A keresés eredménye oldal 5

Kitépte a szíved

Click to see the original lyrics (English)
Egy évszázad és elterjedt a pestis
Egy kertvárosi pokol az élőholtaknak
Egyedül bezárva a pazar otthonukba
Házi kedvencekkel és parókákkal és a puffadt trónjaikkal
 
Micsoda tiszta odaadás a bőrödnek
Ki majd feloldoz a bűneidtől
Paranoiásan menekülsz az áldozás elől
Most a te kelyhed az űr
 
Kitépte a szíved
Ó, mikor nem értetted meg
Miért kezdődött el az ütem
Kitépte a szíved
Ó, mikor nem értetted meg
Miért akarod azt, amit
Miért akarod azt, amit akartál
 
Baglyok vagyunk a vadonban
A sivatagban vesztegélünk
Hólyagosan rójuk a felszínt
Csontjaink kályhaként égnek a
 
Kitépte a szíved
Ó, mikor nem értetted meg
Miért kezdődött el az ütem
Kitépte a szíved
Ó, mikor nem értetted meg
Miért akarod azt, amit
Miért akarod azt, amit akartál
 
Merészen haladunk a labirintusban
Nincs előzetes tervünk a leereszkedésre
De a váddal a kézben talán esd
A Minotaurusz áramkörei
Tüzet tűzzel
Villám a villámért
A labirintus istene találkozik majd a szellemeinkkel
És a szívek talán újra megértik
A fa nedve, az emberi vér
 
Kitépte a szíved
Kitépte a szíved
Mikor nem értetted meg
Miért akarod azt, amit
Miért akarod azt, amit akartál
 
Miért akarod, miért akarod
Miért akarod azt, amit akartál
Miért akarod, miért akarod
Miért akarod azt, amit akartál
Miért akarod azt, amit akartál
Miért akarod, miért akarod
Miért akarod azt, amit akartál
Miért akarod azt, amit akartál
Miért akarod, miért akarod
Miért akarod, azt amit
 

Végülis ember

Click to see the original lyrics (English)
Szerelmem, ellenfeled az idő
Túl korán van helyre tenni
Túl késő a helyes útra terelni téged
 
Mert ez a nyomás a mellkasomon
Ami sose hagy nyugodni
Minden új holnappal csak nő
 
Mert amire a legnagyobb szükségünk lett volna, csupán egy szellem volt
Egy gőzcsóva, egy elhúzó repülő
Füsthíd, mely elhalványul a szemed előtt
Átsétálnánk a kötélen de az egyensúlyunk egy vicc
Végülis emberek vagyunk, de még sincs kifogásunk lezuhanni
 
Ez a halandó akarat, inkább rozsda mint hús
Kúszó keserűségtől fordulva
Idősödő gépek, nincs lelkük mit felajánlhatnának
 
Félelmeink súlya alatt összezúzva
Egyedül hordozva ennyi éven át
Menekülésre programozva, túl gyenge, hogy érdekeljen
 
Amire a legnagyobb szükségünk lett volna, csupán egy szellem volt
Egy gőzcsóva, egy elhúzó repülő
Füsthíd, mely elhalványul a szemed előtt
Átsétálnánk a kötélen de az egyensúlyunk egy vicc
Végülis emberek vagyunk, de még sincs kifogásunk-
 
Félünk elengedni, a koszba karmolunk és megmozdítjuk a földet
Visszaszerezzük szerelmünk rothadó tartályait
Holttesteket mozgatunk, hogy táncoljanak, mintha örvendenének
Míg a nézőinket a darabunk színészei fojtogatják
De folytatódnia kell
 
Mi voltunk az oka, a mi hibánkból ered
Nem vehetünk üres széfekből
Üres kézzel csak merengés maradt nekünk
 
Bár akkor elmondták volna, a szerelem elenyészik majd
Talán hamunál többet pocsékolnánk
Mindig is gondolkozni fogok rajta...
 
Gőzcsóva volt talán?
Egy gőzcsóva
Csak gőzcsóva lennénk?
Gőzcsóva