A keresés eredménye

A csókja, a felkelés

(Hádész)
Az ördög vigye Orpheuszt
És a nadragulya csókját
Gyönyörű, mérgező
Bájos, halálos
Veszélyes ez a kör bubi
A csókjával elindul a felkelés
 
Minden gyermekem szegényen jött
Ételt és fekhelyet követelve
Most mit követelnek?
Szabadságot
Szabadságot
 
Tán azért lettem az uruk
Hogy lemondásra kényszerítsen
Egy nincsetelen moll akkordja?
Ki vezeti majd őket?
Ki fekteti a legjobb terveinket le?
Ki ad munkát a munkanélküliek kezébe?
 
Csak egy dolgot tehetek
Elengedem őket, de legyen valami, amiben megegyezünk
Valami feltétel
Alulírott, Orpheusz, nem pillanthat hátra
A lányt nem látja majd és máris beleőrül
Minden gyáva bátornak tűnik a tömeg rejtekében
A bátorság ragályos, ha a zenekar hangosan játszik
Semmi sem tesz egy férfit vakmerőbbé,
Mint egy hölgy mosolya és egy kéz, amit foghat
De egyedül, a vére meghűl
És a kétség-
Betoppant a képség
 

Várj Rám (Repríz)

HERMÉSZ, beszéd
A legkomiszabb kutya, akivel valaha is találkoztál
Ő nem utcai kopó
Kimutat pár fogat, megtép egy kis bőrt
De testvér, ez a legrosszabbja
Az eb kitől igazán tartanod kéne
Az, mely a fejedben vonyít
Ő az, kinek vonyítása megőrjíti az embereket
És vesztébe kergeti az észt
 
ORFEUSZ & EURÜDIKÉ
Várj rám, jövök
Várj, jövök veled
Várj rám, én is jövök
Én is jövök
 
KÓRUS
Mutasd az utat hogy meglássuk
Mutasd meg, milyen lehet a világ
Ha képes vagy rá, ő is az
Ha képes vagy rá, mi is azok vagyunk
Mutasd az utat
Mutasd meg, milyen lehet a világ
Mutasd az utat hogy higgyünk
Követünk amerre csak vezetsz
Követünk téged
Mutasd az utat
 
PERSZEFONÉ, beszéd
Szerinted megcsinálják?
 
HÁDÉSZ, beszéd
Nem tudom.
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
PERSZEFONÉ, beszéd
Hádész, elengedted őket.
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
HÁDÉSZ, beszéd
Engedtem, hogy megpróbálják.
 
PERSZEFONÉ, beszéd
És mi lesz mivelünk?
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
PERSZEFONÉ, beszéd
Mi is újra megpróbáljuk?
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
HÁDÉSZ, beszéd
Itt a tavasz.
A következő ősszel újra adunk neki egy próbát.
 
PERSZEFONÉ, beszéd
Vársz majd rám?
 
HÁDÉSZ, beszéd
Igen.
 
KÓRUS
Várj rám, jövök
Várj, jövök veled
Várj rám, én is jövök
Én is jövök
 
PÁRKÁK
Ki vagy te?
Kinek képzeled magad?
Ki vagy te?
Ki vagy te, hogy vezesd őt?
Ki vagy te, hogy vezesd őket?
Ki vagy te, hogy azt hiszed, magasabban hordhatod az orrod, mint embertársaid?
 
HERMÉSZ, beszéd
Magányos úton kell most járnod
És nem is a vasút mentén
És nem is a fekete kátrány mentén
Min már százszor végig mentél
Megmondom, hol húzódik az igazi út:
A füled között, a szemed mögött
Ott az út a Paradicsomba
És úgyszintén, az út a pusztulásba
 
KÓRUS
Várj rám, jövök
Várj, jövök veled
Várj rám, én is jövök
Várj rám, jövök
Várj, jövök veled
Várj rám, jövök
Mutasd neki az utat
 
EURÜDIKÉ
Jövök, várj meg
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
EURÜDIKÉ
Hallom a falakat visszhangozni
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
EURÜDIKÉ
Lábunk dobbanását és
Mintha dobolnának
 
KÓRUS
Mutasd neki az utat
 
EURÜDIKÉ & KÓRUS
És nem vagyunk egyedül
(Mutasd neki az utat)
Hallom ahogy a kövek és sziklák
(Mutasd neki az utat)
A dalunkat visszhangozzák (A dalunkat visszhangozzák)
Jövök
Jövök
Jövök
 

I. Eposz

(Hermész)
Honnan szerezted azt a dallamot?
 
