A keresés eredménye

Tartsd meg emlékeid!

Click to see the original lyrics (English)
Mind figyeljetek!
Az idő eljön, mikor mind elbúcsúzunk.
Érezd fájó szívedben,
Összetörve hagy ott belül.
De soha nem távozunk igazán,
Míg csak egy emlék is van a lelkedben.
 
Hát tedd az életben a legjobb dolgokat,
Addig kóstolj e világból, míg lehet,
Hozd ki legtöbbet egész életedből,
Addig járd e világot, míg teheted.
 
Tartsd meg, kit szeretsz,
Magadhoz közel, mert kevés az idő.
S ne hagyd, hogy szíved összetörjön,
Tudom, hogy ez néha reménytelen.
De soha nem tűntek el igazán
Míg csak egy emlék is van a lelkedben.
 
Hát tedd az életben a legjobb dolgokat,
Addig kóstolj e világból, míg lehet,
Hozd ki legtöbbet egész életedből,
Addig járd e világot, míg teheted.
 
S tartsd meg emlékeidet!
Kapaszkodj minden percbe,
Hogy életben tartsd!
A világ legnagyobb tragédiája:
Lelkek, kikre nem emlékeznek,
Túl nem élhető.
 
Hát tedd az életben a legjobb dolgokat,
Harcolj ezért e világban, míg teheted,
Hozd ki legtöbbet egész éltedből
Ragyogtasd fényed e világra, míg lehet!
 
S tartsd meg emlékeidet!
Kapaszkodj minden percbe,
Hogy életben tartsd!
A világ legnagyobb tragédiája:
Lelkek, kikre nem emlékeznek,
Túl nem élhető.
S tartsd meg emlékeidet!
Kapaszkodj minden percbe,
Hogy életben tartsd!
A világ legnagyobb tragédiája:
Lelkek, kikre nem emlékeznek,
Túl nem élhető.

 

Hanyatlás

Click to see the original lyrics (English)
Igen, tudják,
hogy megint megsebezted magad
Nem tudják,
hogy már tele vagy fájdalommal?
Igen, tudják,
hogy megint megsebezted magad
A hanyatlás nem könnyű,
Igaz?
 
Aztán lassan emlékszel mindenre
Miért lett hideg a lelked,
és minden remény kifogyott
Belül halott.
Sosem elég, hogy elfelejtsd,
hogy te vagy a magányosak egyike
Lassan emlékszel mindenre
 
Ha most megijesztelek,
ne fuss el előlem
A fájdalmam rejtegettem, látod?
 

A Fenevad

Versions: #2
Most!
 
Érzem a bennem lévő fenevadat
Ahogyan az elmém ajtaját döngeti,
közel ellenállhatatlan erővel,
miközben az ellenállásom egyre csak gyengül.
Képtelen vagyok leírni azt az éhséget amit ismételten érzek.
Fuss, ha túl szeretnéd élni
Mert a fenevad most életre kel
Formát ölt a hold tisztátalan fényének ragyogásában
A halál eljön ezen az éjjelen
 
Mert a fenevad lelke enyém
Teljessé válunk épp a szemeid elött
S, ezúttal nincs uralmam felette
Így mindketten a pokolban fogunk zabálni, ma éjjel
 
Hallom, hogy ismét hívogat
A legfőbb szükség kerít hatalmába
Az átalakulás kezdetét veszi
S most a vérem forr
Látom a félelmet a szemeidben
De nem tudod magad kiáltásra bírni.
Ideje levetni az emberi álcát
Mert a vadállat életre kel
Formát ölt a hold tisztátalan fényének ragyogásában
A halál eljön ezen az éjjelen
 
Mert az állat lelke enyém
Kiteljesedünk éppen a szemeid elött.
Ezúttal nincs uralmam felette
S, ma éjjel mindketten a pokolban fogunk zabálni
 
Megkezdjük a hajszát és
Érzem ahogy eláraszt az erő
Miközben a teremtmények menekülőre fogják
Mert hamarosan ölni fogok és ez megelégít
Mert ma éjjel a félelem szaga
Felébreszt egy ősi vágyat ami nem lel elutasításra
Enyém vagy!
 
Mert az állat lelke enyém
Beteljesedünk pont a szemeid láttára
S, ezúttal nem én irányítok
Szóval ma éjjel a pokolban fogunk zabálni
 
Mert a vadállat lelke enyém
S, körülöttünk a világ sosem fogja hallani a sikolyaidat
Egy szentségtelen bűn
S, mindketten a pokolban fogunk zabálni, ma éjjel
 

A fény

Versions: #2
Mint egy fel nem hangzott dallam,
Úgy vár az igazság arra, hogy rátalálj.
Ez nem a pusztulás, hanem a gyógyulás.
Egy világos emlékeztető arról, hogy kezdődött.
Az emlékeid mélyen őrzöd.
Hiábavaló, ha görcsösen küzdesz, hogy megtaláld.
Hallottad, hogy szólít, mikor meghátráltál.
A béke hangja a csönd mélyéről.
És egy örökkévalóságnak tűnt,
Amíg vártál, remélve, hogy újra szól hozzád.
Az árnyék pedig benyújtotta a számlát.
Akkor még a félelmeid vakságban tarthattak,
Nem néztél szembe velük, úgy védted magad.
 
