A keresés eredménye oldal 4

Gloomy Evening

Barbarically that woman sang
In that deserted cafe, late,
Barbarically, but full of sorrow -
And such an upset all about ...
And in the music's monstrous row
Barbarically that woman sang.
 
Barbarically that woman sang ...
And there we were, in such a gloom -
Through cigarette-smoke, as through clouds,
Pondering non-existent worlds ...
And with a long, satanic boom,
Barbarically that woman sang.
 
Barbarically that woman sang,
And such an upset all about ...
And we never even made it home,
Foreheads on tables, crying out,
While over us, in the deserted room -
Barbarically that woman sang ...
 

Autumn Waltz

At windows, autumn plays a funeral march
In monotone, a waltz of mourning ... - Come,
Let's waltz, my darling, through the drawing-room
To the tune of autumn's mortuary dirge.
 
Listen, as the music clearly sounds
Across the stately, antique, solemn park, -
From sorrow-laden wooden instruments
At windows, autumn plays a funeral march.
 
Now as the waltz sighs, softly whispering,
O let me clasp you to me now ... - And come,
Let's waltz, my darling, shrieking as we turn
To the tune of autumn's mortuary dirge.
 

December

See how December snows ...
Look there by the window, my dear -
Tell them to bring in more embers,
Then we can hear the fire roar.
 
Push the armchair up the stove
And then we'll hear, by the chimney,
The storm, or my days - it's the same -
I must learn their symphony.
 
Tell them also to bring in the tea,
And come closer yourself too, please, -
Read me something about the poles,
Let it snow ... let the snow bury us.
 
How warm it is here in your home,
Which to me is totally sacred, -
See how December snows ...
Don't laugh ... go on reading alaud.
 
It's day and what darkness there is ...
We need a lamp fetched, would you ask -
Look, the snow is as high as the fence,
And the door-handle's caught by the frost.
 
I'm not going home now today ...
In front and behind there's a flood,
See how December snows ...
Don't laugh ... go on reading aloud.
 

Melancholy

What shouting, what groaning in autumn ...
And how wildly the forest hums -
A horn resounds in the hollows,
And a sadder lament begins.
 
- Listen carefully now, my darling,
Don't be alarmed and don't weep -
Listen and hear how the hard earth
Is calling to us, from deep.
 

Monosyllables of Autumn

Autumn strikes my window with metal leaves,
wind.
Unbearable silence, a thought, an animal:
tired.
 
In my room the silent floor snaps:
crack!
Shadows jump all over the empty, silent
place.
 
I try to write.  In vain.
Scratch.
The lamp shudders.  My years and yours
pass.
 
Should I lie on the bed?  Close my eyes?
Chance.
Hope will slowly fall into emptiness
all.
 
Will times ever be normal?
Bis.
Autumn strikes the window with metal leaves.
Dream.
 
 

Otherwise

The man started talking by himself ...
And everything moved in the passing shadows -
A sky of lead ruled everlastingly,
And the brain was burning like the sun's furnace.
 
Nothing. The solitude seemed ever wider ...
And in its bitter night all songs were silent -
And livid with his thoughts, his forehead bent,
The man started talking by himself ...
 

Lead

The coffins of lead were lying sound asleep,
And the lead flowers and the funeral clothes -
I stood alone in the vault ... and there was wind ...
And the wreaths of lead creaked.
 
Upturned my lead beloved lay asleep
On the lead flower ... and I began to call -
I stood alone by the corpse ... and it was cold ...
And the wings of lead drooped.
 

I'll change everything

Versions: #1#2
Listen to the songs I'd once sung
Let them take the silence away from you
Take off the mask you're wearing at last
There are no lies for us
 
Open your eyes again
The night is illuminated with colors
The thoughts are lost in space
And everything changes through the rhythm
 
I want to laugh
to fly
I want to change
everything with you
 
Take your gaze off the ice
Look at me once more
Hold my hand tight
Let the music speak to you
I place my kiss for a start
Let this night happen
Push the guilt away
Kiss me until the morning comes
 

Da Vinci lázadó rendőr

Falusi fiúk és városi lányok
Utaznak egy idegen világba, világba
Oh, Da Vinci lázadó rendőr
Hideg háborús prédikátor az utcádon egyedül, egyedül
 
Akkor kezdődött, amikor anyukád fiatal volt
És minden dalban az apád énekelt
Ő elfogta és a sajátoddá tette
 
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
 
Hívd a barátaidat és pakolj be a táskádba
Csordultig, most nomádok vagyunk, őrültek
Európai Sonic Boom, elektromos kápolna, foglalj egy szobát, egy szobát
 
Akkor kezdődött, amikor anyukád fiatal volt
Minden dallal, amiben az apád énekelt
Ő elfogta és a sajátoddá tette
 
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
 
Akkor kezdődött, amikor anyukád fiatal volt
Minden dallal, amiben az apád énekelt
Ő elfogta és a sajátoddá tette
 
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
Minden másik út még futásra van
Így kötődik a szíved, vissza szerelemmel
Folytasd, folytasd
 

