2023.03.24.
Ő az enyém volt
Nem egyszerű kimondaniHogy gyakran magamra se ismerek
Hogy ezek a cipők és ez a kötény
Az a hely és a vendégei
Többet vettek el tőlem, mint amennyit adtam
Nem könnyű tudni
Hogy egyáltalán nem hasonlítok arra, aki voltam, bár igaz
Sose voltam a figyelem édes közepe
Még mindig emlékszem arra a lányra
Nem tökéletes, de igyekszik
Jószívű, de hazudik
Szigorú önmagával
Letört és nem kér segítséget
Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Ő mindez, összekeverve és egy gyönyörű pitébe sütve
Már elment, de valaha ő az enyém volt
Nem ezt kértem
Néha az élet csak úgy belopózik a hátsó ajtón
És kiváj egy embert és elhiteti veled, hogy az egész igaz
És most itt vagy nekem te
És nem akartalak téged
Ha őszinte vagyok, tudom, hogy az egészet visszaadnám
Egy esélyért, hogy újrakezdhessem és átírjak egy-két végződést
Annak a lánynak, akit ismertem
Aki épp elég felelőtlen
Akit megbántanak, de megtanul bekeményíteni
Mikor megsebzi és kihasználja egy férfi, aki nem képes a szeretetre
És akkor ő ott ragad
És megijed az élettől
Mi napról napra benne fejlődik és rá nem ébreszti
Hogy harcoljon, csak egy kicsit, hogy visszahozza azt a tüzet a szemében
Ami elveszett, de valaha az enyém volt
Valaha az enyém volt
Rendetlen, de kedves
Legtöbbször magányos
Ő mindez, összekeverve és egy gyönyörű pitébe sütve
Már elment, de valaha ő az enyém volt