A keresés eredménye

Diszfunkcionális éned

Öngyilkosság, öngyilkosság, egy, két, há'
Lehet, hogy a drogok váltak az én függőmé
Hallasz engem odabent?
Van itt valaki?
Tartsd a diszlexiát a képzeletbeli barátaid mellett
Mindannyian szarságokat beszélnek az állapotomról
Ja, őket aztán nem érdekli
Ők ritkább levegőt szívnak
 
Úgyhogy, pakolj össze és hagyj egy üzenetet
És mondj köszönetet azoknak, akik a felszínen tartottak
Ó-ó-ó-ó-ó
Ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó
És szedd össze minden reményed és álmodat
Ők nyújthatnak neked társaságot
Ó-ó-ó-ó-ó
Ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó-ó
 
És légy bátran a saját diszfunkcionális éned
Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki másnak adjuk ki magunkat
Mert normálisnak lenni csak egy csapda
De sosem mész olyan messzire, hogy ne tudnál visszafordulni
Úgyhogy, rajta, légy kiszámíthatatlan
Törd össze a poharat, amikor az már félig tele
A közönség egész eddig várt
Jól begyakoroltad, tudod a szöveget
Mutasd hát be nekik
A csodálatos diszfunkcionális énedet
 
Rémülten, elevenen kinézve, talán igazuk van
Egy kissé komor vagyok, amikor a pillanat kivirul
Egy teljes napfogyatkozás
Tudsz olvasni az ajkaimról?
Azt mondják, 'Ugyan, ugyan, elment az eszed?
Az őrület jó érzés, a víz is pont jó'
Így hát veszek egy mély levegőt
Még nem láttak semmit
 
És légy bátran a saját diszfunkcionális éned
Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki másnak adjuk ki magunkat
Mert normálisnak lenni csak egy csapda
De sosem mész olyan messzire, hogy ne tudnál visszafordulni
Úgyhogy, rajta, légy kiszámíthatatlan
Törd össze a poharat, amikor az már félig tele
A közönség egész eddig várt
Jól begyakoroltad, tudod a szöveget
Mutasd hát be nekik
A csodálatos diszfunkcionális énedet
 
Ki lesz az, ki lesz az élvonalban
Lépj hát fel egyenesen a tűzvonalra
Mondd el (Válassz engem), mondd el (Mondd el)
Apránként minden értelmet nyer
Amikor fellépsz egyenesen a védelmünkért
Mondd el (Válassz engem), mondd el (Mondd el)
 
És légy bátran a saját diszfunkcionális éned
Az élet túl rövid ahhoz, hogy valaki másnak adjuk ki magunkat
Mert normálisnak lenni csak egy csapda
De sosem mész olyan messzire, hogy ne tudnál visszafordulni
Úgyhogy, rajta, légy kiszámíthatatlan
Törd össze a poharat, amikor az már félig tele
A közönség egész eddig várt
Jól begyakoroltad, tudod a szöveget
Mutasd hát be nekik
A csodálatos diszfunkcionális énedet
 
Diszfunkcionális énedet
Diszfunkcionális énedet
 

Ma este nincs alvás

Meg ne botolj
Ez a csapda jól rád zárja száját
Átkozottul semmit sem tehetsz ellene
Jobb, ha felkészülsz a becsapódásra
Most borul minden feketébe
Meg ne botolj
Ez a csapda jól kiköp téged
 
Elegünk lett a tehetetlenségből
Mindent hallottunk és nem vagyunk lenyűgözve
Mi vagyunk a rémálom, amit te keltettél életre
Úgyhogy, ne kapcsold le a lámpát
Ma este nincs alvás
 
Beszélj
Vagy szárazra csapolják a bátorságodat
Nem, soha nem is álltak melletted
Eltörölték az aranyszabályt
Mintha tudnák, mi neked a legjobb
Beszélj
Vagy kivéreztetnek
 
Elegünk lett a tehetetlenségből
Mindent hallottunk és nem vagyunk lenyűgözve
Mi vagyunk a rémálom, amit te keltettél életre
Úgyhogy, ne kapcsold le a lámpát
Ma este nincs alvás
 
Ne botladozz, beszélj, addig nincs alvás, míg meg nem hallanak bennünket
Ne botladozz, beszélj, addig nincs alvás, míg meg nem hallanak bennünket
Ne botladozz, beszélj, addig nincs alvás, míg meg nem hallanak bennünket
Egy sikolyba nyúló suttogás, a sikoly, mi felriaszt
 
Elegünk lett a tehetetlenségből
Mindent hallottunk és nem vagyunk lenyűgözve
Mi vagyunk a rémálom, amit te keltettél életre
Úgyhogy, ne kapcsold le a lámpát
Nem
Elegünk lett a tehetetlenségből
Mindent hallottunk és nem vagyunk lenyűgözve
Mi vagyunk a rémálom, amit te keltettél életre
Úgyhogy, ne kapcsold le a lámpát
Ma este nincs alvás
 

Amit akartál

Betegek és fáradtak vagyunk
Az idegeink majd' szétroppannak
Folyamatosan feszültek vagyunk
Ja, meg is látszik
Talán kisodródtunk
Minden esélyünk oda
Belefulladhatunk ebbe a szárazságba?
Határozottan
 
