se nézz
Hát hagyd abba a bőgést
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik teljesen
Elvarázsoltál
És most elvesztetted az esélyed
Hát ne is próbálkozz
Én is tudom, te is tudod, vétkes vagy
Úgy tűnik, hipnotizáltál
 
Jaj ne, ne
Hipnotizáltál
Jaj ne. ne
Hipno...
 

Különböző dalok

Frissen a dobozbó, fenylő ás új
Annyit játszottuk le, hogy elhangolódott
Addig feszítem a pecket, míg a feszültség ki nem tör
Nem gondoltam, hogy fel tudom adni
A lemez, amit fiatalon forgattam
A szívemhez szólt és olyan volt, mintha rám öntötték volna
De most elhangolódott és a tű elkopott
Nem gondoltam, hogy fel tudom adni
 
Mi változott? Mi változott?
Több, mint a korunk
Vagy hogy hogy ízlik a zene, szóval azt kérdem
'Mi változott? Mi változott?'
 
Mert most különböző dalokat éneklünk
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
Mikor minden hang olyan rosszul jön ki
Egyre nehezebben emlészünk majd
A dallamra vagy hogy mit jelent a szöveg
Mert most különböző dalokat éneklünk
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
 
Egyszer szerelemnek neveztük, visszafejlődött vággyá
A fétékenység felszólal, hogy elhallgattassa a bizalmat
Mérsékeljük a szavainkat, mert félünk az igazságtól
Dúdoljuk a hangokat, amiket nem tudunk megértetni a másikkal
Amikor hallom a hangod, valaki mást hallok
A stressz a szívemen rontani kezdte az egészégem
Szóval valljuk be, hogy mindkettőnknek elege van?
Nem gondoltam, hogy fel tudjuk adni
 
Mi változott? Mi változott?
Több, mint a korunk
Vagy hogy hogy ízlik a zene, szóval azt kérdem
'Mi változott? Mi változott?'
 
Mert most különböző dalokat éneklünk
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
Mikor minden hang olyan rosszul jön ki
Egyre nehezebben emlészünk majd
A dallamra vagy hogy mit jelent a szöveg
Mert most különböző dalokat éneklünk
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
 
Nem tudunk együtt énekelni
 
Szemtől szemben, oly messze egymástól
Világokkal vagyunk attól, amik régen voltunk, voltunk, volunk
 
Különböző dalokat kezdtünk énekelni
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
Mikor minden hang olyan rosszul jön ki
Egyre nehezebben emlészünk majd
A dallamra vagy hogy mit jelent a szöveg
Mert most különböző dalokat éneklünk
Elfeledve, hogy kell együtt énekelni
 
Nem tudunk együtt énekelni
 

Műanyag ígéretek

Csak adj egy esélyt, mondta
Ahogy összepakoltam a dolgaim
De már adtam négyszer
Nem emlékszel?
 
Nem szúrom el megint, mondta
Keresztbe tett ujjakkal
De megfeledkezett a mögötte lévő tükörről
Végeztem a műanyag ígéretekkel
 
Kérlek, ne mondd, hogy rendben vagyunk
Túl sok minden jár a fejemben
Ennyire egyértelmű lenne? Talán
Mert túl sok hasznot vesztettünk
Az esőben táncoltunk
Mondd meg, mit kéne tennem egy dupla adaggal belőled?
Adaggal belőled
 
Az ajkai a fegyver és a nyelve a golyók
Megmenthetett volna egy életet, de helyette elvette az enyém
És mindenünket odaadtuk, szóval ne nevezz gyávának
Ne
És esküszöm túl sokszor próbálkoztam ezelőtt, végeztem a műanyag ígéretekkel
 
Kérlek, ne mondd, hogy rendben vagyunk
Túl sok minden jár a fejemben
Ennyire egyértelmű lenne? Talán
Mert túl sok hasznot vesztettünk
Az esőben táncoltunk
Mondd meg, mit kéne tennem egy dupla adaggal belőled?
Dupla adaggal belőled
 
Ne próbálj ellenszegülni vagy megkísérelni azt
A szemellenzőm lehullott és újra futok előled
Hogy jól vagyok-e?
Hogy jól vagyok-e?
Tudom, hogy rendben leszek újra
 
Készen áll?
 
Hát itt vagyunk, tudom, ölni tudnál, hogy minden ugyanilyen maradjon
Hiába, külön utakra kellett térnünk, amikor
Bebizonyítottad nekem, hogy sose változnál meg
Végre felébredtem és felkiáltottam, hogy végeztem a műanyag ígéretekkel
 
Kérlek, ne mondd, hogy rendben vagyunk
Túl sok minden jár a fejemben
Ennyire egyértelmű lenne? Talán
Mert túl sok hasznot vesztettünk
Az esőben táncoltunk
Mondd meg, mit kéne tennem egy dupla adaggal belőled?
Dupla adaggal belőled
 

Hattyúk dala

Már nem is zavar téged
A csontig hatoltál
Felkaptad a telefont
Hogy halld a hattyú dalom
 
Bevallom, el vagyok nyűgözve
Az eltűnési mutatványostók
A legjobb találatra helyezted tétjeid
Hogy mikor jössz vissza
Húzd el a függönyt, foglald el a színpadot
Füst és tükrök útközben
Tartsd vissza a lélegzeted, jön a csavar:
Itt égettek el mindünket
 
Az ígéretek megtörtek
Mondd csak, most boldog vagy?
A homokórában fuldoklunk
Azt hiszem, lejárt az időnk
 
Már nem is zavar téged
A csontig hatoltál
Felkaptad a telefont
Hogy halld a hattyú dalom
Már nem is zavar téged egyáltalán
Egyedül hagytál
Magam vagyok
Mondd, hol rontottuk el!
 
Fel kéne kapcsolnom a reflektorfényt
Hogy a szemedbe világítsak?
Csak hogy beszédre bírjalak és elmagyarázd
Miért hagytad meghalni
Ez új fejezet az életedben
Olvas át egyszer vagy kétszer
Égesd el a lapokat, ne a hidat
Varrd be a sebeid öltés nélkül
 
Az ígéretek megtörtek
Mondd csak, most boldog vagy?
A homokórában fuldoklunk
Azt hiszem, lejárt az időnk
 
Remélem hallgatod...
 
Már nem is zavar téged
A csontig hatoltál
Felkaptad a telefont
Hogy halld a hattyú dalom
Már nem is zavar téged egyáltalán
Egyedül hagytál
Magam vagyok
Mondd, hol rontottuk el!
 
Mondd, hol rontottuk el mind
Mondd, hol
Mondd, hol!
Mondd, hol!
 
Elhagyod az embereket, akik téged formáltak
Önző és meggondolatlan, fuldokolsz a sötétségben
Remélem fótudatában vagy a kárnak, amit okoztál
Nem láttad a fényt, még ha a Napba meredtél is
 
Az ígéretek megtörtek
Mondd csak, most boldog vagy?
A homokórában fuldoklunk
Azt hiszem, lejárt az időnk
 
Már nem is zavar téged
A csontig hatoltál
Felkaptad a telefont
Hogy halld a hattyú dalom
Már nem is zavar téged egyáltalán
Egyedül hagytál
Magam vagyok
Mondd, hol rontottuk el
Mondd, hol rontottuk el
Mondd, hol rontottuk el
 
Már nem is zavar téged
 

Borzalmas kölykök

Vigyázz, hova lépsz
errefelé, mert
elkapnak
A végén úgyis elkapnak
 
Esküszöm, ez nem egy kór
Ez csak a színlelés játéka
A színlelés játéka
 
Miért rám szálltak rám?
Nem tudtak volna mást választani?
Egy nap majd elérem, hogy ne nevessenek
És befogják végre
 
Borzalmas kölykök
Megnéznétek, mit tettetek?
A ti nemtörődömségetek
Hozta létre ezt a szörnyet a belátásotokkal
 
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Nézzétek, mit tettetek
 
Mi növeli a célpontot?
Az, amikor kimutatja az érzelmeit?
Fogjátok a fejéhez a fegyvert és tudni fogjátok
Olyan mélyre löktétek, amennyire csak lehet
 