(Orpheusz)
Nem tudom
Csak eszembe jutott
Mintha végig tudtam volna
 
(Hermész)
(beszélve)
Mert tudtad
Ez egy régi dal
(énekelve)
Egy dal a szerelmről régről
Bár jó ideje már, hogy hallottam
 
(Orpheusz)
Hallottad már dallamot ezelőtt?
 
(Hermész)
Persze
 
(Orpheusz)
Mesélj még
 
(Hermész)
Emlékszel a történekre, amit egyszer elmondtam neked az istenekről?
 
(Orpheusz)
Melyikekről?
 
(Hermész)
Hádészról és Perszephonéról
Emlékszel, hogy a szerelemüktől
Működött a világ körforgása?
 
(Orpheusz)
Igen, már emlékszem
De az már régen volt
 
(Hermész)
Mégis, mondd el újra
 
(Orpheusz)
Kísértetek királya
Árnyak királya
Hádész volt az Alvilág királya
De beleszeretett egy gyönyörű hölgybe
Aki odafent sétált az édesanyja zöld mezőin
Beleszeretett Perszephonéba
Aki virágokat szedett a napfényben
És hazavitte őt, hogy a királynője legyen
Ahol a Nap sose sütött
Senkire
 
(Hermész)
Folytasd
 
(Orpheusz)
A hölgy szerette őt és a királyságuk,
De odafent nélküle egy virág se nőtt
Szóval Hádész király beleegyezett, hogy minden év felét
Odalent tölti majd vele, az ő lenti világában
De a másik felében a Nap alatt sétálhat
És a Nap cserébe kétszer olyan fényesen süt majd
Innen jönnek az évszakok
És velük a körforgás
A magvak és a sarló körforgása
És az emberek élete
És a madarak röptükben
 
(Hermész)
Azt énekelték...
 
(Orpheusz)
La la la la la la la..
 
(Hermész)
Odalent és idefent
 
(Orpheusz)
La la la la la la la...
 
(Hermész)
Összhangban és ritmusban
 
(Orpheusz)
La la la la la la la...
 
(Hermész)
Az Istenek a szerelmük dalát énekelték
 
(Orpheusz)
La la la la la la la...
 
(Hermész)
(beszélve)
És a világ velük énekelt
(énekelve) De ez már régen volt
Mielőtt erre az útra kerültünk
 

Amerre csak fúj a szél

(Moirák)
Oooo....
Oooo....
Oooo....
 
(Hermész)
Eurüdiké egy éhes, fiatal lány volt
Egy szökevény mindenhonnan, ahol valaha volt
Nem volt idegen számára a világ
Nem volt idegen a szél se
 
(Eurüdiké)
Az idő már nem olyan, mint régen
Mostanában nincs már tavasz se ősz
Vagy égető hőség vagy fagyasztó hideg
Amerre csak fúj a szél
 
(Klothó, Moirák)
És nincs semmi, amit tehetnél
 
(Lakheszisz, Moirák)
Amikor az időjárás ellened fordul
 
(Moirák)
Csak azt, hogy szeded a lábad és útra kell
Amerre csak fúj a szél
A szél feltámad
Ooooh...
 
(Eurüdiké)
Hallod ezt a hangot?
 
(Moirák)
A szél feltámad...
Menj...
 
(Eurüdiké)
Menj egy másik városba
Senki sem marad majd
 
(Eurüdiké és Moirák)
Amikor fekete felhők gyűlnek
Amerre csak fúj a szél
 
(Hermész, beszélve)
Már találkoztatok a Moirákkal
Emlékeztek?
 