De mindezek mögött, a bőröd bizseregni kezd
És tudják, hogy nem nézhetsz félre
Úgyhogy öszpontosíts a képernyőre és öld meg az önbecsülésed
Ja, keveset fizetsz érte
 
Viszlát, legközelebb, még találkozunk, jó éjt
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
Reméljük, eddig élvezted az utazást
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
 
Nincs szükségünk felügyeletre
Nem kell nekünk a vallásod
Sok szakács elsózza a levest
És már tudjuk
Nem tudod, mit csinálsz
Nem érdekel, kit teszel tönkre
Csak tartsd fent a fantáziát
Pokoli egy műsor
 
A forradalom élőben, csak lájkold és iratkozz fel
Tudod, hogy nem tudsz félrenézni
Megakarod élni az álmodat, öld meg az önbecsülésed
Ó, milyen keveset fizetsz érte
 
Viszlát, legközelebb, még találkozunk, jó éjt
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
Reméljük, eddig élvezted az utazást
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
 
Na, na, na, na, na
Na-na-na-na, na-na-na-na
(És pont, ja)
Na, na, na, na, na
Na-na-na-na, na-na-na-na
(És pont, ja)
 
Viszlát, legközelebb, még találkozunk, jó éjt
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
(És pont, ja)
Reméljük, eddig élvezted az utazást
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
(És pont, ja)
Viszlát, legközelebb, még találkozunk, jó éjt
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
(És pont, ja)
Reméljük, eddig élvezted az utazást
Megkaptad, amit akartál? Ezt akartad?
(És pont, ja)
 
Na, na, na, na, na
Na-na-na-na, na-na-na-na
(És pont, ja)
Na, na, na, na, na
Na-na-na-na, na-na-na-na
(És pont, ja)
 

Az alábecsültek serege

Még egy napot megélünk, hogy harcolhassunk
Élj meg még egy napot, hogy harcolhass
 
Rögtön, a kapun kilépve, arcon is csapnak
Körberángatnak, miközben azt mondogatják, 'Milyen kár'
Az ő pszichotikus pocskondiázásuk nem az, amit hallani akarok
De nem állok meg, szóval hadd halljam az éljenzést
 
Mayday, mayday
Megőrülve őrjöngünk
Mayday, mayday
Ezt nem akarod hallani
 
Hallottam, ahogy a te számodat hívják, és az vészesen közelít
Tizenöt perced van hátra, de nem fog sokáig tartani
 
Hé
Nem jössz ki játszani?
A te felvonulásodra fogok hullani
A te felvonulásodra fogok hullani
Hé
Mit mondasz?
A te felvonulásodra fogok hullani
Ezernyi más módszerem van
Hogy még egy napot megéljek, azért, hogy hacolhassak
Élj meg még egy napot, hogy harcolhass
 
Ez jár a protokoll megszegéséért
Ó, várjunk csak, ilyen nincs is, hisz nem bízok egyikőtökben sem
Rángatják a drótjaimat, de én nem állok meg
A szélére lökdösnek, de én folyton visszajövök
 
Mayday, mayday
Megőrülve őrjöngünk
Mayday, mayday
Ezt nem akarod hallani
 
Hé
Nem jössz ki játszani?
A te felvonulásodra fogok hullani
A te felvonulásodra fogok hullani
Hé
Mit mondasz?
A te felvonulásodra fogok hullani
Ezernyi más módszerem van
Hogy még egy napot megéljek, azért, hogy hacolhassak
Élj meg még egy napot, hogy harcolhass
 
Hallottam, ahogy a te számodat hívják, és az vészesen közelít
Tizenöt perced van hátra, csak remélni tudom, hogy oltári lesz
 
Hé
(Legközelebb, még találkozunk, jó éjt)
Nem jössz ki játszani?
(Nem kedvelnek, de te azért harcolsz)
A te felvonulásodra fogok hullani
A te felvonulásodra fogok hullani
Hé
(Legközelebb, még találkozunk, légy jó)
Mit mondasz?
(Nem számít, gondolom találkozunk a pokolban)
A te felvonulásodra fogok hullani
(Gondolom találkozunk a pokolban)
Ezernyi más módszerem van
(Gondolom találkozunk a pokolban)
Hogy még egy napot megéljek, azért, hogy hacolhassak
Élj meg még egy napot, hogy harcolhass
 

Biztos, hogy szórakoztató

Egy újabb nap a világűrben, nem találod a helyed?
Nos, az a jó, ja, ez így van jól
Na de, a dolgok megváltoztak
És tisztán látszik, hogy valami rosszban sántikálsz
De őszintén szólva, a gravitáció majd' megöl
Az integritást pedig figyelmen kívül hagyják
Megkötöztek, kioldozhatjuk még?
A valóság feltárul, igen, ez történik
 
Úgyhogy, várj egy percet, nem mondhatod, hogy nem próbálkoztam
Kopp-kopp, kopogtattam kívülről az ajtón
Mondd, mit kell tegyek
 
