Noemi - dalszöveg fordítás
Csak szavak
Úgy érezni, hogy mindig ott maradsz, ahonnan elindultál
És becsukni az ajtót, hogy a világot a szobán kívül hagyhasd
Belegondolni, hogy te vagy az ok, amiért élek
Szerelem ez, vagy nem az?
Keresni az egyensúlyt, ami minden alkalommal eltűnik, amikor beszélünk
És úgy tenni, mintha boldogok lennénk az élettel, ami nem olyan, mint amilyet akartunk
És aztán hagyni, hogy a nosztalgia magától elmúljon
És megfogni a kezed és újra azt mondani neked...
Csak szavak
Csak szavak
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak
Remélni, hogy hamar eljön a holnap
és szertefoszlat minden gondolatot
Hagyni, hogy az idő múlása
Mindent egy kicsit világosabbá tegyen
Mert a mi életünk végül is
Semmi más, mint
Egy örök pillanat, egy pillanat
Köztem és közted
Csak szavak
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak
Csak szavak, szavak, szavak, szavak...
És most úgy gondolom, hogy az idő, amit veled eltöltöttem
Örökre megváltoztatott minden részemet
Mindentől fáradt vagy és én nem tudom mit mondjak
Nem találunk okot már a veszekedésre sem
Túlságosan távol vagyunk, távol egymástól
De érzem, hogy a félelmeid egy kicsit az enyémek is
Szorosan szeretnélek ölelni és azt mondani neked, hogy nincs semmi
Már csak ismételgetni tudom neked...
Csak szavak.
Csak szavak, a mi szavaink
Csak szavak. a mi szavaink
Csak szavak
Csak szavak, szavak, szavak, szavak
Csak szavak...
Az előadó további dalszöveg fordításait megtalálhatod a következő linken:
NoemiAz oldalon található minden zeneszöveg magyar fordítás másként dalszöveg fordítás vagy lyrics fordítás csak személyes és oktatási célokra használható fel.
Minden dalszöveg tulajdon és szerzői joga a szerzőket vagy a szám tulajdonosait illeti.
További dalszöveg fordítások
2024.10.17.
Áruló
Click to see the original lyrics (Bulgarian)
Történeteket mondtak nekem rólad,
ne szeresd, mert ő csak időszakos,
Elaludtam, és azt álmodtam, király vagy,
hogy mindent megadnál, mindent megadnál
Azt álmodtam, hogy hagytál egy üzenetet,
hogy minden köztünk hiba volt,
és terjeszted rólam a hírt,
újra egyedülálló, újra egyedülálló vagyok
Hallgass ide, megcsallak,
gyerünk, ölj meg,
mert megsértettem a büszkeségedet,
előtte te csináltad ezt.
A barátaiddal az asztalnál
szidj és számolj be
minden szemétségedről,
hogyan áll bosszút egy nő
Kisírtam a szemem az elválásunkkor,
utánad azt gondolták, megőrültem,
hittem benned, de te árultad magad,
számomra király voltál, de te elárultál.
Megbocsájtom az összes sértésedet,
amiket azért mondtál, hogy lekicsinyíts.
Megbocsájtom az összes hazugságodat,
amelyekkel bombáztál, de többé nem fáj
Hallgass ide, megcsallak,
gyerünk, ölj meg,
mert megsértettem a büszkeségedet,
előtte te csináltad ezt.
A barátaiddal az asztalnál
szidj és számolj be
minden szemétségedről,
hogyan áll bosszút egy nő
Hallgass ide, megcsallak,
mert megsértettem a büszkeségedet.
Hallgass ide, megcsallak,
gyerünk, ölj meg,
mert megsértettem a büszkeségedet,
előtte te csináltad ezt.
A barátaiddal az asztalnál
szidj és számolj be
minden szemétségedről,
hogyan áll bosszút egy nő
2024.10.17.
A temető kapuja
Click to see the original lyrics (English)
Atyám, Atyám, ez valami összeesküvés?
