A keresés eredménye

A Mindennapi Lovegrove úr

Click to see the original lyrics (English)
Azt hittem mindent értettél
Hiszen már tízszer átmentél ezen
Azt hittem, hogy megértetted
Illúziók nélkül
Lassan szeretek...de mélyen
 
Tettetett érzelmek áradnak
Csak álmodj tovább kedvesem
És tagadd meg világi kötelességeidet
Álmodj tovább kedvesem
Ez egy álom, melyből lehet sohasem ébredsz
 
Felépítettél, majd leromboltál
Játszottad a bolondot, míg én a bohócot
Egy régi rabszolga dobbal mértük az időt
Reményt adsz, majd emeled a tétet
S azt mondod, hogy túl sokat álmodozok
S most a csalódás börtönében raboskodom
 
Nem hiszek neked többé...nem hiszek
 
Azt hittem, hogy mindent értettem
Láttam a jeleket
Azt hittem te voltál az egyetlen
Elnyerted a szívem a sötétségben
 
Felépítettél, majd leromboltál
Játszottad a bolondot, míg én a bohócot
Egy régi rabszolga dobbal mértük az időt
Reményt adsz, majd emeled a tétet
S azt mondod, hogy túl sokat álmodozok
És most egy magán-temetőben raboskodom
 
Nem hiszek neked többé...Nem hiszek
Senki se mondja hogy nem voltam őszinte
Sohasem találtam otthonra benned
Soha senki se mondja, hogy nem voltam őszinte
Rád költöttem az összes időmet
 

Hatalmunkban Rábízzuk A Támogatott Szerelmet

Repülj ezüst szárnyakkal
Ezen a viharon keresztül
Amit a szerencsés szerelem hozhat
Vissza a karjaimba újra
A szerelemét
Egy korábbi aranykornak
 
Megbénít a félelme annak, hogy melyik irányt válasszam
Mivel, most, hogy a kormány fordul,
úgy látom, hogy a hitem elhagy engem
Ez az éjszaka meg van töltve a kisemmizett
Gyermekek kiáltásaival, akik a Paradicsomot keresik
Egy megoldatlan becsvágy, ami
Forgatja a szélkereket körbe-körbe
 
Megbénít a félelme annak, hogy melyik irányt válasszam
Mikor az emlékezet tanúja
Az ártalmatlanságnak, haldokló dühben elpusztítva
Az út a szereteten keresztül vezet
Nem létezhet más eszköz a cél eléréséhez
Vagy kulcsok a szívemhez
Sosem fogod megtalálni...
 
Sosem fogod megtalálni!
(A misztikus gyönyör kertjét)
 

Mákony

Néha
Úgy érzem, mennem kell
A városból messze el
Csak átlépek az ajtón
 
Néha
Úgy érzem, szállnom kell
Festett egekbe messze fel
A szeleknek szolgája
Tépetten szárnyalva
 
Néha
Óceán csobog a véremben
Eső az egekben fenn
Sós ízű könnyeken
 
És most
A könnyíz nyelvemre kerül
És melegen szétterül, mint
Sötét mákony
Sötét mákony
 
Néha
Úgy érzem, mindent itt hagyok
Nagy és csipp-csupp pillanatot
És átlépek az ajtón
 
Odakinn
A sötét éj a nevemen hív
De minden út ugyanígy
Nem vezet sehová
Nem vezet sehová
 

A misztikus

Itt, a misztikus gyönyörűség kertjében
Sötét árnyak tipornak el és vakokká válunk
Vakokká válunk azoknak a szükségleteihez, akik szabadok lennének
A fojtogató félelemtől és az elme börtöneitől
 
A tanácstalanság fájdalmai között
A fóbia ellenünk dolgozik, a kezeiben tartja a magot
A megsemmisítés angyala állt az út mellett
Az erőszakos megtorlásért a magok miatt, amiket elvetettünk