Elegünk van ezekből az értelmetlen nézőpontokból
(Ja, ja, ja, ja)
Csak váltsd be a csekkeket, sosem kell igazat mondanod
(Ja, ja, ja, ja)
Csak püff-püff-püfföld a nagy basszusdobokat
Miközben az űrlények eljönnek és bámulunk a nap felé
És a banda játszik tovább, miközben zajlanak a durva dolgok
Itt a világ vége, de az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
 
Vegyél vissza eggyel, mert ez sok
Egyértelmű, hogy nem mi hozzuk a szabályokat
De idenézz, a szájról szájra terjedő mondás
A 'Téged aztán jól rászedtek'
 
Úgyhogy, várj egy percet, nem mondhatod, hogy nem próbálkoztam
Kopp-kopp, kopogtattam kívülről az ajtón
Mondd, mi veszteni valód van
 
Elegünk van ezekből az értelmetlen nézőpontokból
(Ja, ja, ja, ja)
Csak váltsd be a csekkeket, sosem kell igazat mondanod
(Ja, ja, ja, ja)
Csak püff-püff-püfföld a nagy basszusdobokat
Miközben az űrlények eljönnek és bámulunk a nap felé
És a banda játszik tovább, miközben zajlanak a durva dolgok
Itt a világ vége, de az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
Az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
 
Ha nem győzni jöttél, akkor miért játsszol egyáltalán?
Csak megállás nélkül vinnyogsz, hisztizel és panaszkodsz mindenért
 
Elegünk van ezekből az értelmetlen nézőpontokból
(Ja, ja, ja, ja)
Csak váltsd be a csekkeket, sosem kell igazat mondanod
(Ja, ja, ja, ja)
Csak püff-püff-püfföld a nagy basszusdobokat
Miközben az űrlények eljönnek és bámulunk a nap felé
És a banda játszik tovább, miközben zajlanak a durva dolgok
Itt a világ vége, de az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
Az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
Az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
Az biztos, hogy szórakoztató
(Ja, ja, ja, ja)
Itt a világ vége, de az biztos, hogy
 

Tanácstalan és drámai

Ez a szocilás helyzet szorongáshoz vezet
Tablettákat szedsz, hogy megőrizd a józanságod
Az antiszociális telítettség teljesen kiürített belülről
Mintha egy 0,45-ös csövébe bámulnál
Lefogadom, hogy megtennéd
 
Egy újabb nap a tanácstalanok és a drámaiak világában
Ja, folyton átírják a szabályokat
Amikor a képernyő sosem áll le és a félelem magától jön
Mit teszel?
Mit teszel?
Mert te gondolsz magadra és nem szorulsz segítségre
És oly' sok a veszteni való barát
Csak egy újabb nap a tanácstalanok és a drámaiak világában
 
Azt akarják, hogy alkalmazkodj, de ez ellent mond a természetednek
Ők biztosítják a betegséget, ami megfertőzi a viselkedésedet
(És szeresd a szomszédodat)
Ahogy feldúlják az összes titkodat és behatolnak a gondolataidba
Szórakoznak az érzéseiddel, bármi áron
Kapcsold ki, kapcsold ki
 
Egy újabb nap a tanácstalanok és a drámaiak világában
Ja, folyton átírják a szabályokat
Amikor a képernyő sosem áll le és a félelem magától jön
Mit teszel?
Mit teszel?
Mert te gondolsz magadra és nem szorulsz segítségre
És oly' sok a veszteni való barát
Csak egy újabb nap a tanácstalanok és a drámaiak világában
 
Drámai
Drámai
Drámai
Drámai
 
Egy újabb nap a tanácstalanok és a drámaiak világában
Ja, folyton átírják a szabályokat
Amikor a képernyő sosem áll le és a félelem magától jön
Mit teszel?
Mit teszel?
Mert te gondolsz magadra és nem szorulsz segítségre
És oly' sok a veszteni való barát
 
Kapcsold ki
Mentsd magad a tanácstalanoktól és a drámaiaktól
Kapcsold ki
Mentsd magad a tanácstalanoktól és a drámaiaktól
A tanácstalanoktól és a drámaiaktól
A tanácstalanoktól és a drámaiaktól
 

Remény

Nézd meg, miféle háborúban állunk
Sosem álltam bele olyan harcba, amit nem nyerhetek meg
Nézd meg, miféle titkokat rejtegetünk
Minden este álmomban terrorizálnak
 
Délutáni tea a közelgő végzettel
A szobában ülve, bárányokat számlálva
 
Lehetsz félresikerült, és egyben optimista
Légy a fekete bárány, de ne a statisztikus
Talán nem tudod, ki vagy
De azt tudod, mid van
Kapaszkodj hát a lehetetlenbe
Hé, mondták már neked?
A remény nem csak egy szó
 
Vágj boldog arcot
Rendezz jelenetet és alkoss maradandót
Mutasd meg a belső lázadót
Ahol a forradalom vezére lakozik
 
Délutáni tea a közelgő végzettel
A szobában ülve, bárányokat számlálva
 
Lehetsz félresikerült, és egyben optimista
Légy a fekete bárány, de ne a statisztikus
Talán nem tudod, ki vagy
De azt tudod, mid van
Kapaszkodj hát a lehetetlenbe
Hé, mondták már neked?
A remény nem csak egy szó
 