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
 
Egy megbocsájthatatlan tragédia.
A választ nem ott található, ahol hiszed.
Készülj fel a megmérettetésre,
Arra, hogy úgy tűnik, a világod újra megremeg.
Ne félj, nézz szembe vele!
Te vagy az egyetlen, aki ezt átírhatja.
Ne hagyd, hogy a remény csupán egy emléké váljon!
Engedd, hogy az árnyék átitassa az elméd,
És ismerd fel a gondolatokat, amiket mélyen elrejtettél,
Hogy az ajtó újra nyitva állhasson.
A legsötétebb emlékeidben
Nyugszik a válasz, ha rá mersz találni.
Ne hagyd, hogy a remény csupán egy emlékké váljon!
 
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
 
Megbetegítő, elgyengítő
Ne engedd, hogy egy másik nyomorult pária eméssze el a lelkedet!
Egyenesítsd ki a gerinced!
Kell hozzá egy belső sötétség, hogy lángra lobbanthasd a benned parázsló tüzet.
Lobbantsd lángra magadban a tüzet!
 
Amikor azt hiszed, hogy már minden elveszett,
Figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
 
Ne vedd ezt semmibe, figyelj csak rám! (nincs minden elveszve)
Soha többé nem kell megtörtnek érezned magad.
Van, amikor a sötétség vezethet el a fényhez.
 

A csend hangja

Versions: #2
Üdv, sötétség, régi barátom
Jöttem, hogy ismét beszéljek veled
Mert egy látomás finoman lopódzva
Itt hagyta a magjait, amíg aludtam
 
És a látomás, amit a fejembe ültetett
Még mindig megmaradt
A csend hangjában
 
Nyughatatlan álmokban egyedül sétáltam
Szűk, macskaköves utcákon
Egy utcai lámpa glóriája alatt
A hideg és pára felé fordítottam galléromat
 
Amikor a szemeimet megszúrta a neonfények villanása
Amely megtörte az éjszakát
És megérintette a csend hangját
 
És a meztelen fényben láttam
Tízezer embert, talán többet
Emberek, akik szólás nélkül beszéltek
Emberek, akik figyelés nélkül hallottak
 
Emberek, akik dalokat írnak, amit hangok sosem osztanak meg
És senki nem meri
Megtörni a csend hangját
 
'Bolondok!' mondtam én 'Nem tudjátok:
Csend - mint a rák - nő
Halld a szavaimat, lehet, hogy tanulhatsz
Fogd a kezeimet, lehet, hogy elérlek'
 
De a szavaim csendes esőcseppekként estek
És visszhangzottak a csend kútjaiban
 
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon Istenhez, akit ők teremtettek
És a jel megvillogtatta figyelmeztetését
És a szavakat, amiket formált
 
És a jel mondta:
'A próféta szavai a földalatti falakra van írva
És a szobákba'
És suttogta a csend hangjában
 
Dana Kósa

A csend hangja

Versions: #2
Üdv, sötétség, régi barátom
Jöttem, hogy ismét beszéljek veled
Mert egy látomás finoman lopódzva
Itt hagyta a magjait, amíg aludtam
 
És a látomás, amit a fejembe ültetett
Még mindig megmaradt
A csend hangjában
 
Nyughatatlan álmokban egyedül sétáltam
Szűk, macskaköves utcákon
Egy utcai lámpa glóriája alatt
A hideg és pára felé fordítottam galléromat
 
Amikor a szemeimet megszúrta a neonfények villanása
Amely megtörte az éjszakát
És megérintette a csend hangját
 
És a meztelen fényben láttam
Tízezer embert, talán többet
Emberek, akik szólás nélkül beszéltek
Emberek, akik figyelés nélkül hallottak
 
Emberek, akik dalokat írnak, amit hangok sosem osztanak meg
És senki nem meri
Megtörni a csend hangját
 
'Bolondok!' mondtam én 'Nem tudjátok:
Csend - mint a rák - nő
Halld a szavaimat, lehet, hogy tanulhatsz
Fogd a kezeimet, lehet, hogy elérlek'
 
De a szavaim csendes esőcseppekként estek
És visszhangzottak a csend kútjaiban
 
És az emberek meghajoltak és imádkoztak
A neon Istenhez, akit ők teremtettek
És a jel megvillogtatta figyelmeztetését
És a szavakat, amiket formált
 
És a jel mondta:
'A próféta szavai a földalatti falakra van írva
És a szobákba'
És suttogta a csend hangjában
 
Dana Kósa

Megverve

Mész tovább, mint egy szenvedő nő,
Most még csak nem is fáradsz, hogy nekem megmondd az okát.
Egyedül jössz, hagyod, hogy mind élvezzük a pillanatot,
Összetörve hagysz el, ismét.
Úgy jössz, mint egy vértől foltos hurrikán,
Hagyj békén, most hagyj engem nyugodni,
Úgy folytatod, mint egy szent, aki megváltásra akar kényszeríteni,
Nem akarom megnevezni az okot, amit ismerek.
 
Hogy meg vagyok verve, és nem tudom engedni, hogy elmenj,
Ha a szív hideg, nincs remény, és tudjuk,
Hogy megnyomorított engem mindaz, amit tettél,
A szakadékba, futni fogok.
 
Te nem tudod, mit tett velem a hatalmad.
Tudni akarom, hogy belül meggyógyulok, vagy sem,
Nem tudom tovább csinálni, ha jön egy holokauszt,
Látva téged nevetni ismét.
Sosem fogod tudni, hogyan kísértett engem az arcod,
A lelkem legmélyének kell most véreznie,
Még egy lyuk a belső védelmem falában,
Kifulladva hagy engem hátra az ok, amit ismerek.
 
Hogy meg vagyok verve, és nem tudom engedni, hogy elmenj,
Ha a szív hideg, nincs remény, és tudjuk,
Hogy megnyomorított engem mindaz, amit tettél,
A szakadékba, futni fogok.