Tűnjetek a közelemből
Hagyjatok magamra
Könyörgöm
 
A padlón vagyok
Térden állva
És talán meghagyják az ép eszem
 
És nem bírom elviselni az áltakuk okozott fájdalmat
Ez a rejtvény majd megoldódik magától
És talán csak nem látom át még
 
Borzalmas kölykök
Megnéznétek, mit tettetek?
A ti nemtörődömségetek
Hozta létre ezt a szörnyet a belátásotokkal
 
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Nézzétek, mit tettetek
 
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Nézzétek, mit tettetek
 
Képzeld el, csak egy gyerek volt
Nem tudta, mihez kezdjen
Felvette az összes rossz ruhát
Követte az összes rossz trendet
Üldözik azért, amit tett
 
Képzeld el, egyedül volt
Nem voltak barátai
Szóval ágyan ült
A gondolattal a fejében
A kívánsággal, hogy bárcsak mind halottak lennének
 
De aztán meglátta a fényt
Akaratot szerzett, hogy harcoljon
Látta, hogy a győzelem a közelben van
De hamarosan mind meglátják
 
Borzalmas kölykök
Megnéznétek, mit tettetek?
A ti nemtörődömségetek
Hozta létre ezt a szörnyet a belátásotokkal
 
Borzalmas kölykök
Megnéznétek, mit tettetek?
A ti nemtörődömségetek
Hozta létre ezt a szörnyet a belátásotokkal
 
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Nézzétek, mit tettetek
 
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Borzalmas kölykök
Nézzétek, mit tettetek
 

Éjféli Gondolatok

Itt vagyok, éjfélkor
Mélyen az ágyamba süppedve
A hold fénye tart életben
Becsukom a szemem, de az elmémnek
Saját tervei vannak ma estére
És folyamatosan sót dörzsöl a sebbe
 
[Elő-kórus]
Tudom, hogy túl késő van, ahogy az éjszaka nappal lesz
Most nem menekülhetek a szellemektől
 
[Kórus]
Nem tudom lerázni ezeket az éjféli gondolatokat, mikor egyedül vagyok
Rákapcsolódnak az agyamra és nem engedik el
Így összebarátkozom a hangokkal a fejemben
És ezekkel az éjféli gondolatokkal, mikor egyedül vagyok
 
[2. versszak]
Tompítsd a fényeket, húzd el a sötétítőket
De számolom az időt
Ideges vagy őrült vagyok?
Próbálom felhangosítani a hangot
De nem tudom kizárni
Mert hallom a pulzusom az ereimben
 
[Elő-kórus]
Tudom, hogy túl késő van, ahogy az éjszaka nappal lesz
Most nem menekülhetek a szellemektől
 
[Kórus]
Mert nem tudom lerázni ezeket az éjféli gondolatokat, mikor egyedül vagyok
Rákapcsolódnak az agyamra és nem engedik el
Így összebarátkozom a hangokkal a fejemben
És ezekkel az éjféli gondolatokkal, mikor egyedül vagyok
 
(Mert nem tudom lerázni ezeket az éjféli gondolatokat, mikor egyedül vagyok)
 
[Elő-kórus]
Tudom, hogy túl késő van, ahogy az éjszaka nappal lesz
Most nem menekülhetek a szellemektől
 
[Kórus]
Mert nem tudom lerázni ezeket az éjféli gondolatokat, mikor egyedül vagyok
Rákapcsolódnak az agyamra és nem engedik el
Így összebarátkozom a hangokkal a fejemben
És ezekkel az éjféli gondolatokkal, mikor egyedül vagyok
 
[Befejezés]
Így összebarátkozom a hangokkal a fejemben
És ezekkel az éjféli gondolatokkal, mikor egyedül vagyok (ezekkel a gondolatokkal)
Ezekkel az éjféli gondolatokkal, mikor egyedül vagyok
 

A Kísértő

'Gyere be te fiú' mondták a csontvázak kik a szekrénye ajtajában ültek
Mocskos titkok, üres emlékek, és törött szívek a padlón
Kiütöttél, lebénítottál
És magaddal rángattál egy kísértetvárosba, hol eltemettél
Nem csodálom hogy nem hallották a sikolyaim
 
A szerelem ébren volt, de meghalt álmában
És most hogy meghalt, a fejedben élek és kísértem a kibaszott álmaid
 
Senki sem fog szeretni úgy mint én, törődni mint én veled
Szóval viseld azt a skarlát betűt
Senki sem fog szeretni úgy mint én, érinteni mint én téged
Szóval sok szerencsét valami jobb találásához
 
Fuss el, te fiú, ha nem tudod eldönteni a szerelmed vérszomjas
Ravasz rendszer, bűnös dallamok, vágyakozó töltények a fegyveréből
Követik minden szavát, minden vágyát és kívánságát
Szerezz egy szeretőt, és egy ellenséget hogy végig nézd égésüket
 
Senki sem fog szeretni úgy mint én, törődni mint én veled
Szóval viseld azt a skarlát betűt
Senki sem fog szeretni úgy mint én, érinteni mint én téged
Szóval sok szerencsét valami jobb találásához
 
Talán egyszer megtalálod a szőke herceget
És majd üldözöl a szavaiddal és méreggel
Amíg a nap eljön, és a disznók repkednek
Töltsd ki az űrt cicanadrágokkal
 
Senki sem fog szeretni úgy mint én, törődni mint én veled
Szóval viseld azt a skarlát betűt
Senki sem fog szeretni úgy mint én, érinteni mint én téged
Szóval sok szerencsét valami jobb találásához
 
Senki sem fog szeretni úgy mint én, törődni mint én veled
Szóval viseld azt a skarlát betűt
Senki sem fog szeretni úgy mint én, úgy baszni mint én tettem
Szóval sok szerencsét valami jobb találásához
 

Gyilkos a tükörben

Vigyázz, éppen bekerítenek
Ébredj, vagy 30 centivel lejjebb térsz magadhoz
Senki sem nyújt támaszt ebben a városban
Verd ki a fogukat, most
Odakint nincs semmilyen egyezkedés
Semmi hely, hogy társalgásba kezdj
Mielőtt belekóstolhatnál, elveszik előled
Sohase engedd le a védelmed.
 
Térj vissza, emeld a magasba a kezeid
Igen összezavarva, de ez kemény szerencse
És bocsánat, de nem sajnállak
Mert tudom, ha ezt megfordíthatnád
Ugyanazt a szart találnád ki, mondván, bocsánat, de nem sajnálom
 
Most már tudom
Senki sincs, akiben megbízhatok
Valaha úgy hittem, volt
Mondd, hogy egy gyilkos vagok
Úgy gondolom, csukva vannak a szemeid
Érezd a félelmet
És nyeld vissza a könnyeket
Hagyd, hogy eltűnjön a gyengeség
Senki sincs itt, csak én
A gyilkos a tükörben
 
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
 
Hova lett az összes jó ember?
Elbújnak az ablakok rácsai mögött
Abban a reményben, hogy elfelejthetik, közel vagyunk
Próbálva kapni abból, ami nekik van
Mert én valaha még hittem az igazságban
Egy helyben, hol jobb ítélet született
De most, undorodom
A 'Van'-októl és a 'Nincs'-ektől
 
Térj vissza, emeld a magasba a kezeid
Igen összezavarva, de ez kemény szerencse
És bocsánat, de nem sajnállak
Mert tudom, ha ezt megfordíthatnád
Ugyanazt a szart találnád ki, mondván, bocsánat, de nem sajnálom
 
Most már tudom
Senki sincs, akiben megbízhatok
Valaha úgy hittem, volt
Mondd, hogy egy gyilkos vagok
Úgy gondolom, csukva vannak a szemeid
Érezd a félelmet
És nyeld vissza a könnyeket
Hagyd, hogy eltűnjön a gyengeség
Senki sincs itt, csak én
A gyilkos a tükörben
 
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
 
Verd ki a fogukat, most
Sohase engedd le a védelmed
Szerezz egy kicsit abból, ami nekik van
'Van'-ok és a 'Nincs'-ek
Verd ki a fogukat, most
Sohase engedd le a védelmed
Mikor belépnek a házadba
Üsd, üsd, üsd ki őket a francba!
 