Óvatosan, még a végén azon kapod magad, hogy alámerülsz
Óvatosan, még a végén elfogy a levegőd, mint a többieknek
Óvatosan, még a végén megcsúszol és sosem épülsz fel újra
Óvatosan, még a végén halálra égsz, mint a többiek
 
Lehetsz félresikerült, és egyben optimista
Légy a fekete bárány, de ne a statisztikus
Talán nem tudod, ki vagy
De azt tudod, mid van
Kapaszkodj hát a lehetetlenbe
Hé, mondták már neked?
A remény nem csak egy szó
 

Annak a jele, hogy emberből vagy

Még mindig nem emlékszem magamra és Miss Novemberi Esőre
Gyönyörű és különös
Mindig olyan hajlamos, vonalakon kívül színező
Ja, sosem voltál ott időben
 
Mindig is egy kicsit esetlen, kicsit furcsa voltál
Fejjel lefelé, és nem teljesen itt
Hogy mi a baj velem és veled, az kristálytiszta
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
Veled mi a helyzet?
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele, hogy emberből vagy
 
Pakold csak ki a csomagjaid
Dugd el őket a padláson, ahol
Reményeid szerint eltűnnek
Ez mind olyan ismerősnek tűnik
De nem érzem otthon magam
Csak egy újabb ismeretlen
 
Mindig is egy kicsit esetlen, kicsit furcsa voltál
Fejjel lefelé, és nem teljesen itt
Helyes a hiba, minden kristálytiszta
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
Veled mi a helyzet?
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele, hogy emberből vagy
 
Mi mindannyian csak átutazóban vagyunk
Átkelők a bolondok hajóján
Mi mindannyian csak átutazóban vagyunk
Átkelők a bolondok hajóján
 
Időnként olyan szobában találom magam, ahová nem vagyok való
És a ház lángokban áll, de riasztó sehol
És már a falak is olvadnak
Veled mi a helyzet?
Sosem voltam a kedvenc, holott mindent láttam
Amíg meg nem kaptam a meghívót az őrültek báljára
És a barátaim is jönnek
A bolndok hajóján
Ne aggódj, ez mind csak annak a jele
Hogy emberből vagy
 

Amerika lángokban

Hipp-hipp, hipp hurrá, ahogy mondják
Megcsináltad
Hipp-hipp, hipp hurrá, hurrá
Így van, a világ egy színpad
 
Ahol fel tudsz lépni hangosan, és megrázni a ketrecet
És ahol meg tudsz szabadulni minden kétségtől, ami felzaklatott
Mint egy bolond, gondolom én, a nap végén
Talán felébredtél, de nem vagy ébren (nem jársz nyitott szemmel)
 
Imádkozz, ha ez kell
Könyörögj, ha akarsz
Sikíts, ha gondolod
Pusztulás
Imádkozz, ha ez kell
Könyörögj, ha akarsz
Sikíts, ha utálod
Kétségbeesés
A téves információ
 
Imádkozz a családodért, és sírj elalvásig
Fogadj hűséget a lábad alatt lévő zászlónak
Ez már az apokalipszis? Ki engedte ki az állatokat?
Hipp-hipp hurrá, mondj valami sokkolót
Ki ne szeretne egy benzinből és gránátokból álló parádét?
Nem kell félni, csak Amerika lángokban áll
 
Hipp-hipp, hipp hurrá, ahogy mondják
Megcsináltad
Lehet, hogy az elméleted kritikus, de ki a felelős?
Ha fizetnek azért, mert áldozat vagy, nem fogsz éhen halni
 
Imádkozz, ha ez kell
Könyörögj, ha akarsz
Sikíts, ha gondolod
Pusztulás
Imádkozz, ha ez kell
Könyörögj, ha akarsz
Sikíts, ha utálod
Kétségbeesés
A téves információ
 
Imádkozz a családodért, és sírj elalvásig
Fogadj hűséget a lábad alatt lévő zászlónak
Ez már az apokalipszis? Ki engedte ki az állatokat?
Hipp-hipp hurrá, mondj valami sokkolót
Ki ne szeretne egy benzinből és gránátokból álló parádét?
Nem kell félni, csak Amerika lángokban áll
 
Imádkozz a józanságodért, és sírj elalvásig
Fogadj hűséget a lábad alatt lévő zászlónak
Ez már az apokalipszis? Ki engedte ki az állatokat?
Hipp-hipp hurrá, mondj valami sokkolót
Ki ne szeretne egy benzinből és gránátokból álló parádét?
Nem kell félni, csak Amerika lángokban áll
 

A halott nem hal meg

A padlón, már vagy kilencedjére
A keresztnevem lassan a túlvilág
És nincs tetőpont, amikor te magad vagy a démon
Okkal ástam ki magamat a mocsokból
 
És én soha sem futamodok meg, szóval
Próbáld csak újra
Rögtön a végéről
Előröl is kezdjük
 
Mikor éreztél félelmet legutóbb?
Egész életem során, egyszer sem éreztem félelmet
 
A halott nem hal meg, a szív még ver
Felemelt fejjel, kísértem az utcákat
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
Rúgj csak le, hat láb mélyre
Még egy kör, nincs haladék
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
A tükör előtt, tükörkép nélkül
Egy újabb nap, csak egy újabb feltámadás
Hol a dicsőség, csak egy újabb történet
Nem leszek az a befejezés, amit megírtak nekem
 
És én soha sem futamodok meg, szóval
Próbáld csak újra
Rögtön onnan, ahonnan kezdődött
Előröl is kezdjük
 
Elég unalmas, nem igaz? Ez a létezés
Talán nem is veszi el teljesen a félelmet
 
A halott nem hal meg, a szív még ver
Felemelt fejjel, kísértem az utcákat
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
Rúgj csak le, hat láb mélyre
Még egy kör, nincs haladék
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
Szerintem egy kicsikét mindenki tart attól
Mi lesz legközelebb, élet vagy halál
Élet vagy halál
 
A halott nem hal meg, a szív még ver
Felemelt fejjel, kísértem az utcákat
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
Rúgj csak le, hat láb mélyre
Még egy kör, nincs haladék
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 
Az élet már vagy több százezerszer megölt
Próbálkozhatsz, próbálkozhatsz
De a halott nem hal meg
 

Napfény

Közelségtől való félelemmel diagnosztizáltak
El kellett mondanom a szeretteimnek, hogy kötélen táncolok
Nem én vagyok az egyetlen, akinek az élete ketté szakadt
Egy évet és három hónapot ültem a sötétben
De most itt vagyunk, gyilkolsságra öltözve, merre menjünk hát?
Ismét a vadonba, szembe a nagy ismeretlennel
És az elhalasztott éjféli beszélgetéseinket bepótolni
 
Te megmentetted az életem
Nem is egyszer, hanem kétszer
Te megóvsz a bukástól
Megmentetted az életem
Mindent rendbe hozol
Amikor nem szeretnék beszélni
Te gondoskodsz róla, hogy mindig lássam a napfényt
 
Elképesztő, a nehéz idők mire képesek
Megtudod, ki bukkan fel, ki sétál el, és ki az igaz
Ragadj hát meg, én vezetek, és együtt túlléphetünk a múlton
Örökké élni fogunk, ha nem nézünk vissza
 
Te megmentetted az életem
Nem is egyszer, hanem kétszer
Te megóvsz a bukástól
Megmentetted az életem
Mindent rendbe hozol
Amikor nem szeretnék beszélni
Te gondoskodsz róla, hogy mindig lássam a napfényt
 
Elképesztő, a nehéz idők mire képesek
Megtudod, ki bukkan fel, ki sétál el, és ki az igaz
Elképesztő, a nehéz idők mire képesek
Megtudod, ki bukkan fel, ki sétál el, és ki az igaz
Ki bukkan fel, ki sétál el, és ki az igaz
 
Te megmentetted az életem
Nem is egyszer, hanem kétszer
Te megóvsz a bukástól
Megmentetted az életem
Mindent rendbe hozol
Amikor nem szeretnék beszléni
 
Te gondoskodsz róla, hogy mindig lássam a napfényt
 

Az erőszak és a rágalom szentjei

[Verse 1]
Nem vagyok túsz, sem bűnbak
Nincs semmi gond, azt leszámítva, hogy orgyilkos vagy
Úgyhogy tedd fel a kezedet, még mielőtt a csónak elsüllyedne
Mert itt bizony nincs egy mindenkiért, ja, ugyanis ez csoportosdi
 
[Elő-Kórus]
Előttünk áll az út, de szükségünk van egy lépcsőfokra
Azt hiszem, magunkra maradtunk, hát nem kicseszés az egész?
Előttünk áll az út, de szükségünk van egy lépcsőfokra
Azt hiszem, magunkra maradtunk, hát nem kicseszés az egész?
 
[Kórus]
Mondd el az igazat, vagy hazudj
Mondd, mit kell mondanom ahhoz, hogy élve kijussak ebből a teremből
Mutasd meg a lehetőségeket, vagy adj egy tippet
Nincs elég tér a köztünk lévő mérföldeken
Ó, nem, kezdődik
Itt jönnek az erőszak és a rágalom szentjei
Úgyhogy, mondd meg őszintén, te tényleg meglepődtél?
Olyan világban élsz, ahol az empátia lassan kihal
 
[Verse 2]
Öld meg a gazdag kölyköket, lődd le a bánatos fiút
Szúrd le a csinos lányt, menj és vegyél új játékokat
Nem vagyok túsz, sem bűnbak
Nincs semmi gond, azt leszámítva, hogy orgyilkos vagy
 
[Elő-Kórus]
Előttünk áll az út, de szükségünk van egy lépcsőfokra
Azt hiszem, magunkra maradtunk, hát nem kicseszés az egész?
Előttünk áll az út, de szükségünk van egy lépcsőfokra
Azt hiszem, magunkra maradtunk, hát nem kicseszés az egész?
 