(Eurüdiké, beszélve)
Van valakinek gyufája?
 
(Hermész, beszélve)
Mindig énekelnek az elméd mélyén
 
(Eurüdiké, beszélve)
Add azt oda
 
(Hermész, beszélve)
Akárhova ment ez a fiatal lány
A Moirák a közelben jártak
 
(Eurüdiké)
Az emberek ellened fordulnak, akárcsak a szél
Mindenki csak ideiglenes barát
Mindenek végén, a legjobb egyedül
Amerre csak fúj a szél
 
(Klothó, Moirák)
Amikor a tested sajog, pihenésre vágyva
Amikor éhes vagy
És nincs elég, hogy jól lakj
 
(Moirák)
Nincs olyan táv, amit egy lány nem tenne meg
Amerre csak fúj a szél
A szél feltámad
Ooooh...
 
(Eurüdiké)
És néha azt hiszed
 
(Moirák)
A szél feltámad
Hogy...
 
(Eurüdiké)
Hogy bármit megtennél,
Csak hogy feltöltsd a hasad étellel
Hogy találj egy ágyat, amibe beledőlhetsz
Ahova nem követ az időjárás
 
(Eurüdiké és Moirák)
Akárhová mész
Amerre csak fúj a szél
 
(Hermész, beszélve)
Na már most, Orpheusz egy múzsa fia volt
És tudjátok, milyenek a múzsák
(énekelve)
Néha elhagynak
(beszélve)
És ez a szegény fiú
A arcára volt írva minden
Mondhatni naiv volt a világot tekintve
(énekelve)
De jól bánt a szavakkal
És a ritmussal és a rímekkel
És úgy dalol, mint egy madár a faágon
(beszélve)
És nem azért, mert kedves vagyok
(énekelve)
De az anyukája egy barátom volt
(beszélve)
És szerettem hallgatni, ahogy énekel
(énekelve)
És azt, ahogy a dolgokról vélekedett
(beszélve)
Szóval a szárnyaim alá vettem
És ott is maradt
Míg nem egy napon...
 

Gyere haza velem

(Hermész, beszélve)
Szeretnél beszélni vele?
 
(Orpheusz, beszélve)
Igen!
 
(Hermész, beszélve)
Menj csak
Orpheusz?
 
(Orpheusz, beszélve)
Igen?
 
(Hermész, beszélve)
Ne legyél túl tolakodó
 
(Orpheusz)
Gyere haza velem
 
(Eurüdiké)
Ki vagy te?
 
(Orpheusz és kórus)
A férfi, aki majd feleségül vesz
Orpheusz vagyok
 
(Eurüdiké, beszélve)
Mindig ilyen?
 
(Hermész, beszélve)
Igen
 
(Euridiké, beszélve)
Én Eurüdiké vagyok
 
(Orpheusz és kórus)
A neved olyan dallamos
 
(Eurüdiké, szóban)
Egy énekes, az lennél te?
 
(Orpheusz)
Játszom a lanton is
 
(Euridiké)
Oh, szóval egy hazug és játékos vagy!
Túl sok magadfajta férfivel találkoztam
 
(Orpheusz)
Oh, nem
Én nem olyan vagyok
 
(Hermész, szóban)
Ő nem fogható egy férfihoz sem, akivel találkoztál
Mondd el neki, min dolgozol
 
(Orpheusz)
Egy dalon dolgozom
 
(Orpheusz és kórus)
Még nincs kész,
De ha befejezem és eldalolom
A tavasz újra eljön
 
(Eurüdiké, szóban)
Újra?
 
(Orpheusz)
Eljön a tavasz
 
(Eurüdiké, szóban)
Mikor? Nem láttam már tavaszt vagy őszt...
Már nem emlékszem, mióta
 
(Orpheusz, szóban)
Ezen dolgozom
 
(Orpheusz és kórus)
Egy dal, ami megjavítja, ami rossz
Fogja, ami törött és teljessé teszi
Egy dal, ami oly gyönyörű
Hogy visszaállítja a világ harmóniáját
Visszaállítja az időbe
És minden virág kinyílik majd...
 
