2020.12.17.
A Gyűrű Királya
A vidéktől, ami tejjel-mézzel folyik,
A földig, ahol a gonosz szeme ragyog.
Messze-messze a menedéktől és az otthontól
A kupola titkát kutatva
Amikor a nap utolsó sugarai a tengerre vetülnek
Meglátom, hogy a tükröződésük a kulcs
Megmutatják a bejáratot, az erőfeszítés nem volt hiábavaló
Lesétálok a csarnokba, ahol a bölcsesség az úr
A Gyűrű Királyához!
A szent helyen térdre rogyok,
Világosság Ura, könyörgök, nem e tudnád,
Megkönnyíteni a szívem, és segítenél felfedni
A rejtélyt, hogy feltörjem a pecsétet.
Amikor a nap utolsó sugarai a tengerre vetülnek
Meglátom, hogy a tükröződésük a kulcs
Megmutatják a bejáratot, az erőfeszítés nem volt hiábavaló
Lesétálok a csarnokba, ahol a bölcsesség az úr
A Gyűrű Királyához!
Hosszú ideje már, hogy egy halandó
Megpróbálja kifürkészni az élet értelmét.
Amit tudnod kell, hogy minden ember végzete
A saját kezében nyugszik.
2020.12.17.
Sagon kardja
Réges-régen, egy messzi messzi földön,
egy gonosz sárkány szállt le Sagon békés városára.
Felégette a földeket a lángoló leheletével,
elsötétítve az eget.
Kétségbeesésükben a lakók a fény isteneihez imádkoztak,
akik megkönyörültek rajtuk, és küldtek nekik egy öreg, vak fegyverkovácsot.
Begyújtotta a kohót, és ütni kezdte a vasat,
az üllő zengett, az acél izzani kezdett.
Hét nap és hét éj után belemerítette az acélt
egy üst emberi vérbe.
Ahogy a vér szelleme megkeményítette a vöröslő acélt,
a fegyverkovács összesett és meghalt.
És a nap ragyogó sugara tükröződött,
a csodálatos fegyver ezüstös pengéjén.
Sagon kardján, ha ha ha ha
Asgard hercege, fogd e kardot,
törd szét a láncaink, hozz fényt az árnyékba.
Bízz a fémben és az erődben,
a fele királyság a tied lesz.
Régen volt idő,
mikor mindnyájan békében éltünk.
Most mind szolgái vagyunk,
ennek a vérszomjas szörnynek!
Sagon kardja, acélból kovácsolva
vérrel megáldva,
Ments meg bennünket a zsarnokságtól!
Sagon kardja, döfd át a fekete sárkány szívét,
öld meg a bestiát és tégy minket szabaddá!
Szembenézve a sárkány gonosz szemével,
füst sötétíti el az eget.
Emeld a fegyvered, indulj harcba
erős fém, éles acél harapással.
Vágd, a hüllő húsát
ragacsos vér folyik a kezeden.
Harcolj! Soha ne hátrálj meg!
Amíg a feje nem fekszik a porban.
Sagon kardja, acélból kovácsolva
vérrel megáldva,
Ments meg bennünket a zsarnokságtól!
Sagon kardja, döfd át a fekete sárkány szívét,
öld meg a bestiát és tégy minket szabaddá!