[Kórus]
Mondd el az igazat, vagy hazudj
Mondd, mit kell mondanom ahhoz, hogy élve kijussak ebből a teremből
Mutasd meg a lehetőségeket, vagy adj egy tippet
Nincs elég tér a köztünk lévő mérföldeken
Ó, nem, kezdődik
Itt jönnek az erőszak és a rágalom szentjei
Úgyhogy, mondd meg őszintén, te tényleg meglepődtél?
Olyan világban élsz, ahol az empátia lassan kihal
 
[Bridge]
Nem vagyok túsz, nem vagyok túsz
Nem vagyok túsz, sem bűnbak
Nem vagyok bűnbak, nem vagyok bűnbak
Mondj igazat, mondj igazat
 
[Kórus]
Mondd el az igazat, vagy hazudj
Mondd, mit kell mondanom ahhoz, hogy élve kijussak ebből a teremből
Mutasd meg a lehetőségeket, vagy adj egy tippet
Nincs elég tér a köztünk lévő mérföldeken
Ó, nem, kezdődik
Itt jönnek az erőszak és a rágalom szentjei
Úgyhogy, mondd meg őszintén, te tényleg meglepődtél?
Olyan világban élsz, ahol az empátia lassan kihal
 
[Outro]
Mondj igazat, mondj igazat
Mondj igazat, mondj igazat
 

Bűn egy vigyorral

Nézd csak meg jól a gyötrelmet
Kényszerítve átadott idő felszabadítása
Kedvet kaptam a hazug megtalálásához
Feketelistás X egy lelkes ember hátán
Vannak rá módszereim, hogy megértsd
Nézel balra, jobbra
De én mögötted vagyok
Sosem vettem észre, amíg nem koncentráltam
Mindarra, amit tettél, azt mondtad
Te gyújtottad meg a kanócot a fejemben
 
Köszönöm, hogy emlékeztetsz rá, miért is vagyok beteg odabent
Kösz a mérget
Azt hitted, megbéníthat
Ezek a hegek
Amiket kaparászok
Tépkedek
Itt vannak
A bőröm alatt
Ahol te mindig is voltál
Köszönöm, hogy vigyorogva emlékeztetsz a bűnre
 
A hóhér a csavart 2 X 4-esen áll
Megépítetted a házadat
De elfelejtetted bezárni az ajtót
Odabent vagyok, fekete szempárral
Egy csipetnyi részvétem sincs
Nem veszem hasznát egy bocsánatkérésnek sem
 
Kedvet kaptam a hazug megtalálásához
Sosem vettem észre, amíg nem koncentráltam
Mindarra, amit tettél, azt mondtad
Te gyújtottad meg a kanócot a fejemben
 
KÓRUS
 

Idegen odabent

Ez a nap az eddigi legrosszabb lehet
Egyszerűen nem tudok fellélegezni, nem kapok levegőt
Mert elegem van, belefáradtam abba, hogy majd jobban leszel
Mégis honnan tudod, tán gondolatolvasó vagy?
 
Szóval, addig vegyél, amíg csak tudsz, hogy megfelelj az igényeknek
Az őrületem az, amiben te kiteljesedsz
Tépd hát ki a lelkemből, hogy a végén mindenki megtudja
Mi sosem voltunk barátok
 
Valaha is, érezted már magad annyira elveszettnek, nem szeretettnek legbelül
Hogy majdnem belehaltál?
Valaha is, léptél már ki a fényből, és rájöttél
Egy idegen van benned?
 
Ne rajtam töltsd ki a tudatlanságodat
Nem vagyok felkészületlen a féltékenységedre
És tudom, hogy azt hiszed, nem látom a jeleket
Mégis honnan veszed, tán vaknak tűnök?
 
Szóval, addig vegyél, amíg csak tudsz, hogy megfelelj az igényeknek
Az összeroppanásom az, amiben te kiteljesedsz
Tépd hát ki a lelkemből, hogy a végén mindenki megtudja
Én vagyok a törés, te pedig a megtört
 
Valaha is, érezted már magad annyira elveszettnek, nem szeretettnek legbelül
Hogy majdnem belehaltál?
Valaha is, léptél már ki a fényből, és rájöttél
Egy idegen van benned?
Egy idegen odabent
 
Valaha is, érezted már magad annyira elveszettnek, nem szeretettnek legbelül
Hogy majdnem belehaltál?
Valaha is, léptél már ki a fényből, és rájöttél
Egy idegen van benned?
Valaha is, érezted már magad elveszettnek legbelül?
Valaha is, léptél már ki a fényből, és rájöttél
Egy idegen van benned?
 

