A keresés eredménye

Az örök ősz

Click to see the original lyrics (English)
Komor napok közelednek,
a nyár tüze már nem hevít.
A téli szél is zordabb lesz
most, hogy többé már nem vagy itt.
 
Nézem, ahogy a madárhad
délnek szállva tovatűnik

Éjszakák fehér szaténban

Versions: #2
Éjszakák fehér szaténban, sosem érnek véget,
levelek, amelyeket megírtam, de sosem akartam elküldeni.
Szépség, amelyet nem vettem észre ezekben a szemekben azelőtt,
csak ami az igazság, arról nem beszélhetek többet.
 
Mert szeretlek, igen szeretlek, ó, hogy mennyire szeretlek.
 
Bámulom az embereket, néhányan kéz a kézben,
nem érthetik meg, min megyek keresztül.
Néhányan megpróbálják elmagyarázni, de ezek a gondolatok nem védenek meg,
hogy ami lenni akarsz, azzá válsz végül.
 
És szeretlek, igen, szeretlek,
ó, hogy mennyire szeretlek, ó, hogy mennyire szeretlek!
 
Éjszakák fehér szaténban, sosem érnek véget,
levelek, amelyeket megírtam, de sosem akartam elküldeni.
Szépség, amelyet nem vettem észre ezekben a szemekben azelőtt,
csak a mi az igazság, arról nem beszélhetek többet.
 
Mert szeretlek, igen, szeretlek,
ó, hogy mennyire szeretlek, ó, hogy mennyire szeretlek!
És szeretlek, igen, szeretlek,
ó, hogy mennyire szeretlek, ó, hogy mennyire szeretlek.
 
Lélegezz mélyeket
a sűrű homályban,
figyeld, ahogy elhalványulnak a fények
minden szobában!
Szoba-konyhás emberek,
visszatekintenek, keseregnek:
újabb értelmetlen nap,
csökkenő energia.
 
Szenvedélyes szerelmesek
válnak eggyé,
magányos férfi szerelem után sír,
és nincs senki,
egy újabb anya, aki felemeli,
megszoptatja a fiát,
idős emberek
sírják vissza a fiatalságukat.
 
Jeges szívű golyó
hozza el az éjszakát,
elszippantja a színeket
a szemünk elől,
a vörös is szürke, és
a sárga fehér
de mi eldönthetjük,
melyik valós,
és
melyik illúzió.
 

Μελαγχολικός άνθρωπος

Είμαι ένας μελαγχολικός άνθρωπος, αυτό είμαι,
Όλος ο κόσμος με περιβάλλει και τα πόδια μου βρίσκονται στο έδαφος.
Είμαι ένας πολύ μοναχικός άνθρωπος, κάνοντας αυτό που μπορώ,
Όλος ο κόσμος με εκπλήσσει και νομίζω ότι καταλαβαίνω
Ότι πρόκειται να συνεχίσουμε να μεγαλώνουμε, να περιμένουμε και να δούμε.
Όταν όλα τα αστέρια πέφτουν
Στη θάλασσα και στο έδαφος,
Και θυμωμένες φωνές φέρνουν τον άνεμο,
Μια δέσμη φωτός θα γεμίσει το κεφάλι σου
Και θα θυμάσαι όσα ειπώθηκαν
Από όλους τους καλούς άντρες που ο κόσμος αυτός είναι γνωστός.
Ένας άλλος άνθρωπος είναι αυτό που θα δείς,
Ποιος μοιάζει με εσένα και μοιάζει με εμένα,
Και όμως με κάποιο τρόπο δεν θα αισθανθεί το ίδιο,
Η ζωή του έφτασε στη δυστυχία, δεν σκέφτεται σαν εσένα και εμένα,
Γιατί δεν μπορεί να δει αυτό που εσύ κι εγώ μπορώ να δω.
 

Melankolikus ember

Egy szomorú szivar vagyok, az vagyok, kimondhatom
A Világ bekerít, nem hagyom, lábaim a Földig lelógatom.
Nagyon magányos vagyok, csendben végzem dolgom.
Kezdem érteni, de néha elcsodálkozom a világon
Majd meglátod növünk még én... és kíváncsiságom.
 
Mikor az összes csillag zuhan a magányba
A földre és a nagy óceánba.
Mogorva morajok szállnak szél szárnyán
Egy fénysugár betölti elméd aranysárgán.
Eszedbe jut mit őseink beszéltek
Sokjóemberek, kik e világon éltek.
Más embert fogsz majd látni.
Hasonlít mindkettőnkre: talmi
Valahogy Ő ,már nem érzi ugyanazt,
Élete sok nyomorúságot fakaszt
Nem úgy gondolkodik mint te meg én
Mert ő nem láthatja azt mit két egyén,
az élet végén