Tudtam hogy vársz rám

Mint egy harcos aki küzd
És győz a csatában
Ismerem a győzelem ízét
 
Habár átéltem néhány éjszakát
Mikor árnyak emésztettek
Érzelmileg megbénultam
 
Valahogy mégis átvészeltem szívfájdalmam
Igen átvészeltem. Megmenekültem.
Kiutat találtam a sötétségből
Megtartottam a hitem (tudom hogy megtartottad), Megtartottam a hitem
 
Mikor a folyó mély volt nem haboztam
Mikor a hegy magas volt tovább hittem
Mikor a völgy mély volt meg nem állitott, nem nem
Tudtam hogy vársz.
Tudtam hogy vársz rám
 
Végtelen vágyakozással
Tovább kerestem
Bizony időben találkozott tekintetünk
Mint ahogy a híd lángol
A fájdalomnak vége
Egy érintés és megszabadítasz
 
Nem, nem bánok egyetlen pillanatot sem,
Nem, nem bánok (tudom hogy nem bánsz) visszaemlékezni
Mikor mindarra a csalódásra gondolok
Csak nevetek (tudom hogy nevetsz), csak nevetek
 
Mikor a folyó mély volt nem haboztam
Mikor a hegy magas volt tovább hittem
Mikor a völgy mély volt meg nem állított
Tudtam hogy vársz.
Tudtam hogy vársz rám
 
Hát egymásnak rendelt minket a végzet
Tudom, szerelmünk elrendeltetett
Tudtam hogy vártál
Tudtam hogy vártál (tudtam hogy vártál)
Tudtam hogy vártál rám
 
Nem haboztam (nem haboztam, nem)
Tovább hittem (mikor a völgy mély volt)
Meg nem állitott ( ah, nem állíthat meg, nem)
Tudtam (hát persze) hogy vársz (mennyire)
Tudtam hogy vársz rám
 
Nem haboztam (mikor a hegy magas volt)
Tovább hittem (oh, mikor a völgy mély volt)
Meg nem állított ( nem, meg nem állitott, nem)
Tudtam hogy vársz (valamit)
Tudtam hogy vársz rám (igen)
 
.. Nem haboztam..
Tovább hittem ..
Meg nem állított ( tudod nem tudott megállítani, nem)
Tudtam hogy vársz
Valamit, valahol egy helyen, valahogyan, rám
 
Nem haboztam (mikor a völgy mély volt)
Tovább hittem (tovább hittem, hittem, hittem)
Meg nem állított (ah, nem tudott megállítani)
Tudtam (hogyne) hogy vársz (igen)
Tudtam hogy vársz rám
 

A vihar

Mesélj nekem az esőről, és ne a szép időről,
A jó időt fogcsikorgatva utálom ,
A gyönyörű azúrkék feldühít engem,
Mert a legnagyobb szeretet, ami nekem jutott a földön
A rossz időhöz tartozom, Jupiterhez tartozom,
Aki a viharos égből hullatott alá engem.
 
Egy novemberi estén, patadobogás a tetőkön,
Egy igazi mennydörgés, vad szelek süvöltése
Mindent megvilágított a tűzijáték fénye.
Kiugrott ágyából ahogy volt, hálóingben,
A szomszédasszony izgatottan kopogott az ajtómon (4)
Az én jószomszédi segítségemet igénybe venni.
 
„Egyedül vagyok és félek, nyissa meg, kérem,
A férjem odamaradt a kemény munkájában,
Mert ő kereskedő szegény szerencsétlen (5)
Kénytelenek kívül aludni, ha rossz idő van,
Azon egyszerű oknál fogva, hogy reprezentáljon
Mert ahol ő van, az a villámhárítók bemutató háza. '
 
Kész áldás a Benjamin Franklin találmánya,
Én akkor őt előbb óvatosan átöleltem,
A szerelem művelte tovább, ami azután következett!
Te, aki nagyban árusítod a villámhárítókat
Mit ültettél be a saját házadba?
A Hiba sokkal több mint halálos ...
 
Amikor a Jupiter mennydörgései másfelé tomboltak
A gyönyörű, miután végül elszálltak a félelmei
És teljesen visszanyerte a bátorságát,
Visszatért otthonába, hogy férjét megszárítsa
Randevúra hívott a rossz időjárású napokra,
Meg fog látogatni a következő viharban.
 
Ettől a naptól már nem néztem többé lefele,
Annak szenteltem az időmet, hogy az eget fürkésszem,
Folyton a felhők mozgását figyeltem,
A horizontot figyeltem, lestem az esőfelhőket
A tekintetemmel a gomolyfelhőket kerestem
De ő soha többé nem tért vissza.
 
Az ő jó ember férje annyi üzletet kötött,
Azon az emlékezetes éjszakán értékesített vasakból,
Hogy milliomos lett belőle
És az következett, hogy mindig kék volt az ég,
Bolond vidék az, ahol soha nem esik az eső,
Ahol nem ismert a mennydörgés.
 
Isten ments hogy én panaszra menjek hozzá
Beszélgetni az esőről, a régi nagy időről
Az ember fejében kavargó gondolatokról
Mondd meg neki, néhány villámcsapás halálos
Hogy az én szívem kedvese hagyott egy rajzot
Egy kis virágról, amely őrá emlékeztet engem ...