Rabok

(Soha többé, soha nem hátrálok meg, soha nem hátrálok meg
Soha többé, soha nem hátrálok meg, soha nem hátrálok meg)
 
Nem kívánnám ezt akárkinek
De úgy tűnik, veled egyezik az impluzusunk
Nem venném el ezt akárkitől
De úgy tűnik, neked tetszik a végeredmény
 
Összekötöm a pontokat, és te megmondhatod, mikor álljak le
De én inkább folytatnám, minthogy olyasvalami legyek, ami nem vagyok
 
A szokás rabjai vagyunk, nem tudunk nélküle létezni
Nem kell válaszolnunk senkinek
Üldözzük a nyulat, mint a szokás rabjai
És senki más nem tudja, honnan jövünk
És soha nem változik meg semmi, mert nem futamodok meg
Nincs szükség a pánikra, mert ugyanolyan végzetes vagy
A szokás rabjai vagyunk, nem kell válaszolnunk
Senkinek
 
Nem nyűgöz le akármi
De az adott körülmények között (Soha többé, soha nem hátrálok meg)
Te leszel a magányos, én megvédelek
Amikor már minden esélyedet eljátszottad
 
Összekötöm a pontokat, és te megmondhatod, mikor álljak le
De én inkább folytatnám, minthogy olyasvalami legyek, ami nem vagyok
 
A szokás rabjai vagyunk, nem tudunk nélküle létezni
Nem kell válaszolnunk senkinek
Üldözzük a nyulat, mint a szokás rabjai
És senki más nem tudja, honnan jövünk
És soha nem változik meg semmi, mert nem futamodok meg
Nincs szükség a pánikra, mert ugyanolyan végzetes vagy
A szokás rabjai vagyunk, nem kell válaszolnunk
Senkinek
 
A szokás rabjai vagyunk, nem tudunk nélküle létezni
Nem kell válaszolnunk senkinek
Üldözzük a nyulat, mint a szokás rabjai
És senki más nem tudja, honnan jövünk (Soha többé, soha nem hátrálok meg)
És soha nem változik meg semmi (Semmi nem változik)
Mert nem futamodok meg (Soha nem futok)
Nincs szükség a pánikra, mert ugyanolyan végzetes vagy
A szokás rabjai vagyunk, nem kell válaszolnunk
Senkinek
 
(Soha többé, soha nem hátrálok meg
Soha nem hátrálok meg, soha nem hátrálok meg, soha nem hátrálok meg...)
 

Ördög

Vedd fel, vedd fel, vedd fel
Vedd fel a telefont
Te magad mondtad, félsz az egyedülléttől
Te magad mondtad, hogy fel tudod törni a kódot
De a hallott statikus állapot önállóságra késztet
Remélem, készen állsz, kitartó vagy, keresztül törsz a terhen
A dráma, a trauma, nem játszd a primadonnát
Istenem, te magad mondtad, hogy sosem állnál le
Amíg meg nem érezted, ahogy a tű leesik
 
Ezért most pakolod a táskáid
Az összejövetel olyan húzós
És bárki megmondja, te mérgezed a hangulatot
De nincsenek hibák
Kivéve, amiket csináltál
Tudnod kell, hol a helyed
 
Mert hamarosan nehezebb lesz
Hamarosan beindul
Így van, mert lövöm, lendítem a napalmot
Vagyis, senki se mozduljon
Mert azért jöttem, hogy figyelmeztesselek
Az ördög a szomszéd szobában van
 
A csend, a csend
A vakító ultra erőszak
Kopogtat az ajtódon
Futkos össze-vissza
Mi lesz most?
A suttogások és sikolyok
A sztereotip profilalkotási rituálé
Gonosz és obszcén
 
Ezért most pakolod a táskáid
Az összejövetel olyan húzós
És bárki megmondja, te mérgezed a hangulatot
De nincsenek hibák
Kivéve, amiket csináltál
Tudnod kell, hol a helyed
 
Mert hamarosan nehezebb lesz
Hamarosan beindul
Így van, mert lövöm, lendítem a napalmot
Vagyis, senki se mozduljon
Mert azért jöttem, hogy figyelmeztesselek
Az ördög a szomszéd szobában van
 
Mert hamarosan nehezebb lesz
Hamarosan beindul
Így van, mert lövöm, lendítem a napalmot
Vagyis, senki se mozduljon
Mert azért jöttem, hogy figyelmeztesselek
Az ördög a szomszéd szobában van
(Nehéz, nehéz, nehéz)
Így igaz, az ördög a szomszéd szobában van
(Nehéz, nehéz, nehéz)
Így igaz, az ördög a szomszéd szobában van
(Nehéz, nehéz, nehéz)
Vagyis, senki se mozduljon
Mert azért jöttem, hogy figyelmeztesselek
Az ördög pontosan melletted van
 

A kedvemért

Úgy rémlik, mintha tegnap
Lett volna egy álom a szemedben
És egy mosoly az arcodon
És most újra hiányolom azokat a napokat
Igen, újra hiányoznak azok a napok
 
És elfejtettem, valójában mi is állt az útjába
Talán a nap, ami nem ragyogott
Az lehet a felelős
Mert most újra zuhog rám az eső
Igen, újra zuhog rám
 
Paradoxon
A kulcs, amit elhajítottál
Nyilvánvaló
Hogy, amit elvesztettél, az én vagyok
A kedvemért, kérlek
 
Ne lassíts le
Ne tarts fel
Jelenetet rendezünk
És ebből elég volt
Legyünk őszinték
Az ígéreted
Sosem akartad tartani
 
Én bevállallak
Kihívlak
Itt már semmi sem maradt
A számunkra
Legyünk őszinték
Ígérem
Sosem nézek vissza
A kedvemért
A kedvemért
 