(Orpheusz, beszélve)
Amikor a feleségem leszel
 
(Eurüdiké, beszélve)
Oh, hogy őrült. Miért mennék hozzá feleségül?
 
(Hermész, beszélve)
Talán, mert vele úgy érzed majd, hogy élsz
 
(Eurüdiké, beszélve)
Élni? Az sokat ér
Mi mást tudsz még?
 

Házassági dal

(Eurüdiké)
Kedvesem, mondd, ha tudod
Ki veszi majd a jegygyűrűket?
Az ilyen időkben
Nehéz és egyre nehezebb lesz
 
(Orpheusz)
Kedvesem, mikor eléneklem a dalom
Minden folyó velem énekel majd
És kiáradnak majd a medrükből nekük
És az aranyukkal bőkezűek lesznek
Mind csillognak majd a tálban, csak hogy szépítsék a kezed
A folyó adja majd a jegygyűrűink
 
(Eurüdiké)
Kesvesem, mondd, ha tudod
Ki teríti majd meg az esküvői asztalt?
Az ilyen időkben
Sötét van és egyre csak sötétebb lesz
 
(Orpheusz)
Kedvesem, mikor eléneklem a dalom
Minden fa velem énekel majd
És lehajlítják az ágaikat
Hogy gyümölcseiket a földre helyezzék
A mandula és az alma
És a cukor a juharból
A fák terítik meg a esküvői asztalt
 
(zenei szünet)
 
(Eurüdiké, beszélve)
Szóval mikor elénekled a dalod
Azt, amin dolgozol
A tavasz újra eljön majd?
 
(Orpheusz, beszélve)
Igen
 
(Eurüdiké, beszélve)
Miért nem énekled akkor el?
 
(Orpheusz)
Még nincs kész
 
(Eurüdiké, beszélve)
Énekeld el
Szeretnél hazavinni?
 
(Orpheusz, beszélve)
Igen
 
(Eurüdiké, beszélve)
Énekeld el a dalt
 
(Orpheusz)
La la la la la la la...
La la la la la la la...
 
(Kórus)
La la la la la la la...
La la la la la la la...
La la la la la la la...
 
(Eurüdiké, beszélve)
Ezt hogy csináltad?
 
(Orpheusz, beszélve)
Nem tudom
De a dal még nincs kész
 
(Eurüdiké)
Így is, erre képes?
 
(Orpheusz, beszélve)
Tudom...
 
(Eurüdiké)
(beszélve)
Muszáj befejezned!
(énekelve)
Kedvesem, mondd, mikor megházasodunk
Ki veti meg a hitvesi ágyat?
Az ilyen időkben
Nehéz és egyre nehezebb lesz
 
(Orpheusz)
Kedvesem, mikor eléneklem a dalom
Minden madár velem énekel majd
És mindenfelől iderepülnek majd
Hogy a tollaikat a földre hullajtsák
És lefekszünk majd a dunyhára
Egy párna a fejünk alatt
A madarak vetik majd meg a hitvesi ágyat
 
(Eurüdiké)
És a fák terítik majd meg az esküvői asztalt
 
(Orpheusz)
És a folyók adják majd a jegygyűrűink
 
(Kórus)
Oooooh
 

Pokolba vezető út

(Hermész)
Mmm...
 
(Kórus)
Mmm...
 
(Hermész)
Mmhm...
 
(Kórus)
Mmhm...
 
(Hermész)
Sihuhu sihuhu
 
(Hermész és a kórus)
Sihuhu sihuhu
Sihuhu sihuhu
 
(Hermész)
Egyszer volt egy vasútvonal
Ne kérdezd hol, barátom, ne kérdezd mikor
Az volt az út a Pokolba, nehéz idők jártak
Az istenek világa volt... és az embereké!
 
Ez egy régi dal
 
(Kórus)
Ez egy régi dal!
 
(Hermész)
Ez egy régi történet, régmúlt időkből
Ez egy régi dal
 
(Kórus)
Ez egy régi dal!
 
(Hermész)
És újra elénekeljük
 
Istenek és emberek, nem igaz?
Van pár isten itt ma köztünk!
 
