2020.12.27.
A felüljárón túl
Ez pofon egyszerű,És ennél jobban már nem tudom elmagyarázni,
Csak a ma, az autópálya,
És a fájdalom ami mellettem tart,
A süllyedő lelkek élénksége,
Megfeszíti a telefonpózna kábelét,
Könnyű ezt nem észrevenni.
Átutazhatod a világot,
Az univerzumot,
Mi ugyanannak a fénynek vagyunk az árnyékai,
És meg nem történtté válik,
Ezért elfutsz,
Amíg én próbálok rájönni,
Egy meghívás, csak hogy felejtsünk,
De én még nem végeztem, nagy terveim vannak.
Hagyd most ezt Édes, és vond le a konzekvenciákat.
Kimosva és kifakulva mint egy fénykép,
És én kitalálom a neved a felüljárón túl,
Ilyen egyszerű.
Pofon egyszerű,
Amit elvesztettem, azt megőrzöm a szívemben az utolsó napig,
És kézbesítem a szikrám,
A sötétségen keresztül,
Az angyaloknak a hamutartóba,
Kell a reménytelenség érzése,
De ahogy a vizes aszfalt tükröződik,
A függöny feltárul és...
Egynap majd megtalálsz az oldaladon állva,
Egy régi fényképen jól elbújva,
És látni fogod a neved felfirkantva a felüljárón túl,
Ez pofon egyszerű.
De az egyszerűség elég nehéz mostanság,
Elég nehéz...
Egynap majd megtalálsz az oldaladon állva,
Egy régi fényképen jól elbújva,
És látni fogod a neved felfirkantva a felüljárón túl,
Egynap majd megtalálsz az oldaladon állva,
Egy régi fényképen jól elbújva,
És látni fogod a neved felfirkantva a felüljárón túl,
És ez pofon egyszerű,
De az egyszerűség elég nehéz mostanság,
Elég nehéz...
Elég nehéz...
Elég nehéz...