2022.10.11.
A faterom egy hobó volt
Szeptember harmadika volt,Arra a napra örökké emlékezni fogok, bizony ám,
Mert azon a napon halt meg az apám.
Nem láttam őt soha, sanszom sem volt személyes találkozóra,
Semmi jót, rendre csak rosszakat hallottam róla,
Mama, bízom benned, mond el nekem az igazságot.
Anya lesütött szemekkel, így szólt:
'Fiam, apád egy hobó volt,
Ahol épp érte az este ott volt az otthona
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
'Apád egy hobó volt, fiam,
Amire álomra hajtotta fejét az volt a vánkosa
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
Bizony, bizony.
Hé, Anyu, igazak a szóbeszédek?
hogy a fater egy napot sem dolgozott életében?
És mama, a városban arról szól a fáma
hogy a faternek, egy másik nőtől is van három pulyája,
és ez így nincs rendben.
Hallottam egyesektől, ez is helyi pletyka, hogy a fater süketel az áruház előtt,
a lelkek megmentéséről és közben lejmol,
lopás az Úr nevében és vásárlás hitelből
Anya csak lehajtotta a fejét, és így szólt:
'Fiam, apád egy hobó volt,
Ahol épp érte az este ott volt az otthona
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
'Apád egy hobó volt, fiam,
Amire álomra hajtotta fejét az volt a vánkosa
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
Jaj!
Hé, Anyu, azt hallottam, hogy a papa, önmagát ezermesternek tartotta.
Mondd, ezért került apa nagyon fiatalon koporsóba?
A mendemonda szerint a fater koldult, kölcsönkért, lopott, hogy rendezni tudja számláit,
Hé, Anyu, az is pusmogják, hogy a fater nem volt a legélesebb kés a fiókban.
Idejének nagy részét nők hajkurászásával és piálással töltötte.
Anyu, bízom benned, mond el nekem az igazságot.
Anya könnyes szemmel felnézett, és így szólt:
'Fiam, apád egy hobó volt,
Ahol épp érte az este ott volt az otthona
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
' Apád egy hobó volt, fiam,
Amire álomra hajtotta fejét ott volt a vánkosa
És amikor meghalt, itt hagyott minket magunkra.'
' Mondom neked, Apád egy hobó volt, fiam,
Ahol utolérte az este ott volt az otthona.
És egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra.