A keresés eredménye

Teljesen idegenek

Emlékszel, emlékszel a nevemre?
Ahogy keresztül repültem az életeden
Ezer óceánon keresztül
Oh, és a hideg, a jég hideg lelkek
Egész életemben
A múltad visszhangja vagyok
 
Átadom a visszhangját a múlt egy pillanatának
Távoli arcok ragyognak
Ezer harcos akit ismertem
És csak nevetek, ahogy megjelennek a lelkek
Életed következő napjának minden árnyéka
 
És ha majd a hangom hallod a szélben
Meg kell, hogy értsd
Muszáj teljesen idegeneknek maradnunk
 
Tudom itt kell maradnom a bánat néma kútjában
 
Egy ezüstszál lóg az égből
Többet érint, mint amennyit látsz
Letűnt korok hangja az elmédben
Az éjszaka halottaitól fáj
Drága élet
A könnyeid elvesznek a szakadó esőben
 
És ha majd a hangom hallod a szélben
Meg kell, hogy értsd
Muszáj teljesen idegeneknek maradnunk
 

Mindent legyőz a szerelem

Úgy érzed itt a vég
Mikor közelebb állsz hozzá, hogy elveszítsd az álmaidat
Mint, hogy elveszíts egy barátot
Vakon repülsz
A sötétbe lövök
Kit találok?
Óh, te lány
És ha rá is kell áldoznom egész életem
Esküszöm, hogy minden falat lebontok
Mindent legyőz a szerelem
 
Úton vagyok
Holnap a nappal együtt kelek fel
Hamarosan elmegyek
Szavak nem mondhatják el
Hogy a szerelem érzésének emlékei
Milyen lassan múlnak el
Óh, te lány
Ha egy örökkévalóságba telik is nekem
Tudom, hogy minden elhullajtott könnycseppet megér
Mindent legyőz a szerelem
 
Valahol van egy hely a szívedben
Ahol a sebek sosem gyógyulnak be
Hát ezzel nem vagy egyedül
Én is pont így érzek
 
Mindent legyőz a szerelem
Ez egy életen át fog tartani
És ha mindent legyőz a szerelem
Ez az örökkévalóságig fog tartani
 

Az otthon képei

Valaki a hegyekbe kiált
de csak a saját szavát
visszhangozzák át át át
Senki sincs odakint
Ez kész átverés, megtévesztés
Mikor fogom megtanulni végre?
 
Refrén:
Egyedül vagyok itt
Szállingózik belém az üresség pora
Barátságtalanul hűti testem réseit
És pusmogja az otthon képeit
 
Rácsodálkozom vakon
Hogyan találnak rám
Talán, még nem tudják
Remegő testem
előre jelezte
a halálhollónak a hívását.
 
Egyedül vagyok
a szárnyatlan sasok fehér port tolnak
barátságtalanul hűtik testem
és az otthon képeivel gúnyolnak.
 
Ebben az általam
készített börtönben
sok év után
hőssé nőttem ám
De itt nincs semmi imádat
Vajon hová rejtették a koronámat?
 
Egyedül vagyok egy kiüresedett
arany tízdollárossal és kokainnal
a testem kihűl lelketlenül
és a Sikoly a festményben ül.
 

Csitt

Egy bizonyos csajszi jár az agyamban
Semmi kétség nagyon jól néz ki
Ő a legvagányabb lány, akivel valaha dolgom volt
Szarul érzem magam mióta elhagyott
 
Csitt, csitt
Úgy hallom mintha szólítana a nevemen
Csitt, csitt
Összetörte szívem, mégis ugyanúgy szeretem
Csitt, csitt
Úgy hallom mintha szólítana a nevemen
Csitt, csitt
Szükségem van szeretetére, meg egyszer nem tévedhetem
 
(Szerelem, szerelem)
Megtették kora reggel
(Szerelem, szerelem)
Megtették késő este
(Szerelem, szerelem)
Nos, ezt akarom. erre van szükségem
(Szerelem, szerelem)
Oh, kell, meg kell hogy kapjam
 
Szerelme akár a futóhomok,
Csak egyszer kellett megérintenie
Hogy fejvesztetten belé merüljek
Étlen-kialvatlanul beteljesüljek
 
Figyelj
Csitt, csitt
Úgy hallom mintha szólítana a nevemen
Csitt, csitt
Összetörte szívem, mégis ugyanúgy szeretem
Csitt, csitt
Úgy hallom mintha szólítana a nevemen
Csitt, csitt
Szükségem van szeretetére, meg egyszer nem tévedhetem
 
(Szerelem, szerelem)
Megtették kora reggel
(Szerelem, szerelem)
Megtették késő este
(Szerelem, szerelem)
Nos, ezt akarom. erre van szükségem
(Szerelem, szerelem)
Oh, kell, meg kell hogy kapjam
 

korunk gyermeke

Versions: #2
tiéd az édes jelen
kicsiny gyermek
hol jó és gonosz
ütközik
 
hol vak gyűlölet tombol
gyilkos fegyver csapódik
téged is elér,
ha nem igazodtál
 
itt meg nem felelsz,
jó nem lehetsz
minden jóért megfizetsz
ha eddig nem
 
ne nézz, ne láss
rejtőzz a sötéttől
várd míg világosodik
 
fordította Gaál György István
 

Április

Április kegyetlen időszak.
A nap is akár már ragyoghat
A világ mégis homályosnak tűnik,
Amint lassan szétesik, tovatűnik.
 
Még mindig ömlik az áprilisi eső
A völgyek már telítődtek fájdalommal
Kérdőn nézek a szürke égre
De Te sem tudod, mindez mivégre.
 
A szomorúságnak máshol kell lenni
Szürke ég elég belőled ennyi
Kérdezem miért, miért kell ennek így lenni.
Sírni fogok, nem tudom. és.nincs mit tenni
 
Talán egyszer egy idő után
Elfelejtem és mosolyra fakadok
De újra eljön életem alkonyán
Egy vég nélküli áprilisnak az érzése.
Egy áprilisnak mely magányos akár az a lány .
 
Elmém fél(a)homályba
Átlátok az árnyékvilágba
De már nincs mit tenni
Nem érzem a napot
És a tavasz sötétje elragadott.
 
Szürke ég idővel kékbe réved
A szürke égen is látnom kell Téged
Kérdezem miért, miért kell ennek így lenni
Sírni fogok, nem tudom..(van még mit tenni?)
Nem tudom…