2017.07.27.
Áldozd fel a szívedet
El akartam hinni, hogy nem lesz több pokol
Azonban, az emberiség legrosszabb napja mindig hirtelen jön
A dörömbölés az ajtón folytatódik, ahogy nagyon zaklatják
A hívatlan legrosszabb nap úgy jön, mint egy rémálom
Akik elárulják a múltat
Ők az ellenség, akiket el kell pusztítani
Azon a napon, miféle arc és szemek
Fognak kiszúrni minket?
Mit kell eldobnunk, hogy keresztül jussunk ezen a rémálmon?
Azt sem bánom, ha az életet és lelket kell odaadnom
Áldozd! Áldozd! Áldozd fel a szívedet!
Minden áldozat ezért a pillanatért volt!
Áldozd! Áldozd! Áldozd fel a szívedet!
Saját kezeiddel vágd az utat a jövő felé!
2017.07.27.
Ez a gyönyörű, kegyetlen világ
Az álmod ott van, ahol a szíved
Ez valami törékenyebb, mint maga az élet
Nem számít, hányszor dobod el, mindig megtalálod
Szóval most nyugodj békében
A lüktető késztetésed meggyalázta a kívánságodat
És amint elfelejtkezel erről, újra visszaemlékszel rá
Ebben a gyönyörű és kegyetlen világban
Csak akkor kérdezzük 'miért', mikor még életben vagyunk
Ah, mit fogunk megvédeni
Erősségünkkel és gyengeségünkkel? Ha az értelem
Már nem létezik
Az ég szomorúnak néz ki
Hamuk és délibábok szállnak fel
Megfagysz a meleg szavakban
Szóval most aludj körültekintetően
A hozzád tapadó fantáziák elrejtik bánatod
És amint kiszabadul, újra leszorítják
Ebben a gyönyörű és kegyetlen világban
Csak könyöröghetünk a halálnak, hogy 'várjon”…
Ah, röpképtelen köpönyegforgatók vagyunk
Nem tudjuk, hogy az igazság
Gyönyörűbb-e a hazugságoknál vagy sem
Ha dalok volnánk
Akkor képesek lennénk teljes sebességgel hajózni a szélben,
És reményt hozni sikeresen
Valakinek odakint…
Ebben a gyönyörű és kegyetlen világban
Csak akkor kérdezzük 'miért', mikor még életben vagyunk
Ah, mit fogunk megvédeni
Erősségünkkel és gyengeségünkkel? Ha az értelem
Már nem létezik