Most már tudom
Senki sincs, akiben megbízhatok
Valaha úgy hittem, volt
Mondd, hogy egy gyilkos vagok
Úgy gondolom, csukva vannak a szemeid
Érezd a félelmet
És nyeld vissza a könnyeket
Hagyd, hogy eltűnjön a gyengeség
Senki sincs itt, csak én
A gyilkos a tükörben
 
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
Érezd a félelmet
És nyeld vissza a könnyeket
Hagyd, hogy eltűnjön a gyengeség
Senki sincs itt, csak én
A gyilkos a tükörben
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
Gyilkos, gyilkos, gyilkos a tükörben
 

Apám éneke

Mondd, te hiszel a „happy end” -ekben?
Vagy az emberi szívek jóságáról elmélkedel?
Ó, én hiszek benne, s biztos vagyok mindkettőben
Mert ezek művészien vannak előlünk elfüggönyözve.
 
Ha néha véletlenül te kémkednél utánam
Azt gondolnád, hogy egyoldalúak a beszédeim,
De én hallom azt is, hogy mások mit felelnek,
Azt hinnéd, hogy hiányzik a józan eszem,
De talán csak nem engedhetem meg ...
 
Szóval most én azt mondom:
Végre megírtam a te dalodat
Sajnálom, hogy olyan szomorú lett,
Minden könnyem azé az emberé, ki a legnagyobb érzelmeket adta meg nekem...
Az élet és az ösztönzés értelme,
Nincsenek parancsikonok a sikerre.
Várni fogok a vezető kezeire, annak,
Aki az őrangyalom lesz, egészen a végsőkig ...
 
Egy hideg padot látok a távolban
Erről eszembe jut, hogy négy éve december táján
Leültél mellém, és oly szorosan átöleltél
Úgy szeretném elrendezni a dolgainkat,
Visszatérni az időben, amikor még nem voltak olyan kemények
Az autóban az a dal, amit akkor énekeltél nekem ...
Soha nem zengett annyira hangosan ezelőtt!
 
Ó, mit meg nem adnék egy újabb ölelésedért?
Bár meglehet, hogy te már elmentél,
De az én szeretetem sohasem fog meghalni!
 
Szóval most én azt mondom:
Végre megírtam a te dalodat
Sajnálom, hogy olyan szomorú lett,
Minden könnyem azé az emberé, ki a legnagyobb érzelmeket adta meg nekem...
Az élet és az ösztönzés értelme,
Nincsenek parancsikonok a sikerre.
Várni fogok a vezető kezeire, annak,
Aki az őrangyalom lesz, egészen a végsőkig ...
 
A könnyek nem tudnak szárazon hullani
Amikor én elkezdek sírni
Amikor hallom az embereket beszélni arról, mily büszke lennél rám
És remélem, hogy ez a dal elér a füleidhez!
Én a legsötétebb félelmeim ellen harcoltam,
Valamikor régen olyan vak voltam,
De most már világos: bárhová is megyek, tudom, hogy hozzám közel leszel!
 
Szóval most én azt mondom:
Végre megírtam a te dalodat
Sajnálom, hogy olyan szomorú lett,
Minden könnyem azé az emberé, ki a legnagyobb érzelmeket adta meg nekem...
Az élet és az ösztönzés értelme,
Nincsenek parancsikonok a sikerre.
Várni fogok a vezető kezeire, annak,
Ki az én őrangyalom lesz, egészen a végsőkig ...
Ki az én őrangyalom lesz, egészen a végsőkig ...
 