Bűntelenül feszítettek keresztre
Egy kép van alattam, nézd
Életünk nagy terveit vetítve
Oly valószerűtlen minden, amit látok
Félember lettem ezen a világon
S fájdalmam már csak az álmom
Az Atya rám nézett
Nem lepte könny szemét
Nem volt számára új a kép
De nem kérdeztem, miért
Emlékszem még
A szeretetre, mely lelkünkben
Eskü által fogantatott
Most itt állok a zuhogó esőben
S előttem csak szép
Derült arcod ragyog
Azt hiszem
Ifjúságom te voltál, ki elvette
S én, ki önként eladta
E csodás gyönyörnek
Melyet együtt leltünk meg
Csak kín lett hagyatéka
És amikor meghaltál
Minden könnycsepp bennem maradt
Mert gátat szabott büszkeségem
De érzem, hogy magaddal vitted egy részem
S most megroskadok emléked súlya alatt
Hidd el nekem
Kinyitom szívem ajtaját
S átlépem
A temető kapuját
Néha egyedüllétemben
Hangosan elmélkedem
Vajon figyelsz-e engem fentről
Egy távoli, messzi helyről
Vissza kell fordítanom életem
A múltban többé nem élhetek
Lelkemet fel kell szabadítsam
Hogy újra a sajátomé legyen
Mindezen bonyolult
Nehéz éveken át
Mindent egyedül csináltam
Körül se néztem, nem is próbáltam
Megtalálni helyem ebben a világban
És amikor meghaltál
Sírnom kellett volna, hogy némi fájdalomtól magam megkíméljem
Mert magaddal vitted egy részem
S emléked maradt csupán nékem
Az volt, ahogy voltunk régen
Az esélyem, hogy a lelkem megmentsem
De már hiába minden vesződségem
Hidd el nekem
Kinyitom szívem ajtaját
S átlépem a temető kapuját
Az volt, ahogy voltunk régen
Az esélyem, hogy a lelkem megmentsem
De már hiába minden vesződségem
Hidd el nekem
Kinyitom szívem ajtaját
S átlépem a temető kapuját
2024.10.17.
Színleld a halálod
Click to see the original lyrics (English)
Néhányan néznek, néhányan imádkoznak
De a fények is elhalványulhatnak
Néhányan remélnek, néhányan fizetnek
De maradnunk miért kell?
Mert még itt is félünk a zúzódásoktól
Vagy bármilyen választott nyomorúságtól
Te nézni szeretsz, mi pedig használni
És vesztésre születtünk mi.
A vereséget választom, tovább állok
És itt hagyom ma e helyet józanul
Néhányan aludni szeretnek még mi játszani
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
Te a szívet akarod, vagy hogy megmentsenek
De még a jófiúk is fizetnek
Így hát nézd a hátam és tartsd a pengét
Azt hiszem ez majd lecsendesít.
Szóval színleld a halálod vagy 'rajtad szárad'
És hagyd a lámpákat égve, ha maradsz
Vedd le ruháid és álmodd, hogy hamisak
Rajta, érezd mind e gyalázatot.
A vereséget választom, tovább állok
És itt hagyom ma e helyet józanul
Néhányan aludni szeretnek még mi játszani
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
Csak add nekem mind e fájdalmat
Csak add nekem mind e fájdalmat
Csak add nekem mind e fájdalmat
A vereséget választom, tovább állok
És itt hagyom ma e helyet józanul
Néhányan aludni szeretnek még mi játszani
Csak nézz mind erre a fájdalomra.
2024.10.17.
Das Eigentum
Da bin ich noch: mein Land geht in den Westen.
KRIEG DEN HÜTTEN FRIEDE DEN PALÄSTEN.
Ich selber habe ihm den Tritt versetzt.
Es wirft sich weg und seine magre Zierde.
Dem Winter folgt der Sommer der Begierde.
Und ich kann bleiben wo der Pfeffer wächst.
Und unverständlich wird mein ganzer Text
Was ich niemals besaß wird mir entrissen.
Was ich nicht lebte, werd ich ewig missen.
Die Hoffnung lag im Weg wie eine Falle.
Mein Eigentum, jetzt habt ihrs auf der Kralle.
Wann sag ich wieder mein und meine alle.