2017.07.27.
Gyertek, kisgyermekek
Gyertek, kisgyermekek
Elviszlek titeket
A bűvölet földjére
Gyertek, kisgyermekek
Eljött az idő, hogy játszunk
Itt, az árnyékaim kertjében
Kövessetek, kisgyermekek
Megmutatom nektek az utat
Keresztül minden fájdalmon és szomorúságon
Ne sírjatok, szegény gyermekek
Mert ilyen az élet
Megöli a szépséget és szenvedélyeket
Csitt most, kedves gyermekek
Így kell lennie
Hogy beleunjatok az életbe és becsapásokba
Pihenjetek most, gyermekeim
Hamarosan elmegyünk
A nyugalomba és csendességbe
Gyertek, kisgyermekek
Elviszlek titeket
A bűvölet földjére
Gyertek, kisgyermekek
Eljött az idő, hogy játszunk
Itt, az árnyékaim kertjében
2017.07.27.
Pillangó álma
Még a pillangó álmában is,
Egy virágon aludván,
A ma esti eső
Talán észrevétlen marad.
Suttogások az égből,
Esőcseppek esnek ma este
Még ez a lágy sírás sem
Zavarja meg a pillangó álmát
Csörgedező egek lélegeznek,
Lélegezik belém
Minden varázslatot, amit ez az éjszaka hoz.
Még a pillangó álmában is,
Egy virágon aludván,
A ma esti eső
Talán észrevétlen marad.
2017.07.27.
Fűzfa hajadon
Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
A tegezével és vadász íjával
Meghallotta egy fiatal lány énekét
És követte a hangot
Ott megtalálta a hajadont
Aki fűzfában lakik
Odakiáltott neki, mikor a lány odafigyelt
Egy vörös, mérges gombakörből
'Gyere velem, hajadonom
Gyere a fűzfaágyadból'
A lány higgadtan rápillantott
És csak megrázta a fejét
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
Egy virággal és zöld kabáttal
A szerelme haja olyan volt, mint a tűz
A szemei, mint a smaragd ragyogás
Szépségbe burkolózott
Annyira fiatal és annyira higgadt
Ott állt, a fűzfa alatt
És egy sárga virágot adott neki
'Lány, elraboltad a szívemet
Oh, a vőlegényed lennék'
A lányt azt mondta, sosem házasodna vele
Se közel, sem távol, sem hamar
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
Egy fiatalember sétált keresztül az erdőn
Egy fejszével, mely olyan éles, mint egy kés
'El fogom vinni a zöldszemű tündért
És a feleségem lesz
Vele fogom felnevelni gyermekeimet
Vele fogom leélni az életemet'
A hajadon könnyezett, mikor meghallotta őt
Mikor azt mondta, kiszabadítja
Elővette a fejszét és arra használta
Hogy kivágja az ősi fáját
'Most a fűzfád kidőlt
Most már hozzám tartozol'
'Láss most engem, egy fénysugár a Holdtáncban
Láss most engem, nem hagyhatom el ezt a helyet
Hallj most engem, egy dal hangjai az erdőben
Ne kérj, hogy kövesselek'
A lány követte őt, ki az erdőből, majd összeesett a földön
A lábai sétáltak, de a zöld szülőföldjének távolsága miatt
Egy virággá változott, ami csak egy fényes estén virágzik
A férfi nem vihette el az erdőből, aminek ott kellett maradnia