Rémálom

Jönnek, felkúsznak a sarokból
Egy dolog biztos, nem érzem magam biztonságosan
Érzem a tapintást a vállamon
Megfordulok, miközben valami aggaszt
Elvesztettem a józan eszem?
Azt hiszem igen
Nincs egy teremtmény sem a közelben
De, amit nem tudsz,
 
Hogy a lélegzetem és a szívverésem egyre csak gyorsul
Azt kívánom, bárcsak vége, vagy csak egy álom lenne, de
 
Egy szörnyet teremtettem, egy poklot a fejemben
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Nagyon félek
Egy szörnyet teremtettem, egy bestiát az agyamban
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Az elmém tönkrement
Ébressz fel a rémálmomból
 
Várj, valami nincs rendben
Nem, valami nagyon nem oké
Már egy ideje ezt érzem, azt hiszem
Túl régóta
Ahogy a látásom elhomályosodik, a bőrőm pedig elhidegül
Fiatalnak tűnők, miközben csak öregszem
A földre zuhanok és üvöltöm:
Meg tud valaki menteni önmagamtól?
 
Egy szörnyet teremtettem, egy poklot a fejemben
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Nagyon félek
Egy szörnyet teremtettem, egy bestiát az agyamban
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Az elmém tönkrement
Ébressz fel a rémálmomból
 
A párkányhoz sétálok
És folyamatosan lenézek
Még mindig megfagytam a félelemtől
Leugrok a betonra
Bárcsak tudnék repülni
Akkor talán meggyőzhettem volna magam, hogy nem jött el az idő meghalni
Csak zuhanok gyorsabban és gyorsabban
Egyenesen a földbe érkezem
És amikor a testem a járdára omlik
Újból ott vagyok, ahol eddig voltam
 
Egy szörnyet teremtettem, egy poklot a fejemben
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Nagyon félek
Egy szörnyet teremtettem, egy poklot a fejemben
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Nagyon félek
 
Egy szörnyet teremtettem, egy bestiát az agyamban
Sehova sem tudok menni, egyedül vagyok
Az elmém tönkrement
Ébressz fel a rémálmomból
 

Εταίροι στο Έγκλημα

Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Ορκιστήκαμε ότι μόνο ο θάνατος θα μας χωρίσει
Θα αποκαλούν τα εγκλήματά μας αριστουργήματα
Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Θα ζήσουμε σαν κακομαθημένοι γαλαζοαίματοι, εραστές και εταίροι
Εταίροι στο έγκλημα
Εταίροι στο έγκλημα
 
Αυτό, η ιστορία απερίσκεπτης αγάπης, ζώντας μια ζωή εγκλήματος υπό διωγμόν
Ακουμπάω ένα όπλο για να βάψω τις πολιτείες πράσινες και κόκκινες
Παγώστε όλοι, μη κουνηθεί κανείς, βάλτε τα λεφτά στη τσάντα αλλιώς θα ρίξουμε
Αδειάστε το θησαυροφυλάκιο κι εγώ με τη κούκλα μου θα είμαστε καθοδόν
 
Τα χάρτινά μας πρόσωπα πλημμυρίζουν τους δρόμους
Κι αν η θέρμη έρθει τόσο κοντά για να μας κάψει, θα παίξουμε με τη φωτιά γιατί...
 
Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Ορκιστήκαμε ότι μόνο ο θάνατος θα μας χωρίσει
Θα αποκαλούν τα εγκλήματά μας αριστουργήματα
Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Θα ζήσουμε σαν κακομαθημένοι γαλαζοαίματοι, εραστές και εταίροι
Εταίροι στο έγκλημα
Εταίροι στο έγκλημα
 
(Όου, απλά προσπάθησε να μας πιάσεις!)
 
Εδώ βλέπουμε τους παντοδύναμους εγκληματίες να πιάνονται από τη ρουτίνα απόψε
Ανυποψίαστοι ότι ο μοναχικός ιδιοκτήτης του μαγαζιού δε θα τους αφήσει έτσι
Που θα πάμε, μας έχει παγιδέυσει
Μωρό μου, φοβάμαι λίγο
Τώρα, μη τα παρατήσεις
Ήχησε το συναγερμό, ακούω τις σειρήνες να πλησιάζουν
 
Τα χάρτινά μας πρόσωπα πλημμυρίζουν τους δρόμους
Κι αν η θέρμη έρθει τόσο κοντά για να μας κάψει, θα κάψουμε αυτό το μέρος γιατί...
 
Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Ορκιστήκαμε ότι μόνο ο θάνατος θα μας χωρίσει
Θα αποκαλούν τα εγκλήματά μας αριστουργήματα
Δε θα μας πάρεις ποτέ ζωντανούς
Θα ζήσουμε σαν κακομαθημένοι γαλαζοαίματοι, εραστές και εταίροι
Εταίροι στο έγκλημα
Εταίροι στο έγκλημα
 
(Αστυνομία: Βγείτε έξω με τα χέρια ψηλά, σας έχουμε περικυκλώσει. Αφήστε τα όπλα κάτω, αφήστε τα όπλα κάτω! Έτοιμος? Και... Ρίξτε!!!)
 
Οι ουρανοί είναι μαύροι με (?) βροχή,
Ένας μακάβριος πίνακας σε έκθεση,
Αυτή είναι η νύχτα, που η νεαρή αγάπη πέθανε,
Θαμμένη δίπλα τους
 
Δε μας πήρες ποτέ ζωντανούς
Ορκιστήκαμε ότι θα μας χώριζε ο θάνατος
Οπότε τώρα σε στοιχειώνουμε στο σκοτάδι,
Δε μας πήρες ποτέ ζωντανούς,
Ζούμε σαν φαντάσματα ανάμεσα στους δρόμους,
Εραστές και εταίροι
Εταίροι στο έγκλημα
Εταίροι στο έγκλημα
Εταίροι στο έγκλημα
 

Bűntársak

Nem tudsz életben tartani minket
Megesküdünk, hogy a halál nem választ el
Nem tudsz életben tartani minket
Élni fogunk, mint a romlott felségek, szerelmesek és partnerek leszünk
Bűntársak
Bűntársak
 
Ez a mese vakmerő szerelemről szól, életről a bűn útján
Ecsettel fegyvert, ezzel az államokat zöldre és pirosra festjük
Mindenki lefagyva, senki sem mozog, rakják a pénzt a zsákba, vagy lövünk
A pénztárt kiürítjük a babámmal a magunk módján
 
A vizes utcán lapok, rajta az arcaink
És ha már elég nagy a hőség, játszani fogunk a tűzzel, mert...
 
Nem tudsz életben tartani minket
Megesküdünk, hogy a halál nem választ el
Nem tudsz életben tartani minket
Élni fogunk, mint a romlott felségek, szerelmesek és partnerek leszünk
Bűntársak
Bűntársak
 
(csak próbáljanak elkapni minket)
 
Itt találjuk a mindenható számkivetetteket, elmarad a meló ma este
Tudatában annak, hogy egy magányos üzlettulajdonos nem megy el harc nélkül
Hogy fogunk elmenekülni, ő hozzánk van tűzve
Drágám, egy picit félek
Nem távozik
Benyomja a riasztót, hallom a szirénákat, közelednek
 
A vizes utcán lapok, rajta az arcaink
És ha már elég nagy a hőség, ez a hely meggyullad, mert...
 
Nem tudsz életben tartani minket
Megesküdünk, hogy a halál nem választ el
Nem tudsz életben tartani minket
Élni fogunk, mint a romlott felségek, szerelmesek és partnerek leszünk
Bűntársak
Bűntársak
 
(Itt a rendőrség! Jöjjenek ki feltartott kézzel, körülvettük a helyet! Tegye le a fegyvert, tegye le a fegyvert! Kész vannak uraim? Célozz... Tűz!)
 
Az ég fekete, ónos eső esik
Egy morbid festmény látható
Ezen az éjszakán halt meg a fiatal szerelem
Egymás oldalán eltemetve
 
Nem tudsz életben tartani minket
Megesküdünk, hogy a halál nem választ el
Szóval kísérteni fogunk a sötétben
Nem tudsz életben tartani minket
Szellemekként fogunk élni az utcákon,
szerelmesek és partnerek leszünk
Bűntársak
Bűntársak
 

Inkább megfulladok

Köszönöm, hogy úgy kezelsz, mint mindent fiút akivel találkozol
Szóval kérlek fáradj beljebb és ülj le
Most én tanulok, és te megtanítod,
Hogy hogy kell úgy kezelni az embereket, mint egy darab húst
Valódit szeretnék, nem pedig egy másolatot
Gyilkos orvosságot egy fecskendőbe
Egy látványt a fájó szemek számára
Míg a mások leleplezik a hazugságot, én elfutok és elbújok
 
