2018.07.26.
Depresszióval élni
Felveszem az új szoknyámatFutni kezdek, 1, 2, bárhova mehetek
Még ha nincs is kijelölve az utam
Nincs szükségem bonyolult tweetekre
A saját szavaimat fogom használni
Még azokon a reggeleken is, mikor minden reménytelen
Mutogattam az emberekre, akik megbotlottak
És kövekkel dobáltam őket
Az az egy szó, még most is
Újra és újra téged üt
A mai érzéseim kitisztultak,
Leírom hát őket, nehogy elfelejtsem
Ah, kezd eltűnni az érzés
A homályt, mely mindennapjaim része,
Kiszínezem a kedvenc dalaimmal, de
Sehol, sehol, sehol sem találom
A tegnapi lelkesedésemet
Egyszerűen hozzászoktam a kedvességhez,
És elnyomtam az embereket
Téged, és azt a fájdalmat
Tudod, én valóban azt hittem, hogy megértettem
Itt vagy, s én boldog vagyok
Ebben a pillanatban boldog vagyok
Az indok, nos, igazából nincs is semmiféle
Egyszerűen csak boldog vagyok
A depresszió és az öröm közepett
Tudod, én,
Én még nem éltem eleget