Mondj valamit, ami a legjobb esetben is költői
Hitesd el velem, hogy volt olyan időszak, amit legalább szerettél
És többé sosem kérdezlek
És többé sosem kérdezlek
 
Azokról a pillanatakról az emlékekből
Soha nem mondhatja senki, hogy nekünk sosem volt múltunk
De ezt mind magam mögött hagyom
És semmi sem változtathat ezen
 
Paradoxon
A kulcs, amit elhajítottál
Nyilvánvaló
Hogy, amit elvesztettél, az én vagyok
A kedvemért, kérlek
 
Ne lassíts le
Ne tarts fel
Jelenetet rendezünk
És ebből elég volt
Legyünk őszinték
Az ígéreted
Sosem akartad tartani
 
Én bevállallak
Kihívlak
Itt már semmi sem maradt
A számunkra
Legyünk őszinték
Ígérem
Sosem nézek vissza
A kedvemért
A kedvemért
 
Paradoxon
A kulcs, amit elhajítottál
Nyilvánvaló
Hogy, amit elvesztettél, az én vagyok
A kedvemért, kérlek
 
Ne lassíts le
Ne tarts fel
Ne lassíts le
Mert ebből elég volt
 
Ne lassíts le
Ne tarts fel
Jelenetet rendezünk
És ebből elég volt
Legyünk őszinték
Az ígéreted
Sosem akartad tartani
 
Én bevállallak
Kihívlak
Itt már semmi sem maradt
A számunkra
Legyünk őszinték
Ígérem
Sosem nézek vissza
A kedvemért
A kedvemért
 
Sosem nézek vissza
A kedvemért (a kedvemért)
A kedvemért
 

Második esély

Versions: #2
A szemeim tágra nyílva
Egyébként végigcsinàltam a napot
Nézem a kinti világot
Mellesleg kihagyom a mai napot
 
Éppen most láttam a Halley-üstököst, integetett
és azt mondta, 'miért vesztegelsz mindig egy helyben?“
Még a férfi a holdon is eltűnt valahol a sztratoszféràban
 
Mondd meg anyámnak, mondd meg apámnak, megtettem a legjobbat, ami tőlem tellett
Hogy ràèbresszem őket, ez az én életem, remélem megértik
Nem vagyok mérges, csak azt mondom
Néha az isten veled egy második esély
 
Kérlek egy könnycseppet se ejts miattam,
Nem félek attól amit el kell mondanom
Ez az én egy és egyetlen hangom
Úgyhogy figyelj nagyon, csak a mai napon
 
Éppen most láttam a Halley-üstököst, integetett
és azt mondta, 'miért vesztegelsz mindig egy helyben?“
Még a férfi a holdon is eltűnt valahol a sztratoszféràban
 
Mondd meg anyámnak, mondd meg apámnak, megtettem a legjobbat, ami tőlem tellett
Hogy ràèbresszem őket, ez az én életem,
Remélem megértik
Nem vagyok mérges, csak azt mondom
Néha az isten veled egy második esély
 
Itt a lehetőségem
Ez a lehetőségem
 
Mondd meg anyámnak, mondd meg apámnak, megtettem a legjobbat, ami tőlem tellett
Hogy ràèbresszem őket, ez az én életem, remélem megértik
Nem vagyok mérges, csak azt mondom
Néha az isten veled egy második esély
Néha az isten veled egy második esély
Néha az isten veled egy második esély
 

A Neve Alice

(Ha lenne egy saját világom, minden ostobaság volna. Semmi sem lenne az, ami, mert minden az, ami nem)
 
Meghívlak egy világba, ahol nincs olyan dolog, mint idő
És minden teremtmény alkalmas arra, hogy megváltoztassa a tudatállapotodat
És a lány, aki üldözte a fehér nyulat, megitta a bort és bevette a tablettát
Kizárta magát a pokol tornácára, hogy meglássa, milyen érzés is
Kilépni az erényedből
Soha senki sem tud bántani, vagy legalábbis azt mondják
 
A neve Alice (Alice)
Bemászik az ablakon
És megformálja az árnyakat
Alice (Alice)
És bár álmodik, tudja
 
Néha a kíváncsiság megöli a lelket, de a fájdalmat meghagyja
És az ártalmatlanság minden cseppje az agyában maradt
És a tükrön keresztül látjuk, hogy hálásan visszatért
De most le a fejével, félem mindenki aggodalmát
Látod, nincs is igazi vég
Ez csak a kezdet
Gyere ki és játsszunk
 
A neve Alice (Alice)
Bemászik az ablakon
És megformálja az árnyakat
Alice (Alice)
És bár álmodik, tudja
Feloldotta a jelentést neked
Ennek a királyságnak a jó megszabadulása, jó szabadsága és ártatlansága
Tisztán ledöntötte ezt a világot
 
A neve Alice (Alice)
Bemászik az ablakon
És megformálja az árnyakat
Alice (Alice)
És bár álmodik, tudja
Feloldotta a jelentést
 
Feloldotta a jelentést neked
 
(Ellenkezőleg, ami van, az nem lenne
És ami nem lenne, az lenne. Látod)