Nincsenek ajtók az erődömön
Az egyetlen bejárat az, amit én cipelek
Te nem vagy más, mint egy csábító
Áldozata lettem egy szívtelen csapdának
 
Gyújtsd fel a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
Nem tudtam könnyen megbízni benned
Vagy azt gondolni, hogy én vagyok az egyetlen
Soha nem rángattam bele ebbe embereket, és emlékeztetlek arra, hogy miért
Szóval Drágám, égesd le a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
Inkább megfulladok
 
Az építés mestere vagyok,
Mert úgy építek falakat, mintha ez lenne a szakmám
Ha hazugot alakítasz, gondolkodás nélkül kizárlak
Ez a tökéletes képzettség művészi formája
Hogy úgy játssza el nekik, mint a becsületet
A fiúk boldogan teljesítik a kívánságát
Mint Pavlov a kutyákét
 
Nincsenek ajtók az erődömön
Az egyetlen bejárat az, amit én cipelek
Te nem vagy más, mint egy csábító
Áldozata lettem egy szívtelen csapdának
 
Gyújtsd fel a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
Nem tudtam könnyen megbízni benned
Vagy azt gondolni, hogy én vagyok az egyetlen
Soha nem rángattam bele ebbe embereket, és emlékeztetlek arra, hogy miért
Szóval Drágám, égesd le a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
Inkább megfulladok
 
Fojts meg, könnyedén vágd el a torkom
Vegyél fel, és dobj egyenesen a síromba
És azon csodálkozom, hogy egyedül ülök és gondolkozom
Még akkor is, ha látom az arcod?
Viszket, de nem tudom megvakarni
De vissza fogok menni, de most
Inkább, inkább, inkább, inkább, inkább
 
Inkább felgyújtom a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
Nem tudtam könnyen megbízni benned
Vagy azt gondolni, hogy én vagyok az egyetlen
Soha nem rángattam bele ebbe embereket, és emlékeztetlek arra, hogy miért
Szóval Drágám, égesd le a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
 
Menj előre és égess le a hidat velem együtt, ez az, amit akartál
Égesd le a hidat
Nem én vagyok az egyetlen, az egyetlen
Szóval Drágám, égesd le a szajhát
Soha többé nem megyek át ezen a hídon
 

Oltsd le a fényeket

Egy nagy álcázott helyen laksz
Csak, hogy megszabadulj tőle teljesen
Meghamisítod az elrejtett életed
Csak, hogy megszabadulj tőle teljesen
De az igazság, amit követünk az, amit mindannyian kérünk tőled
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Fogd be a szád, megbetegítesz engem is
Minden hazugság, minden hazugság amit kiöntöttél
Elcsúszol és elesel, végignézem, ahogy belefulladsz
Minden hazugság, minden hazugság amit kiöntöttél
 
Ki vagy dobva, elhiszed?
A hamis büszkeség sosem létezett
Most kitisztítom a kötelékeket
És végre tudok lélegezni
 
Szóval lenyűgözött minket ez a szelíd, bársonyos megszólítás
De az igazság, amit követünk az, amit mindannyian kérünk tőled
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Ne is gondolj rá
Ne is gondolj rá, ne
Könyörgünk
Hogy oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Vagy ölj meg mindannyiunkat
 
Állj meg ott, és nézz belém
Találsz egy embert, aki a tengerbe veszett
De magamban egész idő alatt gondolkodtam
Nem ez a cél, egyáltalán nem ez a cél
 
Annyira beteg vagy, semmi sem fordul jobbra
Vitorlázz el az éjszakába
Még a halál sem állhat az utadba
Soha nem próbálkozol először
 
Oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Attól tartok, a reflektorfény kiszárított téged
 
Ne is gondolj rá
Ne is gondolj rá, ne
Könyörgünk
Hogy oltsd le a fényeket, öld meg a színészt, öld meg a színésznőt
Vagy ölj meg mindannyiunkat