A keresés eredménye oldal 17

The men of my life

You bathed me and put to sleep
Lifted me back on top of my bike
Healing scratches by breathing on them
When I felt bad and was defying
I found a firm shoulder
A line for my life you showed
 
The men of my life, strong and tender
The men of my life, great and small
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 
You listened and waited
Breaking down my uncertainty
Loving right, you tamed me
 
The men of my life, strong and tender
The men of my life, great and small
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 
In the swing of a playground small carrier of light
The speed and laugh, the bliss on bottom of my tummy
I hold you on my lap, you're always part of me
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 
The gift of time,
The gift of heart,
 
The gift of time,
The gift of heart,
that fears nothing, that fears nothing
 

Otthon zöld, zöld füve

Az öreg szülőváros ugyanúgy néz ki,
Ahogy lelépek a vonatról,
És ott fogad a mamám és papám
Lenézek az útra, és ott fut Mary
Aranyhaj és cseresznye ajkak
Jó megérinteni az otthon zöld, zöld füvét
 
Igen, mind eljöttek, hogy köszöntsenek,
A kéz kinyúlik, édesen mosolyogva
Jó megérinteni az otthon zöld, zöld füvét
 
Az öreg ház még mindig áll,
Bár a festés repedezett és száraz
És ott van az öreg tölgyfa amin játszottam
Lent az ösvényen sétálok majd az édes Marymmel
Aranyhaj és cseresznye ajkak
Jó megérinteni az otthon zöld, zöld füvét
 
Aztán felébredek és ránézek
A négy szürke falra, ami körbevesz
És rájövök, igen, csak álmodtam
Ott van egy őr és ott van egy szomorú, öreg pap
Kéz a kézben fogunk sétálni hajnalban
Újra meg fogom érinteni az otthon zöld, zöld füvét
 
Igen, mind el fognak jönni, hogy köszöntsenek
Annak az öreg tölgyfa árnyékában
Ahogy eltemetnek az otthon zöld, zöld füve alá
 

Az élet vászna

Ezernyi jel halt ki
Amely a fénnyel utazott
Fordítsd le ezt a rejtélyt
Amely eltakarta szemeimet
Fogadd be a közelgő félelmet
És megjelenik a bátorság
A halál egy bizonyosság
A közeledbe férkőzik
 
Elengedni végzetes
 
Egyesítve a szétszakadt rímeket
Amelyeket látomások osztanak ketté
Megfestve az emlékeimet
Amelyek beszínezték életemet
 
Valahol, egy biztonságos és védett helyen
Örökké elmenekítve
 
A napfényben ragadva
Várva a válaszra
Egy mag, amely kicsírázott
Egy újabb lap íródott tele, befejezve a levelet
Gyere haza, és térj vissza az élet vásznához
 
Formák és határok
Nem fognak eltűnni
Bogozd ki a rejtélyt
És új gömbök lépnek színre
 
Jóval és rosszal szembesülve
Közben várva az életre
Nem lehet megváltoztatni ezt a végzetet
A függöny bezárul
 
Miközben leveleid lehullottak
A Föld megnyílt
 
A napfényben ragadva
Várva a válaszra
Egy mag, amely kicsírázott
Egy újabb lap íródott tele, befejezve a levelet
Gyere haza, és térj vissza az élet vásznához
 
Lezuhansz
Miközben a szerencsém még mindig velem van
Biztonságban vagyunk a földön
Itt az idő új emlékeket találni
 
A foltok életre kelnek, ahol megszáradt a festék
Felette lebegsz lenézve, kinyúlva értem
Elképzelve egy gyönyörű jelenetet, ami istenséget formál
 
A napfényben ragadva
Várva a válaszra
Egy mag, amely kicsírázott
Egy újabb lap íródott tele, befejezve a levelet
 
Haza fogok jönni
A napfényben vagyok
A kérdések meg lettek válaszolva
Egy új élet karja nyúlik ki
Az utolsó lap betelt, elküldve a levelet
Gyere haza
És eléneklem neked a dalt, amely megfestette életed vásznát
 

Augusztusi szelek

Amikor az augusztusi szelek másfelől fújnak,
a halászhajók megindulnak a tengeren,
figyelem őket, amíg el nem tűnnek a szemem elől.
A tél hamarosan bekopogtat,
nézem őket, amint egybeolvadnak az éjszakával,
az augusztusi hold alatt.
 
Senki sem tudja, hogy ide jövök,
van, amit nem mesélek el senkinek.
Nem tudom megmagyarázni, miért,
könnyeket csal a szemembe,
vagy az évszakok körforgásában van valami,
ami idecsal engem.
 
Amikor másokkal beszélek,
hallom, amiket mondok, de ezek a dolgok nem azonosak velem.
Talán, mielőtt meghalok, eljön az az idő,
hogy el tudom fogadni, miért történik ez …
számolom a tengerről visszatérő hajókat,
számolom a tengerről visszatérő hajókat.
 
Magányos perceimben
levetem a maszkomat, amit viselni kényszerülök,
de ezt a titkos énemet senki sem ismeri,
és bár tudat alatt, de
számolom a tengerről visszatérő hajókat,
számolom a tengerről visszatérő hajókat.
 

Innen a véglenségig

Jobb lenne mind a kettőnknek
Ha nem látnánk egymást
Mert túl messzire megy
És nem láttam hogy ez lesz
Kint esik az eső
Mintha a lélek sírna
Nem találom a kiutat
A labirintusból
Csak álmodtam volna?
 
(Refrén)
Innen a végtelenségig a éj csillagaiig
Repülni akartunk, de a földön ébredtünk
Még szeretlek, igen, én szeretlek Téged
Érezd milyen messzire megy a szerelem
Innentől a végtelenségig
Az életem felfordult veled
 
Miért van ezernyi kétség benned
A szél közepén
És miért van ezernyi kérdésed
Amik egyáltalán nem fontosak?
Vitorlázz ki velem
Vigyél magaddal mindent amit tudsz
Egyenesen előre
És soha többé vissza
Ha a szél megváltozik
 
(Reftén)
 
Mindig csak veled
 

Ismét nélküld

Ismét nélküled megy le a nap
Ismét nélküled telik az este
Rám a bánat vár
Az éjszakának szomorúság szaga van
Mindenütt ott vagy, minden megengedett
Minden dal rólad szól, rád emlékeztet
Ah! Miért ez a magány?
Mennyi év telik el nélküled?
Hol vagy? Ki vagy te?
Ah! Drágám gyere vissza, tényleg hiányzol.
Rájöttem, hogy nem jössz vissza
Nélküled szeretet nélkül vagyok,
Hogy fogok élni?
Vártalak könnyes szemmel,
Adj egy kis reményt, könyörgöm kedvesem,
Ki vagy te, ah kedvesem?
Gyere vissza, hiányzol nekem.