2018.12.24.
Még a legnyugodtabb pillanatokban is (1977)
Még a legnyugodtabb pillanatokban isTudni szeretném, mit kell tennem
És habár a nap ragyog,
Mégis esőt érzek - ami ismét erre jön, drágám
És bár te megmutattad nekem,
Szívem hangulata bizony ingadozik,
Mert van egy kétségből font árnyék, amely nem hagyja, hogy túl hamar rád találjak.
Az a zene, amit te adtál nekem,
Maga a lelkem nyelvezete:
Uram, veled szeretnék lenni.
Nem hagynál engem a hűvösből megérkezni?
Ne hagyd eltűnni a napot
Ne hagyd eltűnni a napot
Ne hagyd a napot eltűnni hagyni,
Nem korán érkeztél meg hozzám?
És ha mégis ragyognak a csillagok,
Az óceán pedig mély, én biz' csak aludni térek, drágám.
Ha pedig megalkotok egy nyugodt mozdulatot,
Abban te fénylő csillaggá változol, ugye, drágám?
Suttogásod titkot mesél,
Nevetésed élvezete nevetést ígér.
És az a csodának az érzése is, hogy a Természet saját kicsiny gyermeke vagyok.
De a könnyek még ömlenek
Mégpedig egyenesen az égből
Hát azért sok van belőlem, hogy a mélybe kell menjek - mielőtt a magasba emelkedem.
Ne hagyjátok a napot eltűnni,
Ne hagyjátok a napot eltűnni,
Ne hagyjátok a napot eltűnni hagyni,
De nem: nem hagyhatjátok az életet eltűnni!
Mondjátok, hogy nem hagyhatjátok el az én életemet -
Mondjátok, hogy nem hagyhatom el
Mondjátok, hogy nem tehetem, kérlek, hadd maradjak, kérlek,
Mondjátok, hogy nem tehetem, kérlek, hadd maradjak, kérlek,
Uram, nem jössz el, és nem kapcsolódsz az életembe,
Uram, nem jössz el, és nem kapcsolódsz az életembe,
Uram, ne menj el tőlem
És még ha a dal le is zárult,
Merre is jártam - vagy csak álom volt az?
És bár ajtód mindig nyitva,
No, hol is kezdjem - szóval beléphetek hozzád, drágám?