Tudjátok, a Pokolba vezető úton volt egy vasútvonal
És volt három idős hölgy ugyanúgy öltözve
És mindig énekeltek az elméd rejtett zugaiban
Mindenki üdvözölje a Moirákat!
 
(Taps, Moirák meghajolnak)
 
(Hermész)
És a Pokolba vezető úton volt egy vasútvonal
És egy hölgy, ki leszáll a vonatról
Egy nyárral teli bőrönddel
Perszephoné, név szerint!
 
(Taps, Perszephoné meghajol)
 
És ha felszállsz arra a vonatra
 
(Kórus)
Ha felszállsz a vonatra
 
(Hermész)
Ha elutazol a vonattal s végállomásig
Ahol nem süt a Nap és mindig árnyékos
Ott találod a bánya királyát
Mindenható Mr. Hádészt!
 
(Taps, Hádész meghajol)
 
(Hermész)
Van még más isten itt?
Oh, hát persze, majdnem elfelejtettem...
 
A Pokolba vezető úton volt egy vonatállomás
És egy férfi szárnyakkal a lábán
Aki segíthet neked, hogy eljussz a végső úticélodhoz
Mr. Hermész. ez lennék én!
 
(Taps, Hermész meghajol)
 
(Hermész)
Tudjátok, valakinek muszáj elmondania a történetet
Függelenül attól, hogy jó-e vagy rossz a vége
Talán ez most kiderül
A Pokolba vezető úton
A vasútvonalon
Ez egy szomorú dal
 
(Kórus)
Ez egy szomorú dal!
 
(Hermész)
Ez egy szomorú történet, egy tragédia
Ez egy szomorú dal
 
(Kórus)
Ez egy szomorú dal!
 
(Hermész)
De azért elénekeljük
 
Na már most, nem mindenki lehet isten
És ne feledjétek, hogy nehéz idők járnak
Nehéz idők az emberek világában
Hadd mutassalak be néhányuknak
 
Megemelhetitek a kalapotok és adhattok borravalót
Fivérek és nővérek, fiúk és lányok
A legkeményebben dolgozó korúsnak
Az istenek mindenható világában!
 
(Taps, a kórus meghajol)
 
(Hermész)
És épp oly keményen dolgozva értetek
Nézzük csak, mit tud ez a banda!
 
(Hermész bemutatja a zenekart)
 
(Hermész)
Yeah, yeah, yeah
 
(Kíséret tapsol)
 
(Hermész)
Jól van!
Jól van!
A Pokolba vezető úton volt egy vasútvonal
És egy szegény fiú, aki egy dalt írt
 
(Orfeusz)
La la la la la la...
 
(Hermész)
Az anyja a barátom volt
És ez a fiú egy múzsa fia volt
A vasútvonalon, a Pokolba vezető úton
Mondatni, a fiú meghatódott
 
(Orfeusz)
La la la la la la...
 
(Hermész)
Mert maguk az istenek érintették meg!
Nagy tapsot Orfeusznak!
 
(Taps, Orfeusz lemarad a végszóról)
 
(Hemész)
Orfeusz!
 
(Orfeusz meghajol)
 
(Hermész)
Volt még egy lélek ezen az úton
Leány, gyere be a hidegből!
A vasútvonalon, a Pokolba vezető úton
Volt egy lány, ki élelem után kutatott!
És barátaim, így kezdődött Orfeusz és Euridiké története!
 
(Taps)
 
Ez egy szerelmes dal
 
(Kórus)
Ez egy szerelmes dal!
 
(Hermész)
Ez egy szerelmes történet régről
Ez egy szomorú dal
 
(Kórus)
Ez egy szomorú dal!
 
(Hermész)
De attól mlg elénekeljük
Ez egy régi dal
 
(Kórus)
Ez egy régi dal!
 
(Hermész)
Ez egy régi történet, régmúlt időkből
És elénekeljük
 
(Hermész és Kórus)
Elénekeljük
Elénekeljük újra!
 
(Hermész)
Újra!
Újra!